Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Mohácsi sokác neve „stari badnjak”.

A naphoz, főleg estéjéhez, éjszakájához számos református évkezdő hagyomány fűződik, amelyeket a katolikusok karácsony böjtjén idéznek föl.

Így magyarózdi hiedelem szerint a jószágok emberi nyelven most szólalnak meg. Ruhának nem szabad kötélen kiterítve száradnia, különben fel fogja magát akasztani valamelyik családtag. Evés, ivás, mulatozás sem volt.

Mindenki iparkodott a templomba, az otthon maradt öregek pedig a tűzre vigyáztak, hogy ki ne aludjék. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a XVII. században a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonytól, illetőleg karácsonytól hivatalosan és végérvényesen január első napjához kötődött. Az elkülönülést a protestáns pasztoráció is tudatosította. Szilveszter a polgári év utolsó napja, az újesztendőnek pedig vigíliája. Az „óév-temetés” számos népi szokásnak szertartásnak ad teret. Először idézzünk egy XIX. századi szegedi céhvilágban járatos éjféli búcsúztatót: 

Dicsértessék a Jézus Krisztus,
A Szűz Máriának szent neve.

Tizenkettőt ver az óra,
Dicsértessék az egek Ura.

Gyászoljuk meg halottunkat,
Üssük össze poharunkat!

A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe van a „zajkeltésnek” melynek más elnevezései: kongózás, csergetés, pergőzés, nyájfordítás. Hajdúdorogon (Hajdú vm.) a pásztorfiúk kongatással kergették el az óesztendőt.

A dudás az „Ó, szép Jézus” kezdetű éneket fújta, a többiek karikással pattogtatva, csengővel, kolomppal, egyéb zajkeltő eszközzel szaladgáltak.

A kongózáshoz, zajcsapáshoz tartozott a „gulyafordítás” is. Úgy vélték, ha az állatok felébrednek, és másik oldalukra fordulnak egészségesek, szaporák lesznek. Tréfás rigmussal vártak az adományra:

Bemennék én tihozzátok,
Ha van erős pálinkátok,
De ha nincsen pálinkátok,
Be se megyek tihozzátok.

A szilveszteri gonoszűző zajcsapás Erdély falvaiban is szokásos volt, mert éjféli harangszókor a serdülő fiúk lármáztak, ostorokkal, csengőkkel, kolompokkal. Kicserélték az utcakapukat, a lányos házak tetejére szalmakötegeket vittek. - Eladó a lány! - 

Az újév kiharangozása elsősorban az erdélyi protestáns falvakra volt jellemző. Éjfélkor megszólaltak a harangok, lövöldöztek és tülköltek, jelezvén, hogy temetik az óesztendőt. Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel foglalkoztak a lányok, hogy megtudják jövendőbelijük nevét és foglalkozását. Másféle praktikákat is alkalmaztak, jósolták az újesztendei időjárást foghagymával, hagymával a bukovinai magyarok. És most olvassuk a vasszilvágyi (Vas vm.) gyermekek szilveszter esti köszöntőjét:

Azért friss egészséget,
Bort, búzát, békességet,
Adjon Isten bőven,
Az újesztendőben!

Harsogtatás

A fiúgyermekek az óesztendő délutánján indultak el Gyimesbükkösön (Csík vm.) harsogtatni. Általában hatfős csoportokban tíz-tizennyolc éves korukig harsogtattak. Az egyik szereplő neve „pap”, aki a ház előtt mondja el a történetet Szent Szilveszterről. Majd minden jót kíván a ház lakóinak, és a házba betérve együtt éneklik el a – Jó estét, jó estét – dalt. Fontos eszköz még az ostor, amely nyolc-tíz-tizenkettes fonattal kenderkócból készítenek. A dalok végeztével a házigazda pénzt ad a harsogtatóknak, és tésztával kínálják őket. 

Kecskemaszkos játék

A moldvai magyaroknál szokásos kecskemaszkos játékot a Dunántúlra áttelepültek magukkal hozták. Szilveszter este kezdtek el újév reggeléig járni a kecskével. A kecskét eladásra kínálták, táncra bíztatták. 

Somfavessző, eltörött,
S az mi kecskénk megdöglött.
Almavirág lehullott,
S az mi kecskénk feltámadt.

Hejgetés

A moldvai „hejgetés” – „urálás” a legények óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása. A búza élettörténetét mondja el, a mag elvetésétől – a kenyér kisütéséig. A „hejgető” szövege a termékenység mágikus, rituális biztosítása volt a következő esztendőre. A „hejgető” szövegmondás közben a „bikát”, köcsögdudaféle fadézsából készült hangszert szólaltat meg. A „hejgető” csoporthoz tartozhatnak „alakoskodók”: medve, cigány, vőlegény, menyasszony, ostorosok. Lujzikalagoron (Moldva) a „hejgető” legények ostorpattogással, csengettyűszóval, nagy zenebonával vonulnak. Lányos háznál megkérdezik – szabad-e, gazda, „urálni” dobval, csengettyűkvel, bikával? – Az „uráló” emelkedett hangon, sajátos intonációval elkezdi recitálni a köszöntő szövegét:

Jó estét, jó estét kívánunk a házigazdának
És a házigazda asszonyának!
Már eljöttünk ebbe az újesztendőbe
És kapjik magikat jó egészségbe, csendességbe,
Békességbe és az Úr Jézus nevibe.
Bíztassátok jó legények!

Mire a többiek: - Hej! – 

A hej! kiáltások közben a „hejgető” megrázza csengettyűit, a legények pedig az ostorral, a bikával, a kolompokkal, furulyával, dobbal, nagy zajt csapnak.
És most végezetül mondjunk el együtt egy a marosmenti cigány gyermekek által „baksisért”, adományért „recitált” újévi köszöntőt:

Adjon Isten három bét,
Három efet, három pét,
Bort, búzát, békességet,
Faint főző feleséget,
Pipát, puskát, patronást,
Meg egy butykos pálinkát! 

 (Cságoly Péterfia Béla  (Polgár Info alapján szerk.)