Latin neve: Rosa canina
A drog latin neve: Cynosbati fructus
Német neve: Hagebutten
Angol neve: Hip rose

Felhasználható részei:
A drogot a növény téglavörös színű, tehát nem teljesen érett állapotban lévő hecserlibogyók szolgáltatják. A bogyók 1,5 – 3 cm. hosszú, húsos falú eleinte zöld, majd téglavörös végül meggypiros színű, belsejében több, szúrós szőrökkel borított aszmagtermés található.
A növény hatóanyagai:
A, B1, B2, és főleg C, P, K vitamint, nikotinsavat, cseranyagot, cukrot, szerves savakat, nyomokban illóolajat, zsírosolajat, vasat, magnéziumot és más ásványi anyagokat tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Magas C-vitamin tartalma miatt alkalmas a C-vitamin hiánya miatt kialakult betegségek megelőzésére kezelésére. Erősítő, hatásán túl enyhíti a vese és hólyagbajokat. Alkalmazzák még magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut, epe és májzavarok esetén is.
Fogyasztási javallat:
Főzetét 1-2 kiskanál zúzott drogot 1 csésze forró vízhez , néhány órát hidegen áztatva majd 3-5 percig főzve készítjük.
Figyelmeztetés:
Különösebb veszélyforrása a növénynek és az abból készült teának nincsen.
Előfordulási helyek:
Erdőszéleken, legelőkön, cserjésekben, falusi utak mentén, szinte az ország magasan elterülő térségében, gyakran tömegesen fordul elő.
Száradási arány: 2 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: 
A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál.
A bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.
Virágzása: Május Júniusban
Népies nevei:
Kutyarózsa, csipkerózsa, vadrózsa, hecserlifa, tüskefa, csipkebokor, stb.

A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium). A vadrózsa magvaiból nyert olajat a kozmetikai ipar hasznosítja a bőr regenerálására. A csipkebogyók teája a C-vitamin-tartalom miatt immunerősítő és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelőzésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére való. Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is. Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.

Felhasználási módjai:
Csipkeíz
A megmosott csipkebogyót 10 percig hideg vízben áztatjuk. A bogyókat éles késsel kettévágjuk és az aszmagot (“magvakat”) kiszedjük, ezután hideg vízzel újra átmossuk és kevés vízben puhára főzzük, majd átpaszírozzuk. 1 kg átpaszírozott gyümölcshöz 0,5 kg cukrot adunk és addig főzzük, míg a kivett minta kocsonyás állományú nem lesz. Forrón üvegekbe töltjük, és légmentesen lezárjuk. Száraz gőzben hagyjuk kihűlni.
Csipkebogyó tea
Gyűjtsünk minél több friss, dércsípte termést és enyhén szárítsuk ki a magokat. Néhány nap múlva már főzhetjük is a finom, C-vitaminban gazdag frissítő italt. A csipkebogyót forrázzuk le, a hatóanyagok teljes kioldódásához hagyjuk a főzetet egy éjszakán átázni. A leszűrt tea másnap fogyasztható! Tetszés szerint ízesíthetjük mézzel és citrommal, de önmagában fogyasztva is kiváló zamatú.
Csipkebogyószörp
Hozzávalók:
1 kg zúzat,
4 liter víz,
1-1,8 kg kristálycukor,
(1 liter léhez 10-15 g citromsav).
A friss, érett, dércsípett csipkebogyót megmossuk, összezúzzuk, húsdarálón áteresztjük. Egy kg. zúzatra 3 liter meleg (50-60° C-os) vizet öntünk, és másnapig állni hagyjuk, közben többször fölkeverjük. Ezután a levet az ismert módon kipréseljük, a kendőben visszamaradt törkölyre egy liter vizet teszünk, fölmelegítjük 70° C-ra, másnapig állni hagyjuk, és ismételten kipréseljük. Az egyesített leveket szűrjük.
Szörpkészítés:
A léhez a szokásos módon hozzátesszük a cukrot és a citromsavat. Ha a megadottnál kevesebb cukrot veszünk (pl. egy rész lé, egy rész cukor), a kész szörp minden kilogrammjához 0,5 g szalicilsavat vagy 1 g nátriumbenzoátot oldjunk.

Csipkebogyóbor

A csipkebogyót olyankor szedjük, amikor már az teljesen beérett, a „dér megcsípte”. Már a szedésnél is figyeljünk arra, hogy csak egészséges szemeket szedjünk, mert így könnyebb a tisztítása és jobb minőségű bort tudunk előállítani.

Csipkebogyót, a rajtamaradt száraktól, virágkehely maradványoktól megtisztítjuk, összezúzzuk, vagy legalább kettévágjuk. (Húsdarálón is ledarálhatjuk, de ilyenkor nagyon gyorsan kell elvégezni a munkát, hogy minél kevesebb ideig érintkezzen a gyümölcs – fémmel.)

Ezután a gyümölcsöt meg mérjük, és ehhez számítjuk ki, a hozzáadandó cukor, víz és a citromsav, vagy borkősav mennyiségét. 1 kg gyümölcsre 4 – 4, 5 liter vizet, 36-50 dkg cukrot és 5 g citromsavat, vagy borkősavat számolunk. (Fele-fele, vagy bármilyen arányban mindkettőt használhatjuk.)

Fontos! A vizet nem szabad felmelegíteni, csak szoba-hőmérsékletűre: ( 20, legfeljebb 25 °C–ra). Túl meleg, vagy forró víz, zavarosodást okoz.

A vizet ráöntjük a gyümölcsre, és 24 órát pihentetjük, majd adagonként préskendőbe (tüllkendőbe) csomagolva kipréseljük. A kipréselt léből annyit kiveszünk, hogy a cukrot és a savat feloldhassuk benne. Csak amikor teljesen feloldódott öntjük vissza a lére. Az erjesztő edényt, kb. 70 – 75 %-ig. töltjük fel lével, kotyogóval kell ellátni, és egyenletes, lehetőleg 12-16 °C-os hőmérsékleten erjesszük. A zártan erjesztésre feltétlen szükség van, mert a csipkebogyóbor hajlamos az ecetesedésre. (Az erjesztés megkezdésekor, használjunk borélesztőt.)

Ha a kotyogó elcsendesedett, lefejtjük a bort. Ezután visszahelyezzük a kotyogót és még néhány napig, hagyjuk ülepedni, majd ismét lefejtjük. Ha mindent a fentiekben leírtak szerint végeztünk, akkor a második fejtés után már csillogó, zavarosodástól mentes kellemes illatú és zamatú bort kaptunk.

Palackozás előtt még egyszer lefejtjük, zöld üvegekbe töltjük úgy, hogy az üveg szájáig töltjük és a dugó benyomásával, szorítjuk ki a bort, így kizárjuk a levegőt.

Sötét hűvös helyen tároljuk. Nagy mennyiség készítésekor enyhén kénezzük, csak ez után palackozzuk. (Műanyag ballonban tárolt bort NE kénezzük.)

Ha betartottuk a technológiát, nagyon finom aszú ízű bort kapunk, amelyet három évig érdemes eltartani. Ezt követően is eltartható, és fogyasztható, de íz, és vitamintartalma az idő múlásával egyre csökken.