A
hagyományos székely porta vidéktől függően sokféle motívumot,
jellegzetességet mutat. Mi egy felcsíki, azon belül pedig konkrétan egy
csíkszentdomokosi gyűjtésre bukkantunk. A továbbiakban ezt közöljük,
részletekben.
A magyar „falu" szó finnugor eredetű. Ebbol következtethetünk, hogy
bizonyos csoportos települési formát már az ősmagyarok is ismerhettek .
Határozottabb alakot Szent István király törvénye megszületése után
öltöttek, amely 10 – 10 falunak tette kötelezővé egy templom építését.
Ez már a falvak szervezettsé- géről is tanuskodik. Ezzel egy időben
kezdődött meg a belső telkek kialakítása, amelyen a ház és a
melléképületek állottak, valamint a munkahelyül is szolgáló kert és
udvar. Már a középkorban ezeket a telkeket külömböző formájú kertek
vették körül és gyakran történt említés kapukról is. Ezek közül a
legdíszesebb és leginkább figyelemreméltó a kötött – vagy galambbúgos,
galambdúcos kapu.
A gyalogkaput a szekerek bejárására alkalmas kapuval egyesítették
egyetlen, jól kiforrott szerkezetben. Ezt a típusú, lényegében ácsolt
kaput egész Székelyföldön megtalálhatjuk.
A felcsíki galambbúgos kapuk eltéroen az Erdély más részein
találhatóktól puritán egyszeruséggel jellemezhetoek.Díszítettségük
néhány geometriai ábrára és virágmotivumra szorítkozik és nem jellemző a
festésük. Díszítésük láttatni engedi a készítésükbe fektetett munka
mérnöki pontosságát. Minden ilyen kapu e világtól elszigetelt etnikum
művészetig fokozott egyéniségének tükre. Ezek a valóságos építmények 150
– 200 éven át voltak tanui háboruknak, természeti csapásoknak és ma is
pontos, vízszintes és függoleges elrendezodésben tanuskodnak az elmúlt
időkről . Ha mindezt a művészetet próbáljuk megérteni, utunk első
állomása az ácsmuhely kell, hogy legyen. S amíg a kapuk építésének
módját tanulmányozzuk, alkalmunk nyílik a díszítő motívumok és a
díszítés módozatának leírására is.
Az alapkövet leszámítva a kapu teljes egészében fából készült. Mivel
Felcsíkon, jellegzetesen Csíkszentdomokoson legtöbb erdő fenyőerdő, a
galambbúgos kaput nagyrészt fenyőfából ácsolták. Csak a legnagyobb súlyt
viselő tartóoszlopok, a kapusasok, a sasokat összekötő gerenda a „fejfa
„ (homlok-fa, kontyfa vagy Csíkszenttamáson „agyfa" ) illetve a
faragott deszkabetétek készültek a tömörebb és jobb teherbíró
tölgyfából. Ugyancsak fából készültek az egyes részek összeillesztésénél
biztosításként használt szegek. Ezek leginkább bükkfából készültek és
időtállóbbak voltak mint a rozsdásodó vasszegek.
A nagyobb teherbírás érdekében és azért, hogy elkerüljék a fa
megrepedezését a, kapu gerendáit fél- illetve negyedrönkökből faragták
szögletesre. A kaput a talajba úgynevezett „cserekövek" segítségével
állították. Minálunk Szádakút pataka környékén található, andezit
változat és kifaragása után egymástól előre kimért távolságokra a földbe
ásták. Cserekövek faragásával falunkban Péter József, Mákszem Imre,
Mákszem Péter, Mákszem János és Mákszem István foglalkoztak e század
közepén. A cserekőhöz erősítették a kapusast, a sasokhoz pedig a kapu
többi részét.
A galambbúgos ácsolt székely kaput megpróbálva szerkezeti egységeire bontani a következő részekről beszélhetünk:
- a kis- és nagykapunyílás illetve az ezekbe illeszkedo kis- és nagykapu
- a kapusasok (tartóoszlopok)
- a kis- és nagyfejfa (szemöldökfa vagy kontyfa)
- négyzettömítés
- hónaljkötések (kis és nagy)
- a galambbúg vagy galambdúc , valamint a
- tetőzet (szarvazat)
A három kapusas és a fejfa mintegy keretet képezett a két kapunak.
