Divald Károly
Divald Károly (Selmecbánya, 1830. november 2. – Eperjes, 1897. november 7.) fényképész, gyógyszerész, barlangfotográfus, a magyar fényképészet úttörője, Divald Adolf erdész öccse, Divald Kornél művészettörténész apja
Életpályája
A
besztercebányai gimnáziumban érettségizett. Az
1848–49-es szabadságharcban mint honvéd harcolt. A fegyverletétel után
Bécsben gyógyszerészeti tanfolyamot végzett és
Bártfán 6 éven át gyógyszertárát vezette.
1858-ban
megnősül, felesége Steinhübel Borbála. Öt gyermekük születik, akik
közül hárman (Lajos, Ifj. Károly és Adolf) később fényképészek lesznek.
Felesége korán meghal, s ekkor eddigi sógornőjét Steinhübel Rózát veszi
nőül, akitől újabb öt gyermeke születik, köztük
Divald Kornél, a későbbi műtörténész, a „szentek fuvarosa”. Ezután a fényképészettel kezdett foglalkozni.
Munkássága
Eperjesen 1863-ban műtermet hozott létre. Itteni műterme filiáléiként pedig Bártfafürdőn és Tátrafüreden is volt „fényirdája”. 1878-ban felállította az első magyar fényképnyomati (fototípiai) műintézetet, amelynek központját később Budapestre tette át. Felvételeit fénynyomás (fototípia) útján sokszorosította, ezen a téren Divald az első úttörők közé tartozik. 1885-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott. Budapest közterületein készült számos fényképe ma is forrásértékű.
Főbb művei
- Baradla fotóalbum. 1890.
- Bélai-barlang fotóalbum. 1887.
- A képzőművészet remekei I–IV. (Budapest, 1882–1884)
- Képek Eperjes elhamvadt részeiből (Eperjes, 1887)
- Magas-Tátra fotóalbum. 1873.
Kommentáld!