Bajkál-tó
A Bajkál-tó (oroszul Озеро Байкал / Ozero Bajkal, burjátul: Baykal-Nur, azaz gazdag tó) a Jenyiszej folyó vízgyűjtő területén, Dél-Szibériában, Oroszországban található. A legközelebbi nagyváros Irkutszk. Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig sokszor Dalaj-Nor, vagyis szent tenger néven. A világ legmélyebb tava, vize a Föld
édesvízkészletének egyötödét teszi ki. A tavat és környező területet
egyedi ökoszisztémájára tekintettel 1996-ban felvették a világörökségek
közé.
Földrajz
A 636 km hosszú és 25–79 km széles tó a legnagyobb édesvizű tó Ázsiában (31 494 km²), és a Föld
legmélyebb tava, a legújabb expedíció tengeralattjárói 1680 méter
mélyre terveznek lemerülni (korábban 1637 m, ill. 1620 m), azonban egy
baleset miatt a legutóbbi merülés csak 1580 méter mélységig sikerült. A
tó vízszintje a tengerszint felett 455 m-rel fekszik, átlagmélysége 730
m.
A tó neve valószínűleg a burját-mongol bajgal szóból származik, ami természetet jelent.
A kora körülbelül 25-30 millió év, amivel a Föld egyik legöregebb tava. A tó a Kelet-afrikai-árokhoz hasonló hasadékvölgyben (rift), a Bajkál-árokban alakult ki. A környező vidék szeizmikusan aktív: sok hőforrás található a partvidéken illetve a meder alján is, és a földrengések sem ritkák a tó vidékén.
A tó feneke 1285 méterrel a tengerszint alatt található, és ezzel ez a
Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 000 km³, ami
nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes űrtartalmával, és 20%-át adja a Föld teljes édesvíz-készletének. A tó fenekén 7 kilométer mély üledék van.
A tavat végig hegyek veszik körül. A tóban 22 sziget található, közülük a legnagyobb Olhon, ami 72 km hosszú. Az Olhon szigeten található a mitikus sámán szikla, mely előtt Dzsingisz kán is meghajolt. A Bajkál szívének is nevezik ezt a szigetet, ahol a sámánok élnek. A tavat több mint 300 folyó táplálja, köztük a jelentősebbek: Szelenga, Uda, Barguzin, Felső-Angara és a Turka. A tó egyetlen lefolyása az Angara.
A tó vizének jellegzetessége, hogy nagyjából 40 m-ig átlátszó. A vize
rendkívül jó minőségű, magas az oxigéntartalma, alacsony az
ásványianyag-tartalma. A szovjet időkben papírgyárat építettek a tó
partjára, melyet napjainkban zártak be, így már nem szennyezi a tó
vizét.
A Szelenga-delta a tó keleti partján
A tó januárban befagy, majd májusban felenged. Augusztusban a víz
hőmérséklete 12 °C, de a partoknál előfordul, hogy a 20 °C-ot is eléri. A
szél által keltett hullámok 5 m magasak is lehetnek.
Élővilág
A tónak rendkívüli gazdag és változatos élővilága van. Kb. 1200
állat- és 600 növényfajnak ad élőhelyet. A Bajkál tó körül máig
érintetlen őserdők terülnek el, az itt élő emberek békében és
harmóniában élnek a számukra tengerként tisztelt víztömeggel.
A tó nyugati partszakasza
Állatvilág
Az állatfajok közül kiemelkedik a tó minden részén megtalálható
bajkáli fóka vagy nerpa, a Föld egyetlen édesvízi fókafaja.
A fókához hasonlóan tengeri eredetű a bajkáli omul.
"Rendkívül
fontos, hogy Bulgária végre döntésre jutott ebben a kérdésben. A
romániai tíz évre szóló moratórium 2006 áprilisában lépett érvénybe,
azonban mivel Bulgária és Románia között a Duna természetes határvonalat
képez mindeddig hatástalan volt az egyoldali tilalom." - fogalmazott
Figeczky Gábor a WWF Magyarország igazgatója.
