A császárfával kapcsolatban mindig sok kérdés merül fel, sokan megváltó csodafaként üdvözlik, elsősorban energetikai értelemben, másokat a szépsége ragad meg, ezért szeretnének róla többet tudni, míg egyesek szerint magyarországi jelenléte veszélyt hordoz, és invazív fajként tekintenek rá.

Egyetemes igazság persze ebben a kérdéskörben sincs, azonban a császárfa mindenképp megér egy alaposabb vizsgálódást, hogy a lehetőségekhez képest világos képet kapjunk róla. 

A császárfa alapfaja (Paulownia tomentosa) Kínában őshonos, ennek ellenére Európába Japánon keresztül érkezett először, nevét pedig Anna Pavlovna Romanováról kapta, németesítéssel. Anna I. Pál orosz cár leánygyermeke volt, aki később Orániai Vilmos felesége lett, azé a Vilmosé, aki II. Vilmosként hollandia királya volt.

A zanzásított történelemleckéből tanulságként leszűrhető, hogy a császárfa valóban királyi fenség, legalábbis ami névadóját illeti. Kínában a császárfa az erdőművelés fontos tényezője, 2 millió hektáron nevelik, kielégítve a megnövekedett fa-alapanyag szükségleteket, épületekhez és tüzelőként is nélkülözhetetlen arrafelé, de például hangszerkészítéshez és szobrászathoz is használják, mindemellett a talajpusztulás ellen is hasznos.

Egy kifejlett, tíz éves fa évi száz kg száraz tüzelőágat, és 80 kilogramnyi szervestrágyát (vagyis levelet) ad. Bár alapvetően a napos, meleg helyeket, és a tápanyagdús, jó vízáteresztőképességű talajt kedveli, tulajdonképpen bárhol megél, a síkságoktól kezdve a hegyvidékekig, a trópusi éghajlattól a -20 fokkal járó telekig. Mélyen gyökeredzik, alkalmasint két méterig is lehatol, ezért a környező növényzetet nem akadályozza a fejlődésben. 

Míg a császárfát hazájában egyszerű, de roppant hasznos faként tartják számon, addig Európában már némi mitológia is kerekedett köré, hihetetlen tulajdonságait hangoztatva. Az átlagos fáknál jóval nagyobb mennyiségű port és szennyezőanyagot köt meg, elsőrangú a CO2 megkötésében és az oxigén termelésében, bevethető a talajerózió ellen, megköti a homokos talajokat, védvonalként ültetve porcsapdaként alkalmazható, fája pedig elsőrangű tüzelőanyag - szólnak a hírek róla. Mindez azonban nem feltétlenül az alapfajra értendő, hanem a számtalan hibridre, melyek változatos neveken hozzáférhetőek, úgymint Paulownia Elongata, Paulownia Shan-Tong, Paulownia Shan-Dong, Paulownia Catalpifolia.

A császárfa azonban nem csak jótéteményekkel bír, meg kell említeni, hogy agresszív terjeszkedésű fa, a múlt században az USA-ban és Japánban is sok helyen kiszorította az őshonos fajtákat, nagyarányú honi telepítésével ez a veszély itt is fennállhat (erről egyelőre nincs szó). Emellett vízzsaroló növény, vagyis vízigénye magas, és a termőtalajt is erősen igénybe veszi, ráadásul Magyarországon tájidegen elem lehet.

Nem negatívum, de fontos tudni, hogy az ígért gyors növekedéshez tápanyag is kell, amit a növény felhasználhat a növekedéshez, lomb fejlesztéshez, (ezért a lehullott lombot célszerű a fa alatt hagyni, hiába jó takarmánynak, vagy egyéb célra). Amennyiben a lombot szeretné hasznosítani valaki, úgy akkor előre gondoskodnia kell megfelelő talajelőkészítésről, fokozottan igaz ez energiaerdő telepítésekor. Hiába aposztrofálják csodafaként, a semmiből nehezen fog rekordnövekedést elérni.

Tény, hogy a császárfának már az alapfaja is számos kedvező tulajdonsággal bír, gyors növekedés jellemzi, fája jó tüzelőanyag valamint ipari felhasználásra is alkalmas, mélyre nyúló gyökérzete miatt pedig idősebb korára kevés öntözést kíván.

A különböző hibridek állítólag még jobb tulajdonságokkal bírnak, növekedésük még gyorsabb, fagytűrőképességük jobb, leveleik pedig nagyobbak.

Az egyetlen hibrid, mellyel Magyarországon tudományos kísérletek folytak és folynak, a Smaragdfa® néven ismert Paulownia hibrid, mely ilyenformán nem azonos a császárfával, hanem egy triploid hibrid, melynek magjai 100%-ban sterilek, így invazívnak nem tekinthető. A Smaragdfa®-val gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) mezőgazdaság-tudományi kara is folytatott kísérleteket, a Corvinus Egyetem pedig két éve végez a Smaragdfa® -n eredményes CO2 asszimilációs és vízhasznosítási kísérleteket. valamint például Kolontáron, a vörösiszap katasztrófa utóhatásait (porzás) enyhítendő is kerültek Smaragdfa®-k kiültetésre.

Mindebből az vonható le következtetésként, hogy a Paulownia tomentosa és hibridjei valóban ígéretesek, ha egyelőre még konkrétan csodafának nem is nevezhetjük őket. Az előnyök ismertek, bár üzemi körülmények között nálunk még nem nevelik a császárfát, így a mi éghajlatunkon elérhető ipari vagy energetikai hasznosságáról egyelőre keveset tudunk. A császárfa egyébként nem valamiféle újkeletű divat hozadéka, sok helyen megtalálhatóak példányai, többek a közt a Budai Arborétumban, vagy a Gellért hegyen, de parkfaként is gyakori.

Aki kertjébe szeretne egy példányt, vagy kertészetben vásárolhat csemetét, melyet most, ősszel lehet ültetni, vagy magról is nevelhet fát, ami kicsit bonyolultabb, így viszont újszülött korától gondozhatjuk kedvencünekt. A magról neveléshez az első lépés egy császárfa felkeresése az ősz derekán-végén, és a magok begyűjtése. A még fel nem nyílt toktermésből kiszedett magokat április környékéig tartsuk hűtőszekrényben, majd május első napjaiban egy kerti földdel megtöltött ültetőládába szórjuk, és vékony réteg földdel fedjük be. A ládát ezután folpack-kal burkoljuk, hogy a nedvességet megőrizzük, és állítsuk napos helyre. A kikelő hajtásokat ültessük szét, és az első egy-két télen még mindenképp teleltessük védett helyen őket, ugyanis a császárfa legendás fagytűrőképessége csak az idősebb példányokra érvényes. A megerősödött csemetéket idővel a kert egy védettebb részére ki lehet ültetni.

Lényeges információ, hogy a császárfa az első három évben öntözésre szorul, a gyökérzet teljes kifejlődése után lesz csak képes gondoskodás nélkül pótolni a nedvességet, valamint ugyanennyi időn keresztül a fagyokra is érzékeny, télen tehát a fiatalabb példányokat javallott takarni, vagy a hajtáscsúcsok kora őszi visszavágásával védeni a növényt az elfagyástól.

http://kertesz.blog.hu/