A Science magazin 2013. július 19-i számában az
tucsoni Arizona Egyetem és a Turkuban működő, Åbo Akademi, svéd oktatási
nyelvű egyetem kutatói publikáltak egy tanulmányt, ami szerint a korai
társadalmakban nem háborúztak.
Fotó: Douglas P. Fry
A felvonultatott bizonyítékok szerint a korai közösségekben a
gyilkosságok főként személyes indítékúak voltak, s nincsenek szervezett
csoportok konfliktusaira, azaz háborúra utaló jelek. A kutatás
eredményei ellentmondanak az olyan népszerű nézeteknek, melyek szerint
már a korai közösségek is háborúztak egymással.
Az arizonai egyetem munkatársa, Douglas Fry és a finnországi
egyetemről, Patrik Söderberg 148 halálos kimenetelű incidenst elemzett a
véletlenszerűen kiválasztott vadászó-gyűjtögető életmódot folytató
törzsi közösségben. Az eredmények azt mutatták, hogy a halálesetek
túlnyomó többsége személyes okok miatt következett be.
A gyilkosok s
áldozatok 85 százaléka tartozott ugyanabba a közösségbe. Az eredmények
szerint az eseteknek megközelítőleg kétharmada családi viszály miatt
következett be, de lehetett baleset vagy a csoport által büntetésként
megítélt kivégzés.
A kutatók nem találtak speciális fegyverekkel okozott halálos
sérüléseket a csontvázakon. A települések építésekor nem volt szempont,
hogy jól védhető legyen, az őskori csontvázakon található sérülés nyomai
nem csoportos konfliktusra utalnak.
A tanulmány szerzői úgy vélik, ezek a leletek megingatják azt az
elképzelést, mely szerint a korai társadalmakra az állandó fosztogatás,
vagy más csoportok megtámadása lett volna jellemző. Megkérdőjeleződik az
az elmélet is, hogy a „háború a vérünkben van”, ahogy azt a múltban sok
szakember gondolta.
A kutatók arra felhívják a figyelmet, hogy még
további kutatásokra van szükség, mielőtt véglegesen megállapítanánk,
hogy a mintául vett vadászó-gyűjtögető törzsek valóban pontosan
reprezentálják a korai emberi közösségek viselkedését.
Forrás: Popular Archeology
Kommentáld!