Bulgáriában
és Romániában egyaránt az értékes kaviár miatti túlhalászat jelenti a
legnagyobb veszélyt a tokhalak számára. A kaviár az egyik legértékesebb
élelmiszer, a Dunában honos legnagyobb tokféle, a viza kaviárja pedig
ritkasága miatt még az átlagosnál is drágább kincs. "A WWF azt szeretné
látni, hogy Románia és Bulgária is hatékony intézkedéseket vezet be az
illegális kaviár-kereskedelem ellen, és nagyobb erőfeszítéseket tesz
annak érdekében, hogy a kereskedelem ellenőrzött keretek között
történjen." - tette hozzá az igazgató.
A
kaviár miatti túlhalászaton kívül élőhelyük megváltozása és a
vízszennyezés járul hozzá a faj pusztulásához. A román-szerb határon
lévő Vaskapu vízerőművek jelenleg leküzdhetetlen akadályt jelentenek a
tokfélék számára. A szaporodás feltételei emellett csak akkor
biztosítottak, ha a Duna menti vizes élőhelyek ökológiai állapota
megmarad, vagy javul.
A
tokhalak több mint 200 millió év óta élnek a Földön, de ez a faj, amely
még a dinoszauruszokat is túlélte most komoly veszélybe került az
emberi tevékenységek miatt. Az EU egész területén csak Románia és
Bulgária vizeiben él az utolsó még életképes tokhal populáció, de a
Dunában élő hat őshonos tokhal alfajból öt már az IUCN veszélyeztetett
állatfajokról szóló vörös listájára került.
A
Duna Fekete-tengerbe ömlő hatalmas torkolatrendszere gazdag
táplálékforrása miatt kiemelten fontos a tokhalak számára. Ezek a halak
ugyanis általában folyótorkolatokban és a tengerpart közeli vizekben
élnek, de szaporodáshoz felúsznak a folyón. Ezért fontos túlélésük
érdekében, hogy biztosított legyen a folyó hosszanti átjárhatósága, és
minden olyan élőhelyet megőrizzünk a Duna mellett, ami a tokfélék
lehetséges szaporodó helye.
"Rendkívül
fontos, hogy Bulgária végre döntésre jutott ebben a kérdésben. A
romániai tíz évre szóló moratórium 2006 áprilisában lépett érvénybe,
azonban mivel Bulgária és Románia között a Duna természetes határvonalat
képez mindeddig hatástalan volt az egyoldali tilalom." - fogalmazott
Figeczky Gábor a WWF Magyarország igazgatója.
Bulgáriában
és Romániában egyaránt az értékes kaviár miatti túlhalászat jelenti a
legnagyobb veszélyt a tokhalak számára. A kaviár az egyik legértékesebb
élelmiszer, a Dunában honos legnagyobb tokféle, a viza kaviárja pedig
ritkasága miatt még az átlagosnál is drágább kincs. "A WWF azt szeretné
látni, hogy Románia és Bulgária is hatékony intézkedéseket vezet be az
illegális kaviár-kereskedelem ellen, és nagyobb erőfeszítéseket tesz
annak érdekében, hogy a kereskedelem ellenőrzött keretek között
történjen." - tette hozzá az igazgató.
A
kaviár miatti túlhalászaton kívül élőhelyük megváltozása és a
vízszennyezés járul hozzá a faj pusztulásához. A román-szerb határon
lévő Vaskapu vízerőművek jelenleg leküzdhetetlen akadályt jelentenek a
tokfélék számára. A szaporodás feltételei emellett csak akkor
biztosítottak, ha a Duna menti vizes élőhelyek ökológiai állapota
megmarad, vagy javul.
A
tokhalak több mint 200 millió év óta élnek a Földön, de ez a faj, amely
még a dinoszauruszokat is túlélte most komoly veszélybe került az
emberi tevékenységek miatt. Az EU egész területén csak Románia és
Bulgária vizeiben él az utolsó még életképes tokhal populáció, de a
Dunában élő hat őshonos tokhal alfajból öt már az IUCN veszélyeztetett
állatfajokról szóló vörös listájára került.
A
Duna Fekete-tengerbe ömlő hatalmas torkolatrendszere gazdag
táplálékforrása miatt kiemelten fontos a tokhalak számára. Ezek a halak
ugyanis általában folyótorkolatokban és a tengerpart közeli vizekben
élnek, de szaporodáshoz felúsznak a folyón. Ezért fontos túlélésük
érdekében, hogy biztosított legyen a folyó hosszanti átjárhatósága, és
minden olyan élőhelyet megőrizzünk a Duna mellett, ami a tokfélék
lehetséges szaporodó helye.
Kommentáld!