Kőszeg - Az egykori bencés iskola emléktáblája őrzi a nevét
Chernel István, (Chernelházi) (Kőszeg, 1865. május 31. – Kőszeg, 1922. február 21.) magyar ornitológus.
Apja Chernel Kálmán, édesanyja gróf tolnai
Festetich Mária volt. Apja elsősorban történész volt, de érdekelték a természettudományok is, főleg a madártan.
A fiút soproni középiskolai természetrajz tanára, Fászl István tanította meg a madarak preparálására. Madártani megfigyeléseit 12 éves korától naplójában rögzítette. Első szakcikke a Vadász Lapban jelent meg 1882-ben.
Szülei közigazgatási pályára szánták, ezért négy évig jogot
hallgatott a pozsonyi, majd a budapesti egyetemen, de már eközben
tanulmányozta a madártan irodalmát. Egyetemi hallgatóként bejárta a Velencei-tó környékét, ellátogatott a Hanságba és a Kis-Kárpátokba, és e helyeken madártani megfigyeléseket is végzett. 1887-ben Erdélyben ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Herman Ottóval, a polihisztor természettudóssal.
1888-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, és apja kívánságára közigazgatási gyakornok lett Sopronban, de már 1889-ben lemondott állásáról, és visszatért Kőszegre, hogy csak a madártannak éljen.
Felesége és legfontosabb segítőtársa Rótth Dóra volt; két gyermekük Márta és Miklós.
1890-től vett részt a Herman Ottó
által szervezett madárvonulási megfigyelésekben. Még ez évben az
1891-es budapesti II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszust előkészítő
bizottság tagjává választották; ő lett a bizottság titkára.
Létrehozta a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi osztályát, és ő lett az osztály első őre, 1908-tól 1912-ig. Ez alatt alakította ki az intézmény Vas megye madárvilágát bemutató preparátumgyűjteményét.
Mintegy 2000 preparátumból álló gyomortartalom-gyűjteményét az Magyar Ornithologiai Központnak adományozta. 1916-ban, Herman Ottó halála után ő lett a központ vezetője.
A lápokban, mocsarakban szerzett betegségek legyengítették
egészségét. Egy fűtetlen vasúti kocsiban megfázott, és az ennek
szövődményeként fellépő spanyolnáthában mindössze 57 évesen, 1922. február 21-én, Kőszegen elhunyt. A kőszegi városi temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[1]
Természettudományos munkássága
Állandóan járta az országot, és naplót, jegyzeteket írt madártani megfigyeléseiről. 1891 nyarán Norvégiába utazott, ahol feleségével Tromsø és környékének madárvilágát tanulmányozták. Elsőként bizonyították, hogy a Tromsøya szigeten fészkel a rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) és a vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus hyperboreus). Felfedezték, hogy a partközeli szigeteken előfordul a Nassa incrassata porceláncsiga (kauri) és a közönséges csészecsiga (Patella vulgata)
is. Norvégiai tapasztalatairól írt könyvében kimerítően taglalta a
vidék földrajzi viszonyait, külön fejezetet szentelt a lappok életének.
Magyarországon a legszívesebben a Velencei-tónál dolgozott, ahol a Velencén élő Meszlényi család látta vendégül. 1898-ban jelentette meg Frivaldszky János: Nomenclator Avium Regni Hungariae
(A magyar birodalom madarainak névjegyzéke) című művét, ami máig a
madártani szakmunkák fontos forrása. 1899-ben adta ki fő művét:
„Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” — ez
volt az első olyan, tudományos madártani könyv, amit magyar szerző írt.
A monumentális munka 22 évi gyűjtés eredménye, és külföldön is
megismertette szerzőjét, akit ezek után számos kongresszusra hívtak meg.
Közreműködött Naumann tizenhét kötetes „Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas” című alapműve új, jubiláris kiadásának előkészítésében; majd Brehm: Az állatok világa című művének három, madarakkal foglalkozó kötetét fordította magyarra, egyúttal hazai adatokkal egészítve ki azokat.
Az Országos Állatvédő Egyesület
alelnökeként 1902-ben megalakította annak kőszegi fiókegyesületét,
aminek fő feladata a gyakorlati madárvédelem (fészekodúk készítése,
kihelyezése, a madarak téli etetése stb.) volt. Ő honosította meg
hazánkban a madárodúkat és madáretetőket, amelyiket először a háza
körüli parkban helyezett el. Úgyszintén 1902-ben az amerikai „Day Birds” mintájára megszervezte Kőszegen a madarak és fák napját.
Egyéb művei
Norvégiában 1891-ben ismerkedett meg a sível
és a síeléssel, amiről 1893-tól több népszerűsítő cikket írt, majd
1896-ban megírta és kiadta A lábszánkózás kézikönyve című könyvét
(terjesztő: Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) Budapest), amiben
Magyarországon elsőként ismertette e sportot. E művével lerakta a hazai
sí szaknyelv alapjait. A Velencei-tónál nemcsak a madárvilágot tanulmányozta, hanem megismerte a helyi dialektust is, amiről több nyelvészeti írást jelentetett meg.
Művészi hajlamai
Lírai hangulatait kora ifjúságában többször versekbe foglalta, és ez a
hangvétel tudományos munkáiból is kicsendül. Művészi hajlamainak másik
megnyilvánulása volt a festészet: természetesen főleg madarakat rajzolt
naplómellékleteiben, menyasszonyához írott leveleiben. Nagyon szerette a
zenét; nagyon jól énekelt, mesterien citerázott zenét is szerzett és fényképezett.
Hagyatéka, emlékezete
- Róla nevezték el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vas megyei csoportját.[2]
- A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a madárvédelem és
természetvédelem érdekében folytatott kiemelkedő munkáért Chernel István
emlékérmet adományoz.
- A Velencei-tó
mellett az ő nevét viseli az 1959-ben avatott madárvárta, melynek falán
emléktábla emlékezik itteni tevékenységére. Emléktáblája áll az agárdi
strand bejáratánál is. Agárdon utcát és iskolát neveztek el róla.
- Szülővárosa, Kőszeg szülőházának falán állított neki emléktáblát.
- Egykori kertjét Horváth Ernő mentette meg a pusztulástól. A kertben 1965-ben nyitották meg a Chernel-kert Arborétumot, ami mellett madárvédelmi mintatelep is működik; mindkettőt a Őrségi Nemzeti Park igazgatósága kezeli. Ugyanitt 1972-ben nyitották meg a Chernel István és Bechtold István munkásságát bemutató emlékmúzeumot. A kert előtt emlékmű magasodik.
- Az ő nevét viseli az 1972-ben avatott kőszegi sípálya.
- Róla nevezték el az 1936-ban alakult 353-as cserkészcsapatot, amely 1989-ben alakult újjá.
Jegyzetek
Kommentáld!