Orchideák

Az orchideafélék földünk legnépesebb növénycsaládja. Több mint húszezer orchidea faj ismert, de minden évben újabbakat fedeznek fel. A kertészetekben előállított hibridek száma pedig ennél nagyságrendileg nagyobb. Az egymástól eltérő méretű és életmódú fajokat a mérsékelt övi éghajlattól a trópusokig a Föld szinte minden részén megtalálhatjuk.

Viszonylag fiatal növénycsaládról van szó, az Orchideaféléken belüli taxonómiai sorrend rendkívül képlékeny, akár az egy fajhoz tartozó egyedeken belül is óriási különbségeket találhatunk, nem beszélve a kosborokon belül keletkező spontán hibridizálásról. A család így illeszkedik bele a rendszertanba: Növények országa – Zárvatermők törzse – Egyszikűek osztálya – Spárgavirágúak rendje – Kosborfélék családja. A családon belül beszélhetünk alcsaládokról innentől jön majdnem ezer nemzetség több mint 20 000 faja.

Az orchideák fajainak túlnyomó többsége trópusi-szubtrópusi esőerdők lakója. Ezek az erdők annyira zártak és sötétek, hogy aljnövényzetük alig van, és a lágyszárú növények (páfrányok, broméliák, orchideák) a fák lombkoronaszintjén, ágakon, kéregrepedésekben vagy törzseken megtelepedve élnek. A támasztékul és egyben élőhelyül szolgáló gazdanövényeknek az orchideák nem élősködői, csak „tehernövényei". Ezeknek az epifita orchideaféléknek a gyökérzete nem érintkezik a talajjal, egy speciális vízfelszívó szövet révén képes a levegő páratartalmának felvételére.

Magyarországon is honos, 60 fajt ,Romániában 44 fajt számláló védett orchideák jellemzően talajlakók (terreszterek). A környezeti változásokra érzékenyen reagálnak, könnyen a kipusztulás veszélye fenyegetheti őket. A mérsékelt övi orchideák áttelelő szervekkel, rizómás gyöktörzzsel vagy ikergumóval vészelik át a hideg téli időszakot. A rizómás gyöktörzses növények téltől késő tavaszig pihennek, nyáron virágoznak. Az ikergumós fajok egyéves gyökérrendszerrel rendelkeznek, ősszel növekszenek, tavasszal virágot bontanak, nyáron visszahúzódnak és pihennek. A tartaléktápanyag a föld alatti nyálkás gumóban raktározódik. Ebből fejlődik ki a növény, mely új gumót fejleszt. Virágzásuk idejét erősen befolyásolják a klímaviszonyok (pl. a hőmérséklet) és a talaj minősége.

Cypripedium calceolus- Boldogasszony papucsa

A faj jogszabályi védelme mellett az országban található populációi részben területivédelemben is részesülnek .15-50 (-60) cm magasra növő orchidea-faj,amelynek virágzó hajtásai átlagosan 30-40 cmmagasak. Ezek gyakran fejlődnek csoportosan,amely a faj klonális növekedési hajlamára utal. . A talaj felszíne alatt maximum 10 cm-rel húzódó rizóma többnyire rövid és vastag, a klonális töveknél elágazik. Avégén két rügy fejlődik, egy nagy és egy kisebb. A nagyobból képződik a következő évi hajtás, míg a kisebb alvórügy marad. A hajtások elhalása után jól megfigyelhető ripacs marad vissza a rhizómán, amelyek számából következtetni lehet a növény életkorára. A hajtás 2-4 szárlevele 6-18 cm hosszú, 3-9 cm széles, széles-lándzsás, elliptikus, az alsó kerekded. A levelek világoszöldek, redőzöttek, félig szárölelők, és a szárral, magházzal együtt a szélükön és a nagyobb ereken szőrösek. A virágok a lombleveleknél kisebb murvalevelek hónaljában fejlődnek.

fotó

Demeter Gyöngyi

Epipactis helleborine - Széleslevelű nőszőfű

(Orchideaceae)

A nőszőfüvek elég szégyenlős növények, nem tárják fel akárkinek szépségüket. A legtöbb ember szeme elől rejtve maradnak fűben, bozótban és erdő mélyén, sokszor beleolvadva zöldes színükkel a környezetbe. A hozzáértők figyelmét azonban különleges virágaikkal nyűgözik le. 

Mikor már majdnem minden őshonos orhideánk elvirágzott, akkor lépnek színre a nőszőfüvek és bontják ki virágaikat. Július elején még mocorogva készülődnek, hogy aztán július végén, augusztusban már teljes pompájukban virágozzanak.

Fotó ,Demeter Gyöngyi

                                                               Nagyhagymás

     Jellemzői:     20-80 cm magas évelő.     A levelei széles-tojásdadok vagy lándzsásak, az ereken gyéren szőrősek, a hajtáson spirális állásúak. A murvalevelei hosszúkás-lándzsásak, jóval hosszabbak a virágnál. Virágzat többé- kevésbé egyoldalú, a lazától egészen a sűrű tömött füzérig változhat. Virágainak színe a halvány zöldessárgától a zöldön át, az ibolyáig változhat.
   Virágzás: Június-augusztus.
    Méret: 20-80cm
     Élőhely: Tölgyesek, bükkösök, fenyvesek, hegyi rétek.

Vörösbarna nőszőfű Epipactis atrorubens

Az alacsonyabb termetű nőszőfüvek közé tartozik, 20-80 cm magas de a virágok élénk, feltűnő színe miatt néha könnyebb észrevenni, mint a sokkal termetesebb, de zöldes virágú széleslevelű nőszőfüvet. A vöröses szár és a levelek finoman pelyhesek. Tojásdad vagy lándzsás levelei ép szélűek, fényes felületűek. A szár csúcsán nyílnak a virágok , mely néha a magasság több, mint fele is lehet. A mézajak, a külső és belső leplek egyaránt vörösbarnák, bíbor rózsaszín színűek.

Virágzás: Június-július.
Élőhely: Bükkösök, Karsztbokorerdők