Illusztráció: Marc Boulay/ Society of Vertebrate Paleontology
Még paleontológus szemmel nézve is szokatlanul néz ki ez az újonnan
felfedezett hüllő, az ősi Föld szinte üres sivatagának száműzöttje. A
tehén nagyságú állat – amit a pofáját borító, bugyogó olajra emlékeztető
kinövések miatt bunostegosnak vagy bütykösnek hívnak – 260 millió évvel
ezelőtt uralkodott az egyetlen kontinens kietlen területén.
A mai Niger északi részén elterülő sivatagban találták meg a gyík
koponyájának maradványát, minek alapján kiderült, hogy a pareiasaurusok
nemébe tartozó, Perm időszakbeli növényevő állatról van szó. A legtöbb
pareiasaurusnak voltak a koponyából kiálló bütykei, de a bunostegos
gumós kinövései még az ilyen fajtájú állatok között is szokatlan, mivel
ezek az eddig látott legnagyobbak.
„Képzeljenek el egy tehén nagyságú, növényevő hüllőt bütykös
koponyával és csontpáncéllal a hátán” – magyarázta Linda Tsuji, a
Washington Egyetem munkatársa.
A tudósok rájöttek arra, hogy a
bütykös gyík sokkal közelebb állt azokhoz a primitív gyíkfélékhez,
amelyektől évmilliókkal korábban elszakadt, mint kortársaihoz. Ez
alátámasztja a kutatók azon hipotézisét, mely szerint a Pangea középső
területe olyan sivatag volt, amelynek puszta elérhetetlensége tartotta
elzárva az ökoszisztémáját a kontinens többi részétől. Kevés állat
merészkedett erre a területre, az itt élők pedig csak ritkán mentek el
innen.
„Niger helyi, négylábú élővilága is alátámasztja azon elméletet,
miszerint Közép-Pangea a késő Perm időszakban sivatagos jellege miatt
bioföldrajzi szempontból el volt zárva a szuperkontinens többi részétől”
– írták tudósok a Journal of Vertebrate Paleontology című,
gerincesekkel foglalkozó paleontológiai lapban.
A bütykök a gyík fején nagy valószínűséggel pikkelyes bőrrel borított
csontok voltak, hasonlók a mai zsiráf fején található, szarvszerű
képződményhez, de arra még nem találtak magyarázatot a tudósok, hogy mi
célt szolgáltak ezek a dudorok. Fegyverként való használat helyett a
szarvak inkább abban segíthették az állatokat, hogy azonosítsák egymást,
elkerülve ezáltal a hüllők közötti téves egyedfelismerés okozta kínos
szituációkat a sivatagban – mondták a kutatók a BBC Newsnak.
A furcsa kinézetű állat – kortársainak nagy részével együtt –
körülbelül 248 millió évvel ezelőtt halt ki, amikor is egy ma ismeretlen
esemény, valószínűleg egy aszteroida becsapódása kiirtotta az ősi
állatbirodalmat. A gyíklelet a tudósok szerint segíthet abban, hogy
pontosabb képet alakítsunk ki a korábbi világról.
„A Perm korból származó lenyomatok értelmezéséhez rendkívül fontosak
az ezen a kevésbé ismert területen folyó kutatások” – állítja Gabe Bever
paleontológus, majd hozzáteszi: „A Perm korszakról és a végén
bekövetkezett tömeges kihalásról szerzett ismereteink, nagyban függnek a
lenyűgözően bizarr bunostegoshoz hasonló fosszíliák felfedezésétől.”
Forrás:csmonitor.com
Kommentáld!