A kirobbant bukaresti, országos és nemzetközi Verespatak-ellenes tüntetések ismét a figyelem középpontjába állították azt a napjainkban is csodálatosan gazdag altalaji kincseket rejtő aranybányát, amelyről jó kétezer évvel ezelőtt a rómaiak nem vitatkoztak, amelyből kincseket bányásztak.

Minden ellenkező látszat és propaganda ellenére ezekben a napokban nem az aranyról és egyéb értékes ritkafémekről van elsősorban szó, nem is az esetlegesen újrainduló kitermelés környezetszennyezéséről, amely legalább száz évre helyrehozhatatlan károkat okozna, sőt, még arról sem, hogy a kitermelt kincs, vagy annak jelentős része az országban maradjon, hanem a napi politikáról.

Tisztelet, persze, a környezetvédőknek, magánembereknek és szervezeteknek, akik és amelyek meg akarnak gátolni egy előrelátható potenciális természeti katasztrófát, a gond ott kezdődik, hogy bár a felvilágosultabb réteghez tartoznak, nem mindig veszik észre, hogy őket is megpróbálja manipulálni a politika.

Jó szándékkal álltak csatasorba a kulturális örökség védelmezői is, közöttük több egyház, számos civilszervezet, tudományos fórum és akadémia, érveik azonban eléggé súlytalanok maradtak a sok pénzt ígérő gazdaságiak és korrupciószagúak mellett.

Abban igaza van kormányfőnknek, hogy e probléma, amely úgy tizenöt évvel ezelőtt született, nem kezelhető emocionálisan, még akkor sem, ha ő maga se jutott el a racionalizmushoz, megrekedt a kétszínű politizálásnál.

Szomorú, hogy egy olyan ügy, amely az országnak, az ország népének, azaz nekünk akár jólétet is hozhatna, a békahas-szintű politika színvonalára csökken.

Azzal, hogy a kormány a saját, kitermelést engedélyező határozatával sem ért egyet, ami, ugye, abszurdum, meg azzal, hogy a miniszterelnök és az államelnök egymást vádolja, mi pénzt kapott eddig Verespatakért, azzal is, hogy bizonyos bukaresti körök magyarellenes, mások kapitalizmusellenes, megint mások kormány- vagy államfőellenes, sőt, sajtóellenes jelszavakat is kezdtek fabrikálni és hangoztatni.

Az ügy kapcsán a Cotroceni palota a Victoria palotát teszi felelőssé és viceversa a határozat kimondásának hiányáért, a kormány a döntés terhét a parlamentre szeretné hárítani, Băsescu elnök népszavazást javasolt, persze úgy, hogy az egybeessen az EU-parlamenti választásokkal, hogy új mozgalma is táplálkozhasson belőle.

Nem a cián a legmérgezőbb elem az aranybánya-rejtélyben, hanem a pénz, a szennyes politika és az olyan igazi államférfiak hiánya, akik helyesen képesek és mernek dönteni.

Kilin Sándor

nyugatijelen.com