Dankó Pista
(eredeti, általa sohasem használt neve Dankó István, Szeged-Fölsőtanya (ma: Szatymaz),[1] 1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) cigány származású magyar nótaszerző.
Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros
cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13.
számú ház helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma:
Szatymaz) teszik azt.[2].
Szülei első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilenc éves
volt, mikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és
Róza maradtak még félárván.
Dankó Pista cigány származású magyar nótaszerző és édesanyja
Édesapja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit,
egy református, meg egy lutheránus iskolát végzett el. Szeretett
olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját
könyvtára is lett. Legjobban Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.
Erdélyi Náci
két hónapig tanította őt hegedülni. Hamarosan azonban munkát kellett
vállalnia, vályogvetőként kereste kenyerét. Ugyan nem volt virtuóz, de
kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene amikor játszott.
15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát,
melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek,
mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért,
ételért vagy borért cserébe.
A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is
megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista beleszeretett a gazda Ilonka
leányába, aki 13 éves volt, de nem őt szánták neki vőlegény gyanánt.
Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a
betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja
elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a
kapuban. Kétszeri sikertelen szöktetés után végül harmadjára vitte
oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban esküdtek egymásnak hűséget.
Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven
nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt
népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írták a szöveget a dalaihoz.
Később Szegedre került. Blaha Lujza nyomán tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben megnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette.
Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával együtt, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, játszottak Moszkvában és Szentpéterváron
is.
Egy anekdota őrzi a következő történetet: a cári udvarban adott
koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg
odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta
legszebb brilliánsgyűrűjét.
A többi vendég látva a jelenetet, rendre
odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű.
Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"
Az egyetlen alakja volt a népies műzenének, akinek személyét több író és költő is megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia, megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, melyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.
Hangjegyek írásához nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életén
végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a
„Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az
egész országból a gyógyíttatására. San Remóba
küldték, ahol egy télen keresztül kúrálták, azonban egészsége már nem
tudott helyrejönni. 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában
érte őt a halál.
Herczeg Ferenc
búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta el az „Eltörött a hegedűm…"
című nótát.
A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és
Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi
temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült,
felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede
szobrászművész formált meg a dalköltő alakját, és honráriumot nem kért,
csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították
fel a kész művet Erzsébet királyné szobrától nem messze.
A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.
Művei
Most van a nap lemenőbe… kezdete
Dankó Pista emléktábla halálának centenáriuma alkalmából, 2003
Dankó Pista nevét utca is viseli Szegeden. 1979-ben még az 1945 előtti kiírás is olvasható volt.
Mintegy 400 önálló népies műdalt írt:
- Eltörött a hegedűm
- Egy cica, két cica
- Most van a nap lemenőbe
- Baka levél
- Béla cigány
- Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány
- Szőke kislány, csitt, csitt csitt
- Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál
- Egy csillag se ragyog fenn az égen
- Nem átkozom ibolyakék szemedet
- Szegedében szokása a leánynak
- Ne gyónj nekem, minek gyónnál
- Hallod rózsám, Katika
- Nem vagy legény, Berci
- Nincs szebb lány a magyar lánynál
- Nincsen a császárnak olyan katonája
- Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni
- Elmegyek a tengerszélre
- Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja
- Csitt, babám!
- Az a szép
Népszínművek zenéje
- A zsöllérlegény (Szeged, 1887)
- Szegény Laci (Szeged, 1888)
- A leányasszony (1889)
- Cigányszerelem (1898)
- A halász szeretője (Budapest, 1899)
Emlékezete
A szegedi Stefánia-sétányon, a Kass Szálló előtt áll Margó Ede 1912-ben
készült lírai Dankó-szobra. Margó Ede tiszteletből készítette a
szobrot, csak a márványtömb árát fogadta el. Dankó Pista halálának
centenáriuma (1903-2003) alkalmából a szobor közelében emléktáblát helyeztek el, melyen Juhász Gyula Dankó Pistának című verséből olvasható egy versszak:
- Húzd rá, cigány, te örök, te áldott,
- Virulj mindig, dicső nótafa,
- Halhatatlan híred ragyogását
- Be ne födje feledés hava!
A nótakirály kalandos életéről Kalmár László rendezett mozifilmet 1940-ben, olyan sztár-színészekkel mint Jávor Pál, Lukács Margit.
2008. június 14-én, születésének 150. évfordulóján megemlékezésre került sor Szegeden, Szatymazon és másutt.
A Budapest-Nyugati pályaudvar-Cegléd-Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Szeged között naponta közlekedő InterCity
viszonylatot a nótaszerző emlékére Dankó Pista IC-nek nevezték el; ezen
kívül nevét viseli a Weinhaus borászat egyik vörösbor fajtája is.
Biriben az ő nevét viseli a cigány lakosság felzárkóztatása céljából létrejött pedagógiai intézmény, a Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium.
A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornáját Dankó Rádiónak nevezte el.
Források
Kommentáld!