„Valójában nem az a legfőbb kérdés, hogy kerüljön-e tető a romtemplom vagy, ahogy mi hívjuk, az öregtemplom fölé, hanem az, hogy van-e szándék az élettartamának kitolására. Vállaljuk-e a felelősséget, ha elpusztul?” - osztotta meg a felmerülő problémát a műemlékem.hu magazinnal Marthi Zsuzsa, Zsámbék város főépítésze. Az egykori premontrei templom – amely most állami tulajdonban van, bár a helyi plébániaszolgálatot a rend egy tagja látja el – valóban méltatlanul pusztul jelenleg. Marékszámra hullik belőle a kőpor, a szerkezete is kezd tönkremenni. A keleti oldalon, a szentély környékén már több részt is elkerítettek a látogatók elől, hiszen a szabadon álló ívek, falcsonkok egyre instabilabbá válnak.
A ma látható templom közvetlen elődjét 1220 után építtették III. Béla második feleségének, a francia királyi családból származó Margit királyné bizalmasának, Aynard lovagnak a leszármazottjai. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt premontrei templom az ország akkor egyik legfontosabb útvonala, a Székesfehérvárt Esztergommal összekötő út mentén állt. A forgalmas útvonal környéke már korábban is beépítésre csábított: a szerzetesi templomot egy 11. századi plébánia helyén emelték fel. Felszentelésére (és persze befejezésére) csak a tatárjárás után került sor. A premontreiek több mint két évszázadon át tevékenykedtek a településen, szerzeteseik egyre kevesebben lettek, így a rend is meggyengült – ez egyébként a 15. századi Magyarországon a rendek többségére jellemző volt –, ezért Mátyás király elvette tőlük a templomot és a monostort, majd a pálosoknak adta. A pálos évtizedek alatt került sor a késő gótikus átépítésekre.
A török korban erődítménnyé alakították át az épületegyüttest, így viszonylagos épségben élte a 17. század végét. Az 1763. június 28-i földrengésben azonban leomlott az északi mellékhajója – a romot pedig már senki sem újította fel. A kövek egy részét elhordták, s talán az egész az enyészeté lett volna, ha az 1870-es években Rómer Flóris (a magyar régészet atyja) és Henszlmann Imre (építész, művészettörténész) nem ismeri fel az értékét. A 19. század végén aztán Möller István (építész) konzerválta romként a csonka templomot, amely azóta a magyar műemlékvédelem egyik ikonikus épületévé vált. Az 1930-as években Lux Kálmán (építész restaurátor) tárta fel a templomtorzótól északra található kolostorromot, azonban a terület teljes feltárására máig nem került sor.
„2016-ban és idén is rendeztünk egy-egy konferenciát, ahol a műemlékes, múzeumi, turisztikai szakemberekkel közösen arra kerestük a választ, miként lehetne megőrizni, s használhatóbbá tenni Magyarország egyik legértékesebb középkori emlékét” - mondta a főépítész. „Sajnos a romállapot nem tartható fenn a végtelenségig, ezért az is szóba került, hogy lefedjük a templom hajóját. Nagyon nehéz megtalálni a határt, hogy mennyire nyúlhatunk hozzá hitelesen a szerkezethez” – tette hozzá Marthi Zsuzsa.
A cikk folytatását ésmég több képet a műemlékem.hu magazin oldalon találnak.
Írta és fényképezte: Kovács Olivér
.png)
Kommentáld!