Politikus, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere, a magyar-osztrák kiegyezés egyik megalkotója. Pályája több korszakot fog át.

Középnemesi családból származott. Zala megyében született, ott voltak birtokaik.

Deák szülőháza Söjtörön

Korán árvaságra jutott. Jogi tanulmányainak befejeztével egy évet Pesten töltött. Megismerkedett az Auróra-kör tagjaival, és egy életre szóló barátságot kötött Vörösmarty Mihállyal. Politikai gyakorlatot Zala megyében szerzett, és kiforrott politikusként érkezett az 1832-36-os országgyűlésre. Bár a vezérszereptől idegenkedett, hamarosan az elismert tekintélyek sorába emelkedett.

Deák Ferenc politikai érvrendszerét a természetjogi elvek mellett az a taktika jellemezte, mi-szerint jogtörténeti levelezéssel bizonyította, hogy a kívánt reformok nem állnak ellentétben az "ősi alkotmány"-nyal. Kitűnő képességekkel párosult helyes taktikája tette alkalmassá a kiegyenlítésre vagy részeredmények kivívására.

Deák Ferenc közreműködésével jött létre a kompromisszum az ellenzék és az udvar között 1840-ben. Vezetője volt az európai visszhangot kiváltott büntető törvénykönyvi reformmunkálatoknak az 1843-44-es országgyűlésen.

Bár a konzervatívok és maga Széchenyi is reményeket fűztek Kossuthtal való szembefordításához, Deák nem volt hajlandó megbontani az ellenzék sorait. 1848-ban elvállalta az igazságügyi tárcát a Batthyány-kormányban, és mindent elkövetett az 1848-as törvények megóvása érdekében.

A Batthyány-kormány szeptemberi lemondása után is részt vett az országgyűlés munkájában. 1849. január elsején tagja a Batthyány vezette békeküldöttségnek Windischgrätznél (aki Batthyányt nem fogadta), majd birtokára vonult vissza. Itt töltötte az önkényuralom első éveit is. Birtokát eladva 1854-ben Pestre költözött. Az Angol Királynő szállodában lakása hamarosan politikai és szellemi központtá vált. Célja az 1848-as törvények elismertetése volt, követendő módszernek pedig a passzív rezisztenciát (ellenállást) hirdette.

Az országgyűlésen 1861-ben a felirati pártot vezette Teleki László határozati pártjával szemben, de az udvar Deák Ferenc politikáját is visszautasította. 1865-ben megírta híres húsvéti cikkét, amelyben az 1848-as törvények érvényességének elvi elismerése fejében a birodalom létérdekeit érintő engedményeket helyezett kilátásba.

A porosz-osztrák háborút, az osztrák vereséget követően a húsvéti cikk elvei alapján jött létre 1867-ben a magyar-osztrák kiegyezés.

A kiegyezés művét a kortársak és az utókor hagyományosan Deák Ferencnek tulajdonítja. A közeli ismerősei által nehézkessége és megfontoltsága miatt "öreg úrnak" titulált Deák, a "haza bölcse", a köztudat szerint nyugodt, derűs kedélyű ember volt, aki türelmesen várta ki az alkalmas pillanatot a kiegyezésre, s azután szinte atyai tekintéllyel, hatalmas jogi tudással "vezérelve" pártját, tető alá hozta a megegyezést.

A tárgyalásokat magyar részről végig Deák Ferenc irányította, de miniszterelnökséget, miniszteri tárcát nem vállalt. A kormánypárt, az ún. Deák-párt őt vallotta vezérének. Deák Ferenc azonban, aki hű maradt a reformkor polgári és demokratikus eszményeihez, növekvő ellenérzéssel figyelte saját pártja konzervatív irányba tolódását és a korrupciót.

A megfellebbezhetetlen tekintélyű politikus pártjához való viszonyáról így vélekedett: "ördög az urak vezére, nem én." Mi a magyarázata e kettősségnek? A kiegyezés valóban nem jöhetett volna létre Deák hozzájárulása nélkül. A reformkor nemzedékéből azok közé tartozott, akiknek tudása, képességei és erkölcsi tartása egyaránt elismertséget szereztek. Az alkotmány és a nemzeti önállóság szilárd, de a forradalmi eszközöket elutasító védelmének álláspontja Eötvös József fölé emelte, mert az utóbbi kész volt egy alkotmányos birodalmi centralizációnak engedményt tenni.

A tárgyalások megindítása valóban az ő nevéhez fűződik, Andrássy Gyula, Eötvös József és Lónyai Menyhért azonban élt a lehetőséggel, hogy Deák átengedte nekik a tárgyalások folytatását, és az ő álláspontján túlmenő engedményeket tettek; elfogadták a felségjogok bővítését, a békepolitika helyett hozzájárulásukat adták a király által elvárt birodalmi- nagyhatalmi szerephez.

Más utat nem látva lehetségesnek, részt vett a kialakuló rendszer védelmezésében, többször megkísérelte következetesen liberális elveit legalább részlegesen érvényesíteni, de pártja rendre cserbenhagyta őt. A beteg, idős politikus terveit, elveit veszni látva csalódottan mindinkább visszavonult a napi politikától.

Utolsó parlamenti beszédében az állam és az egyház szétválasztásáért, a lelkiismereti szabadságért szállt síkra.

Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál

Mauzóleuma (Budapest, Kerepesi temető. Alkotói: Gerster Kálmán az építészi, Kiss György a szobrászi, Róth Miksa, Székely Bertalan a mozaikmunkák)