Dömötör Tekla (Bp., 1914. jan. 13. – Bp., 1987. nov. 16): folklórkutató, tanszékvezető egy.-i tanár, a történettudományok (néprajz) doktora (1972).
Egyegyetemi tanulmányait Bp.-en végezte, 1936-ban tanári oklevelet kapott,
1937-ben bölcsészdoktori címet nyert el germanisztikai témájú
dolgozatával. Majd egy évet hallgatott még a Sorbonne-on.
A folklór, a
klasszika filológia és a középkori irod. tört. problémái vonzották.
Kapcsolatban állt Kerényi Károllyal és körével, ahová férje, Dobrovits
Aladár is tartozott.
A háború alatt fordításokkal kereste meg a
kenyerét. 1945-ben a Nemzeti Múz. Elnökségén, 1946-53-ig a Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott.
1953-ban Ortutay Gyula hívására
került az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) folklór tanszékére
oktatónak. 1969-81-ig a tanszék vezetője, 1973-1981 között tanszékvezető
egy.-i tanár.
A tudományok doktora címet 1972-ben kapta, disszertációja
A népszokások költészete címmel jelent meg.
1984-ben ment nyugdíjba.
1958-1966 között másodállásban a Színháztudományi Int.
osztályvezetőjeként fejtette ki tudományos és tudományszervező
munkásságának jelentős részét.
A népköltészet, a népszokások, a néphit
és a népi színjátszás történeti rétegeit és európai összefüggéseit
kutatta. Az e területeken feltárt jelenségeket kultúrtörténeti
folyamatként írta le.
Művei a m. néprajztudomány időtálló alapművei közé
tartoznak. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott, hazai és
külföldi folyóiratoknál, kiadóknál jelentek meg művei. Jelentős oktatói
életműve is, szellemi örökségét tanítványainak emlékezete őrzi.
Előadásokat tartott különböző európai és amerikai egy.-eken is; a
bergeni egy. (Norvégia) 1980-ban díszdoktorává avatta. 1985-ben
Herder-díjat kapott.
Több kormánykitüntetésben részesült.
A Magy.
Néprajzi Társaság Györffy István emlékéremmel, Ortutay Gyula
emlékéremmel és t. tagsággal tüntette ki.
Hosszú ideig tagja volt az
Ethnographia szerk. bizottságának.
Kommentáld!