Bácskai táj

Bácska részei

██ Magyarország

██ Szerbia

Bácska (horvátul Bačka szerbül Бачка, szlovákul Báčka, németül Batschka) újkori tájfogalom, Bács-Bodrog vármegyének népies neve.^[1]

A Duna–Tisza közén, az Alföld déli része. Területének 85%-a Szerbiához (Dél-Bácska), 14%-a Magyarországhoz (Észak-Bácska), 1%-a pedig Horvátországhoz tartozik.

Táj Szabadka mellett

Bácskát alapvetően két részre lehet osztani a mai határok mentén:

Észak-Bácska

A magyarországi Bács-Kiskun megye területéhez, a szerbiai a Vajdaság Autonóm Tartományhoz tartozik.

Közép- és Dél-Bácska

A Vajdaság Autonóm Tartomány következő körzetei tartoznak hozzá:

• Nyugat-bácskai körzet
• Észak-bácskai körzet
• Dél-bácskai körzet

Az Észak-bánsági körzet alábbi három községe is Bácskához tartozik földrajzilag:

• Zenta község
• Magyarkanizsa község
• Ada község

Északi részének középkori elnevezése Bodrog volt (Ferenc-csatornától északra), a déli részének pedig Bács – innen ered a Bács-Bodrog vármegye név. A török időkben alakult ki a Bácska elnevezés a Duna-Tisza közének déli részére. Ebben tovább élt Bács vármegyének neve. A török kiüzése után átalakultak a vármegye határok. A18. század közepén ideiglenesen, majd 1802-ben törvényben is egyesítették a két megyét.^[2]

A Bácska határvonala: Nyugatról és délről a Duna, keletről a Tisza határolja mint természetes határvonal. Északon Csanád, Nádudvar, Hajós és Kiskunhalas alatt húzódik, majd Horgos fölött folytatódik.

Természetföldrajzi adottságai: Átlagos tengerszint fölötti magassága 90 méter. Talaját nagyrészt igen termékeny réteg, úgynevezett feketeföld borítja – főleg Óbecse és Szenttamás határában.

A Ferenc-csatorna

• Bács-ér vagy más néven Kanyarodó (Krivaja)
• Egres (Jegrička)
• Körös
• Csik-ér
• Mosztonga
• Kígyós (Plazović)
• Budzsák
• Zsiva (Živa)
• Vajos

• A Duna-Tisza-Duna-csatorna (DTD, régen Ferenc-csatorna, szerbül Veliki kanal) – Bezdán és Óbecse között húzódik 118 km hosszúságban
  • Ferenc József-csatorna (Mali kanal) – a Ferenc-csatorna mellékága, amely Újvidéknél csatlakozik a Dunába

• Palicsi-tó – Szabadka mellett van, a Vajdaság legnagyobb állóvize. 500 ha-os alapterületű, 1,5-2,5 m mély.
• Ludasi-tó – a Palicsi-tó mellett található, kiterjedése 330 ha.
• Csik-ér vagy tó, az átlagos mélysége 3-5 m, a tó közepén árok van, amely akár 6 m mély is lehet. Az alapterülete 400 ha.

Bácska történelme kapcsolódik Dacia, a Hun Birodalom, a Gepida Királyság, az első Bolgár Birodalom, a Magyar Királyság, az Oszmán Birodalom, a Habsburg Birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, a Jugoszláv Királyság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Montenegró, illetve Szerbia történelméhez.

A bácsi vár

A Bácska elnevezés az egyik teória szerint szláv eredetű, Bács település nevéből származik. A másik elképzelés szerint, a táj névadója Bács várának első ispánja lehetett, s a név valószínűsíthetően az ótörök baya méltóságnévből származik.

A történészek szerint a régió területét legelőször az illírek és a kelták lakták, később az avarok. A 9. században a terület Bolgár Birodalom része lett, Szalán vajda uralkodott a régió fölött, amelynek székhelye a legenda szerint a Duna és a Tisza összefolyásánál, Titelnél volt.

A 9.-10. században a honfoglaló magyarok elűzték a bolgárokat a területről, amely így később a Magyar Királyság része lett. A középkorban gazdag, viszonylag sűrűn települt táj volt. Két vármegye alakult ki területén: a Ferenc-csatorna vonalától délre a 11. században Bács vármegye, amelynek Bács település volt a központja (a vármegyét 1074-ben említik először), és Bodrog attól északra.

1920. június 4-én Bácska legnagyobb részét, illetve a Bánság kisebb részét a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták az első világháborúban vesztes Magyarországtól. Az ekkor kezdődő erőszakos szerbesítés folyamataként csak 1910–1931 között 26 magyar falu vált szerb többségűvé.

A második világháborúban a régió teljes területe visszakerült egy rövid időre Magyarországhoz. Ekkor bukovinai székelyeket telepítettek több faluba (Sári, Velebit), akiket később kitelepített a jugoszláv állam.

1942. január elején a magyar helyi hatóság megtorló akciót kezdett déli részeken elszaporodó partizán szabotázsakciók hatására, amely az újvidéki hideg napok néven híresült el. Ez később igencsak nemzeti színezetet kapott, hiszen az összesen 3309 áldozat közül 2550 szerb volt, s ezeknek is többsége kommunista. A megtorlást a magyar kormányzat leállította, s kártérítést is fizetett az áldozatok hozzátartozóinak.

Miután a II. világháborúban is vesztes lett Magyarország, az újonnan visszaszerzett területeiről ismét le kellett mondania, és Bácska visszakerült Jugoszláviához. Az ezután végrehajtott délvidéki vérengzéseknek (1944–1945) több tízezer magyar civil áldozata volt. A szerb kormány a német lakosságot kitelepítette vagy elüldözte, és újra hozzáfogott Bácska szerbesítéséhez.

1950-ben Bácska északi, magyarországi része az újonnan kialakított Bács-Kiskun megye része lett.

A kilencvenes években dúló délszláv háborúk alatt és után a szerbiai hatalom szerb telepesek és menekültek ezreit telepítette be. Ez a telepítési folyamat a mai napig is tart.

Jelenleg Bácska déli része, illetve a Szerémség és a Bánság egy-egy része a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartományt alkotja. A Vajdaság és Bácska kulturális központja a Duna mellett fekvő Újvidék.

A Bácska múltjának megismertetésével 1995 óta a Bácsország, Vajdasági Honismereti Szemle foglalkozik, mely határ két oldalát és a kutatókat is összeköti.