…csak szopni kell, szokta mondogatni Mama, aki idén júliusban tölti a 100. életévét. Ő biztosan jól tudja. Volt ideje megtapasztalni. Hogy miről jutott eszembe ez? Elolvastam egy cikket. Amely szerint Ausztria pár napja az epertől és cukortól hangos.

Az egyik  Plachutta étteremben én is jártam amikor Bécsben dolgoztam. Elegáns, a vendég óhaját lesik, fantasztikus a marhahúslevesük, de nem elhanyagolható a marhanyelvük spenóttal sem.

Nos, ennek a vendéglő-láncnak a tulajdonosa személyesen rúgta ki az alkalmazottját, mert az illető, aki egyébként szlovák állampolgárságú, az étterem porcukrával szórta meg az epret amit meg szeretett volna enni. A felszolgáló panaszt tett ellene, és lám, elmarasztalták a főnököt, mi több, 2400 euró kártérítés ítéltek meg a pincérnek.

Hogy túlzás vagy sem az elmarasztalás illetve a 2400 euró kártérítés, ki-ki döntse el maga. De az tény, hogy az alkalmazottak érdekvédelmi szervezete megtette a dolgát. Én azon gondolkodtam, hogy mi történne Romániában, ha feljelentenék az igazságtalanul kirúgott alkalmazottak a munkáltatót.  

Vagy mondjuk azért is fel lehetne jelenteni egyes vállalkozókat, mert két órában alkalmazza papíron, de 14-16 órákat dolgoztatja az embereket. Vagy azért mert nem adja ki hónapokig a fizetését, és ha kérni merészeli a jussát, akkor először megértést kér a főnök, elmondja, hogy nincs pénze, de ha többször kéri, akkor bizony le is út fel is út, ha nem tetszik. Sorolhatnánk az igazságtalan eseteket, van bőven…

De ilyen nem nagyon történik minálunk. Mert jobb hallgatni, mert mi lesz, ha ez a munka sem lesz ( még akkor is ragaszkodnak sokan a munkahelyükhöz, ha fizetést már rég nem kapnak… reménykednek, ami érthető). Amióta munkát keresek volt részem bőven visszautasításban. A legjellemzőbb az, hogy vissza sem szólnak, nem értesítenek, hogy nincs szükség a munkádra.

De esetemben sokszor volt a visszautasítás oka, hogy éppen én lennék az alkalmazandó személy. Azt is mondták, hogy azért, mert ha valami igazságtalanságot látok, azonnal felemelem a szavam, és mi lesz, ha éppen a munkahelyemen veszek észre ilyesmit?

Érdekes…Az eszükbe sem jutott, hogy becsületesek legyenek, egyenesek, és akkor nincs semmi baj. Ezzel az írásommal valószínűleg magam alatt vágom a fát, ezután még jobban szálka leszek egyes szemekben. De nem bánom. Ki kell mondani dolgokat, azt gondolom, valakinek meg kell tenni, valahol el kell kezdődjön valami, ami jobb, ami kicsit igazságosabb! Igen, hölgyeim és uraim, csak akkor alkalmazzanak, ha tisztességesek velem és a többi munkással.

Persze akad olyan helyzet, amikor a részünkről is megértésre van szükség. És meg is kapják a megértést, higgyék el! Csak éppen ne gondolják, hogy ha az ember belátó, dolgozik, mindent megtesz, hogy munkahelye legyen, illetve megmaradjon az állásában, attól már gondolkodni sem tud, és nem lát át a szitán.

Vannak kivételek, ezt tudom, sőt ismerek olyan vállalkozót, akinek a nevét csak áldva emlegetik a munkásai. És megél, jól megy a vállalkozása. Mert tisztességesen is lehet, sőt, csak úgy érdemes!

A túlzásoktól ebben az esetben is óvakodni kell, azért az sem lenne helyes, ha mindegyre feljelentgetnék a főnöküket az alkalmazottak, mielőtt megbeszélnék az ügyet, vagy megpróbálnának megoldást találni rá közösen.

De mindkét félnek tartania kellene azt a bizonyos helyes irányt!

Lakó Péterfi Tünde