"Az ásatási leletanyag nagy részét általában
cseréptöredékek teszik ki. Ez részben azzal magyarázható, hogy a
neolitikumtól a középkorig sokkal szélesebb körben alkalmazták a
kerámiát, mint manapság" - hangsúlyozta Vámos Péter, az Aquincumi Múzeum
régésze.
Ismertetése szerint az aquincumi leletek esetében könnyűszerrel meg
lehet különböztetni a helyi és importkerámiát, utóbbiak azért kerültek
Pannoniába, mert az amforák az ókori kereskedőknek, "csomagolóanyagként"
szolgáltak, ezekben szállították a bort, olajat, egzotikus termékeket,
például halszószt (garum) és osztrigát, vagy olyan egészen speciális
dolgokat, mint a higanyt. Az behozott amforák alapján nyomon követhető,
hogy mikor és honnan milyen termékeket szállítottak Aquincumba. A bort
hol az Égei-tenger vidékéről, hol Itáliából, hol Kis-Ázsiából
vásárolták. Az olívaolaj Hispániából és Itáliából érkezett, ahogy a
garum is, de vásároltak Észak-Afrikából is termékeket.
"Az idők folyamán változtak a kereskedelmi útvonalak, az import
súlypontjai, s ez nyomon követhető a kerámiatöredékek segítségével" -
mondta Vámos Péter.
Importból elégítették ki a luxuskerámia, az úgynevezett terra
sigillata iránti igényeket is. "Nagyon jó minőségű, jól kiégetett,
fényes vörös bevonattal rendelkező kerámiáról van szó, amelyet a
jelenkori márkás porcelánhoz lehet hasonlítani. Ezeket a birodalom
különböző műhelyeiben gyártották, s a mesterek termékeiket saját
pecsétjükkel is ellátták" - jegyezte meg a régész. A töredékek sokszor
segítenek az ásatás leletanyagának datálásában. Aquincumba ilyen
luxuskerámiákat először különböző észak-itáliai műhelyekből
szállítottak, később Galliából, majd a Rajna-vidékről, Észak-Afrikából
érkeztek.
Az aquincumi fazekasság fejlődésében, ahogy másutt is, fontos
szerepet játszott a hadsereg. Egy-egy légióban 4-5 ezer katona szolgált,
a segédcsapatok létszáma 500-1000 fő között volt.
"A légiósokat edényekkel, kerámiatárgyakkal kellett ellátni, így
ahová húzódott a hadsereg, ott megnövekedett az igény a fazekasok
termékei iránt. Aquincumban a katonasághoz tartozó műhelyek a mai Bécsi
út és Kiscelli utca környékén működtek" – tudtuk meg Vámos Pétertől.
Aquincumban kezdetben a bennszülött, kelta fazekasok működtek, s a
leletanyag
alapján nyomon követhető, miként igyekeztek a mesterek
igazodni a római igényekhez. Még a terra sigillata "hamisításával" is
próbálkoztak. Az eredeti edényeket kezdetben kis mennyiségben
importálták, ám a kevésbé tehetősek is szerettek volna a divatos és igen
drága termékekből.
"A helyi fazekasok sokszor félreértelmezték az eredeti
díszítőmotívumokat. Az is tetten érhető, hogy az írástudatlan mesterek
az eredeti termékeken lévő pecséteket bélyegző-foltocskákkal,
krikszkrakszokat aláírásként rajzolva hamisítják, úgy gondolván, hogy
ettől válik a termék értékesebbé" - emelte ki Vámos Péter.
Aquincumban is állítottak elő terra sigillatát. Az 1910-es években a
gázgyár építése során került napvilágra a legnagyobb aquincumi
fazekasműhely, egy valóságos kerámiagyár, ahol legalább 30 égetőkemence
működött. A feltárások során vagy félszáz, a terra sigillata
díszítésének sokszorosítására szolgáló formatálat találtak, ennek
ellenére a hétköznapi leletanyagban kevés a helyi gyártmányú
luxuskerámia-töredék. Vámos Péter szerint ennek okáról többféle
elképzelés is van: "Egyes elméletek szerint mire igazából beindult volna
a termelés, valamilyen háborús pusztítás következtében megszűnt a
műhely. A másik, valószínűbb magyarázat szerint olyan időszakban
létesítették a műhelyt, amikor a Pannónián kívüli termékek jóval
olcsóbbak voltak. A helyi műhely nem tudott konkurálni a külföldi
vetélytársakkal, ráadásul termékei sem voltak olyan jó minőségűek, mint
az importból származó terra sigillaták".
Forrás: MTI
Kommentáld!