Klein Dávid ismét a Himalájába készül, 8000 méter fölé.

Ezúttal a 8091 méter magas Annapurna csúcsának megmászását tervezi oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül. Az expedíció március közepén indul és Dávid az alaptábort az előzetes tervek szerint március 22. és 27. között éri el. A Johnnie Walker Annapurna Expedíció különlegessége, hogy a világ tizennégy 8000 méter feletti csúcsából eddig kettőn nem járt még magyar hegymászó: az Annapurnán és a K2-n. Így Dávid lehet az első magyar, aki feljut az Annapurna csúcsára.

Klein Dávid három 8000 méter feletti csúcsot ért el eddig. A 8035 méteres Gasherbrum II., a 8201 méteres Cso-Oju, illetve a 2015 őszén elért 8156 méteres Manaszlu után ezúttal a világ 10. legmagasabb csúcsa, az Annapurna a következő célpontja. Dávid az expedíció kapcsán elmondta: „Azt gondolom nagyon jó, hogy e két csúcs megmászása (Manaslu és Annapurna) egymás után következnek az életemben, mert karakterükben, klímájukban és a technikai nehézségek tekintetében is nagyon hasonlóak, így amit a Manaslun megtanultam, alkalmazni tudom majd az Annapurna expedíció során is.”

A hegymászó még hozzátette, hogy félelmet a korábbi évekhez hasonlóan most sem érez. Tudja, hogy nehéz és igen veszélyes hegyre készül, de éppen ezért hagy magának több időt a csúcs elérésére. A tavaszi hegymászó szezon kezdetéhez képest majdnem egy hónappal korábban tervezi elérni az alaptábort és május elején már indíthatja is a „csúcstámadást”.

Dávid, aki ezúttal is egyedül indul az expedícióra, a megfontolt és tudatos hegymászás híve. Gondosan megtervezi, átgondolja stratégiáját, miközben keményen tör célja felé, mindig szem előtt tartja, hogy onnan biztonságosan le is kell majd jönnie. Úgy gondolja, „az igazán jó mászó, az öreg hegymászó”.

Sokan úgy gondolnak a hegymászásra mint egy heroikus küzdelemre vagy viktoriánus romantikát idéző tevékenységre. Dávid nem így tekint rá. A feladat megvalósítása stratégiai gondolkodást, kalkulált döntéseket, koncentrációt és fegyelmezett munkát kíván meg tőle. Ugyanakkor a hegyek megajándékozzák a létezés nyers örömével, az egyszerű, de nehéz feladatok, mozdulatok megvalósításának átélésével. Mászás közben nem töpreng a „világ nagy dolgairól”. A hegyről lefelé jövet tud visszatekinteni az expedícióra és ilyenkor értékeli – éli át újból – magában a történteket. Elmondása szerint egy-egy expedíció után sokkal tisztábban látja saját életét és az őt körbevevő világot. Őszintébbnek, de érzékenyebbnek is érzi magát a túra után. Azt mondja, a hegy erős, tiszta perspektívát ad neki és ez az, ami igazán boldoggá teszi.