Csokonai Vitéz Mihály
( 1773.11.17. – 1805. 01.28.)
A magyar felvilágosodás korának
legkiemelkedőbb költője. Fiatal éveiben korának forradalmi mozgalmaival
rokonszenvezett, s ez a napóleoni háborúkat kísérő reakciós hullám közepette
nehézzé tette életét. Egy ideig a debreceni református kollégium segédtanára volt,
elbocsátása után pedig vándorköltőnek állt.
Szerelme és múzsája, a számos
versében megénekelt, jómódú családból való “Lilla” (Vajda Julianna) kezének
elnyerése érdekében megpróbált állandó munkát találni, de mire sikerrel járt, a
lányt férjhez adták.
1799 tavaszán felkérik, hogy
vállalja el a csurgói gimnázium tanári állását. Május 26-án utazik Csurgóra,
falusi környezet fogadja, a község legszebb épülete az új gimnázium. Csokonai itt
rektor, tanár, igazgató egy személyben. Teljes erejével veti magát a tanításba.
Tanítási módszerének alapja, hogy "gondolkozó és gondolkoztató
tanításra" törekszik. Leginkább a poétika, a költészettan oktatásában
remekelt. A hiányzó tankönyvek pótlására maga készít jegyzeteket, ilyen céllal
írja "A magyar verscsinálásról közönségesen” című tanulmányát.
A vizsgákig kevés az idő, de
arra mégis futja, hogy betanítsa Somogyban írt darabját melynek címe: Cultura és
Pofók. A helyettes tanári megbízás szeptemberben lejárt de még bemutatták Az
özvegy Karnyóné s két szeleburdiak c. művét. Sikert aratott. Nem akart haraggal
távozni Csurgóról és Festetics pártfogására továbbra is igényt tartott. Ma
emlékpad áll azon a helyen a gimnázium parkjában, ahol legszívesebben tartózkodott.
Betegen és szegényen tért vissza
Debrecenbe, ahol rövidesen meghalt anélkül, hogy verseit kiadathatta volna. Iskolánk
költő-tanárának tiszteletére állandó kiállítás látható 1999. május végétől
az épület földszintjén.
Kommentáld!