A PlosOne tudományos magazinban nemrég megjelent
tanulmány arra a következtetésekre jutott, hogy kapcsolat van a kiejtés
és a földrajzi magasság között.
Térkép: Caleb Everett, University of Miami
A Miami Egyetem antropológusa, Caleb Everett antropológiai nyelvész
kutatásaiból kiderül, hogy a hegyvidéken beszélt nyelvek jellemző
hangjai a nagy nyomatékkal kiejtett mássalhangzók (ejektívák). A
vizsgálatokból kiderült, hogy a földrajzi magassággal együtt emelkedik a
valószínűsége az ejektívákat tartalmazó nyelveknek is.
„Az ejektíveket nagy levegő kiáramlásával a garatban képzik –
magyarázza Everett. Mivel a magasság növekedésével csökken a légnyomás
és kevesebb megerőltetés kell a nem túl sűrű levegő tömörítéséhez,
lehetségesnek vélem, hogy magasabb területeken könnyebb kiadni ezeket a
hangokat, melyek kiejtése leginkább egy erős, hirtelen, a szájpadlás
hátsó felén képzett k hangra emlékeztet. Sok ilyen hang hallható például a guatemalai fennsíkon élő quiché indiánok nyelvében.”
A vizsgálat elkészítéséhez Everett a világ hétezer nyelvéből
hatszázat elemzett. Közülük kilencvenkettő tartalmazott ejektívákat. A
kutatáshoz felhasználta a nyelvek szerkezetének világtérképét (WALS) – a
hangok legátfogóbb nyelvészeti tanulmányát –, majd importálta a nyelvek
koordinátáit a Google Earth és az ArcGIS v. 10.0 földrajz szoftvereibe.
A hangrendszerek helyszíneit ezután a világtérképre helyezte. Everett
felfedezte, hogy a hat legjelentősebb, emberlakta hegyvidék közül ötben
előfordulnak a nagy nyomatékkal ejtett mássalhangzók. Az egyetlen
terület, ahol nincsenek ejektívet tartalmazó nyelvek, a Tibeti-fennsík
és környezete. Valószínű, hogy az itt élő emberek nagyon sajátosan
alkalmazkodtak a magas területhez, ami talán magyarázatként szolgálhat a
jelenségre.
Forrás: PopularArcheology
Kommentáld!