Fotó: Angela Baldanza
A világszenzációnak számító, talányos ősi bélsárkövületet az
Olaszország középső részén elterülő Umbria régióban, Allerona vidékén
találták a Perugia Egyetem (Angela Baldanza, Roberto Bizzarri, Paolo
Monaco, Roberto Pellegrino, Paola Sassi) és a Camerino Egyetem (Federico
Famiani) szakemberei. Az esetről szóló hivatalos leírást Paola Sassi és
kollégái a Geology című szaklapban tették közzé.
A paleontológusok megállapítása szerint, a leletek a földtörténeti
pleisztocén korból valók; úgy 1,75 millió évesek. A mellesleg több
darabnyi különféle formájú, sárgás-vörös és fehéres-szürke mintákat
sekélytengeri agyaglerakódás őrizte meg elszórtan, egy 1200
négyzetméteres területen (ez kicsivel kevesebb, mint 3 kosárlabdapálya).
Ha az ámbra a vízből kikerül, jellemzően szilárd, viaszos felületűvé
válik. Part mentén vagy a tengerfelszínen lehet rábukkanni – emiatt
nevezték „lebegő aranynak”. Ezt a komplex, már-már kellemetlen,
egyszerre pézsmás, édes és földes illatú anyagot igen régóta használják
parfümök alkotóelemeként; napjaink legkiválóbb minőségű ámbrájáért
kilónként 20 000 dollárt (4,5 millió forint) is adnak.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a régi időkben voltak, akik úgy
gondolták, tengeri madarak ürüléke lehet, más elmélet szerint
tengermélyi vulkánok „adják ki magukból”. Mai ismeretek alapján az ámbra
az ámbráscet bélcsövében képződik, az elfogyasztott lábasfejűekből. Az
még nem derült ki, hogy a folyamat normális, avagy kóros. A keleti
kultúrákban ízesítőként és gyógyszerhatóanyagként is használták.
A több mint másfélmillió éves kövületekben kimutattak a cet
gyomorműködése folytán keletkező szerves molekulákat, és az ámbráscetek
egyik fő táplálékául szolgáló tintahalak csőrdarabkáit is.
Az Olaszország nyugati partvidékét nyaldosó Tirrén-tenger
ámbráscetállományáról szolgáltathat információkat a nagyszámú
leletegyüttes. Ahogyan ezt Paola Sassi a Sci-News honlap számára
megfogalmazta: „E nagyszámú ámbralelet felfedezése alátámasztja e cetek
ősi Tirrén-tengerben való létezését az 1,75 millió évvel ezelőtti
időkből.”
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!