Csiki Ernő (Vulkán (Hunyad megye), 1875. október 22. – Budapest, 1954. július 7.) magyar entomológus, muzeológus. Az Állattár vezetőjeként jelentős példányszámmal gyarapította a múzeum gyűjteményét. Az MTA tagja. A rovarok több rendjével foglalkozott kutatásaiban, de a bogarak alak- és rendszertana volt a szakterülete. A Balkán rovarászati kutatásainak egyik úttörője. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Csiki”.
Pályafutása
A budapesti Állatorvosi Főiskola elvégzése után, 1879-ben került a Nemzeti Múzeum állattárához, ahol addig 2 éven át Kuthy Dezső
gondozta a bogárgyűjteményt. Csiki ezen posztot 1897-től 1932-ig
terjedő időszakban látta el. Személyében vérbeli koleopterológus került a
gyűjtemény élére, akinek – nagynevű elődeitől, a két Frivaldszkytól
eltérően – már nem kellett más gyűjteményt kezelnie, így idejét szinte
kizárólagosan a bogarak kutatásának szentelhette. A segédőrből hamarosan
állattári igazgatóőr, majd pedig 1924-ben múzeumi igazgató vált.
Tevékenysége nyomán a gyűjtemény példányszáma megtízszereződött,
emellett elkezdte a gyűjtemény családonkénti rendezését és felállítását.
Az Állattár akkori támogatása lehetővé tette, hogy kiterjedt
gyűjtésekre és vásárlásokra kerüljön sor.
Gyűjtések történtek a Kárpát-medence szinte valamennyi szegletében, valamint olyan egzotikus vidékeken, mint Dél-Oroszország, Szibéria, Mongólia, Kína, de mindenekelőtt Új-Guinea, ahol Bíró Lajos
hat évi gyűjtőmunkája gyarapította a múzeumot. A gyűjtések mellett
Csiki vásárlással is bővítette a gyűjteményt, ezek közül kiemelkedik Edmund Reitter
palearktikus bogarakból álló hatalmas kollekciója. Csiki 1932-as
nyugdíjba vonulásakor a gyűjtemény példányszáma meghaladta az
egymilliót.
1933-ban Csiki Ernő utódaként Székessy Vilmos került a Nemzeti Múzeum bogárgyűjteményének élére.
Tudományos közéleti tevékenység
- Magyar Rovartani Lapok magazin (= Rovartani jegyzetek) szerkesztő 1898-1923
- Magyar Entomológiai Társaság alapító tag 1910-
- A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1925-ben, tanácskozó tagja 1949-től, levelezőre visszaállítva 1989-ben.
Kutatási terület
1898-ban részt vett Zichy Jenő
harmadik ázsiai expedíciójában; ennek során Szibériából, Mongóliából és
Kínából gazdag gyűjteményt hozott haza. A XX. század elején Boszniában,
Dalmáciában és Albániában járt gyűjtőúton. Az 1920-as években részt vett a tihanyi Biológiai Állomás megszervezésében.
Kutatási területei az egyenesszárnyúak, a levéldarazsak és főként a bogarak (kiemelten a futrinkafélék) alak- és rendszertana voltak. Számos bogárcsaládról írt monográfiát (barkabogárfélék, futrinkafélék, holyvafélék, marókafélék, álbödefélék).
Számos fajt és rendszertani kategóriát (több mint 400-at) írt le, így ő
az egyik legtermékenyebb magyar entomológus. Fő műve a Die Käferfauna des Karpaten-Beckens a mai napig alapműnek számít a közép-európai futrinkafélékkel foglalkozók körében.
Emlékezete
Budapest II. kerületében,
ahol egykor élt, tiszteletére egy közterületet Bogár utcának neveztek
el és emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található (36/1 parcella).
Kommentáld!