Óriási távolságot tettek meg a 2015 júniusában jeladóval ellátott szalakóták.
Szalakóta GPS-loggerrel, még Magyarországon
Fotó: Széll Antal
2015. szeptember 7-én kezdték meg tudománytörténeti jelentőségű
vonulásukat a mindmáig ismeretlen telelőterület felé – adta hírül a
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A szalakóták vonulási útvonalairól és telelőterületeiről az elmúlt
száz évben alig sikerült adatot gyűjteni a hagyományos madárgyűrűzés
segítségével, így a madarakat az évente akár több tízezer kilométeres
vonulás és a telelés alatt fenyegető veszélyforrásokról sem áll
rendelkezésre elegendő információ.
A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző
veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek
védelmét.
Csele és Pétör vonulási helyzete 2015. szeptember 14-én.
A Csele névre hallgató kifejlett tojó és a legalább két éves Pétör nevű hím június 9-én és 10-én kapta
meg a mindössze 4,5 gramm tömegű jeladóját Kardoskút és Kiskunhalas
térségében. A madarak a költési időszak lezárulta után egy hónappal,
szeptember 7-én kezdték meg az utazást. Két nappal később már mintegy
1200 kilométert megtéve Görögországban és Törökországban voltak, innen a
Földközi-tenger nyílt vize felett indultak tovább.
A madarak Észak-Afrika partvidékét szeptember 10-én érték el, másnap
pedig már Egyiptom déli részén, valamint Líbia és Csád határvidékén
repültek. Szeptember 13-ára, összesen mintegy 4 ezer kilométert megtéve
Kelet-Csádig jutottak. Ha kitart a megjelölt madarak szerencséje,
hamarosan fény derülhet arra, hogy Afrika mely térségében töltik a telet
a Magyarországon fészkelő szalakóták.
Csele és Pétör mozgását a jeladosmadarak.mme.hu internetes oldalon lehet nyomon követni.
Kommentáld!