A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a közelmúltban a Réhelyi Madárbarátok Körével közösen felmérték a kuvikállományt Dévaványán és közvetlen környezetében. Kiderült, hogy a reméltnél jóval több, összesen 17 pár fészkel ebből a kistermetű bagolyfajból az elhagyott, öreg házak padlásain.

Fél évszázaddal ezelőtt a mostaninál jóval több kuvik volt Magyarországon. Elsősorban a tanyákat kedvelték, mert ott az állattartáshoz kapcsolódóan rengeteg rovart is találtak, ami kiváló táplálék számukra. Fészküket rendszerint az istállók, juhhodályok, ólak padlásaira rakták. A tanyavilág leépülésével azonban a kuvikok élőhelye is megszűnt, ezért számuk az 1960-70-es években jelentősen lecsökkent, ma már csak ritkán hallhatjuk jellegzetes kiáltásukat.

A KMNPI szakemberei és a Réhelyi Madárbarátok Körének tagjai nemrég a lakosság hathatós segítségével mérték fel a kuvikállományt Dévaványán és közvetlen környezetében. Korábban a helyi újságban (Dévaványai Hírlap) feladtak egy fényképes hirdetést, melyben azt kérték a ványaiaktól, hogy jelezzék, ha valahol kuvikot látnak. A felhívásra nagyon sok visszajelzés érkezett. A lakosok által jelzett házakhoz aztán éjszakánként kimentek az Igazgatóság munkatársai és a madárbarátok, s várták, mikor jelenik meg ott a bagolypár.

A felmérés szép eredményt hozott. Korábban 5-7 párra becsülték a dévaványai kuvikpárok számát, de kiderült, hogy 17 pár fészkel a sárréti városban. Elsősorban az elhagyott, lakatlan régi házak padlásaira költöztek be. A felmérés részletes eredményeit a későbbiekben publikálják majd. A kuvikpárok fészkelőhelyeit egy térképen is bejelölték.

A kuvik jelenlétéről leginkább alkonyat után szerezhetünk tudomást, ekkor hallatja jellegzetes kiáltását. Rovarokkal és kisebb rágcsálókkal (egerekkel, pockokkal) táplálkozik.  Régebben a kuvik a különböző népi hiedelmek miatt nem örvendett nagy népszerűségnek. Az emberek halálmadárként emlegették, mert éjszakánként rendszeresen hallották a hangját azoknál a tanyáknál, ahol valaki súlyos beteg volt. Ennek azonban egy nagyon egyszerű oka volt: a betegek mellett általában égve hagyták a petróleumlámpát, s a rovarok a világos ablakok elé tömörültek, a kuvikok pedig odamentek, hogy jót lakmározzanak belőlük.