Ezeket illesztették össze legelőször az úgynevezett „zsinórpadon". A
zsinórpad a kapu összeállításának helye, itt állnak össze elsőként
vízszíntes helyzetben a miliméter pontossággal kivágott elemek. A
zsinórpadot az épületek tetőzetének összeállításánál is használniuk
kellett, azért, hogy az egyes méreteket, derékszögeket, és a
függőlegesen elhelyezkedő darabokat pontosan összeilleszthessék.
A három kapusashoz és az őket felül összefogó fejfához kerül
biztosításként négy hónaljkötés. Ezek a kapusasokat egyenként
hozzabiztosítják a fejfához. A hónaljkötések vastagságban megegyeznek a
tartóoszlopokéval. Az így összeállított gerendakomplexumból vágják ki a
nagykapu díszes körívét a következőképpen:
- megkeresik a nagykapu két sasa közötti távolság felét, a felezopont
lesz annak a körívnek a középpontja, amelynek sugara a féltávolságnál 5 –
1O cm-rel lesz nagyobb. Ezen adatok alapján rárajzolják a körívet a
fejfára, a hónaljfákra és a sasokra, a rajz mentén pedig fűrésszel vagy
fejszével kivágják a kapunyílást. Körülbelül ugyanígy készül a kiskapu
köríve is, csakhogy itt a kisfejfából vágják ki a nyílást.
A kisfejfa a kapusas magasságának felénél kerül be a kiskapu két sasa
közé, majd ugyanúgy biztosítják hónaljkötésekkel mint a nagyfejfát. Ezek
a kisebb hónaljkötések többnyire csak a körív kiképzése céljából
kerülnek be, tehát csak esztétikailag van szerepük, nem annyira a
stabilitásnál. Néhol mellőzik a kishónaljkötéseket. Ilyenkor vagy csak a
kisfejfa marad a kiskapunyílás fölött, vagy pedig deszkaborítással
látják el a kiskapu nyílását, amit félkörösen képeznek ki a nagykapu
nyílásával való hasonlatosság kedvéért. Éppen ezért beillesztésük
gyakorta egyszerubb mint a nagyhónaljkötések esetében.
A kapunyílások boltíveihez igazodnak a kapuk formái is. A nagykapu alsó
része tömör deszka , a felső részt lécekből állítják össze. A lécek
lehetnek a félkör sugarainak irányában elhelyezve, felül félkör vagy
háromszög alakú léccel egybefogva, vagy függőleges elhelyezkedésben.
Ebben az esetben a lécek felső végét úgy vágták, hogy félkört képezzen,
kisérve a kapu nyílását. A léceket egymástól újabb léctávolságra
helyezték és úgy faragták, hogy vagy önmagukban, vagy egymás mellé
állítva különböző formákat képezzenek. Így megkülönböztethetünk
„spiccbognis", „lándzsa" illetve „gyertyaláng", „félhold" alakúra
képzett lécvégeket. (Ezek a függőlegesen állított lécek esetében.)
Ha függőlegesen vagy sugarasan a lécek helyett deszkát helyeztek el,
azok egymás mellé szorosan, vagy csak nagyon kis közökkel voltak
állítva. A deszkák szélére mintákat vágtak, faragtak: félkör, félhold
vagy háromszög alakúakat. Az így egymás mellé helyezett lécek kettőnként
kör, ellipszis illetve rombusz mintákat mutattak.
Jellegzetesen domokosi motívum az ilyenképpen kifaragott két ellipszis
által közrefogott rombusz mintája. Ha a lécek közét újabb rövidre vágott
lécekkel tömítették, ezek segítségével is képezhettek ábrákat. Nem volt
ritka a kapu felső részének lécekkel való rácsozása sem.
Gyűjtötték: Boros Csilla, Sándor Ágnes és Sándor Csaba
Feldolgozta: Sándor Ágnes és Sándor Csaba, 1998
(folytatjuk)
ordogborda.hu
Kommentáld!