A Guadalquivir folyó partján elterülő város fénykora III. Abd ar-Rahmán (912-61)
uralkodására tehető, akkoriban Nyugat-Európa legnagyobb települése a maga 100000
és 500000 közé saccolt lakosával. Mivel ekkoriban a muszlim világ európai
központja, így számtalan mecset, csillagvizsgáló, könyvtár és egyetem
gondoskodott a kulturális fejlődésről.
Ez az intellektuális hatás a mai napig
érezhető… A csatangolást a Puente Romanon való átkeléssel kezdtem, amit már
számtalanszor felújítottak, a legutóbbi szépítkezés gyanítom nem oly rég
történt. A híd végén áll a Torre de la Calahorra időhiány miatt ezt kihagytam,
irány a Mezquita! :)
I. Abd ar-Rahmán alapította 785-ben egy vizigót templom helyén. 10. század
végére nyerte el a végleges formáját, akkor 23000 négyzetmétert foglalt el, 1293
oszlopot tartalmazott (mára 856 maradt). A békésnek cseppet sem mondható
al-Manszúr mikor lerombolta a Santiago de Compostela-i katedrálist, keresztény
rabszolgákkal Córdobába vitette a haragokat, majd fejjel lefelé felakasztva
olajmécsesként használta őket a Mezquitaban…
Ebből a
történetből is látszik, hogy itt minden csempedarab, minden oszlop és minden
egyes kövecske árasztja magából a történelem lágy vagy éppen véres leheletét. A
Puerta del Perdón lépünk be a Patio de los Naranjos azaz a Narancs-udvarba, mely
a rituális mosakodás céljául szolgált. 2010-ben a belépő 8 Eurót kóstált, amihez
csak annyit fűznék hozzá, életem legjobb ár-élmény „ticketje” volt! :)
Nehéz szavakba
önteni, hogy mit éreztem mikor az oszlopok közt bóklászva kattogtattam a
fényképezőgéppel. Egybe biztos voltam és vagyok, lehetetlen fotókon vagy videón
visszaadni a hely szellemét és monumentalitását. Hogy még elképesztőbb legyen a
Mezquita arról 1236-ban gondoskodtak, mikor mecsetből székesegyházzá építették!
Belső átalakítások révén egy hatalmas kápolnát „eszkábáltak” a belsőtérbe
spanyol barátaink. I. Károly mikor meglátta a következő mondatok hagyták el a
száját: „Önök tönkretettek valamit, ami az egész világon egyedülálló volt”.
Halkan jegyzem meg, nem csúnya az a kápolna… :)
Az út egyik legjobban várt pillanata teljesedett be ennek a lélegzetelállító
épületnek a megtekintésével. Ne legyen kétségünk, a Mezquita mindenkiben
katartikus élményt fog kiváltani!
Érdemes még az Alcázar de los Reyes Cristianos megtekintése, szintén belépős,
szieszta idején zárva. Sajnos erre sem volt időm, majd legközelebb. Helyette
inkább nyakamba vettem a város szűk utcáit, amit nem bántam meg. Judéria azaz a
zsidó negyed felfedezése, a fehérre meszelt házfalak, virágokkal és kovácsoltvas
kapukkal örökre az emlékezetembe ivódtak.
Számtalan
hangulatos tér is kialakításra került a városban, ahol igazán autentikus tapas
bárokban lehet elcsapni az időt… Persze elmaradhatatlan a tinto de verano, amit
a helyiek is előszeretettel fogyasztanak, vagyis csak ők, mert a turisták
leragadtak a sangriánál…
Córdoba az a
hely, ami kihagyhatatlan! Egyszerűen muszáj ellátogatni ide, és higgyétek el
meghálálja a város, örök élményekkel enged csak haza benneteket!
Szerző: Szenczi Zsolt
Kommentáld!