• A döntős fákra a következőképpen lehet szavazni: a képek alá beírják az email címüket, majd rákattintanak arra, hogy Ez a történet és a fa legyen a nyertes.
• Ezután a szavazatát érvényesítenie kell, mégpedig úgy, hogy belép az email fiókjába, ahová küldtünk önnek egy levelet, egy aktiváló linkkel, erre rá kell kattintania, és máris megtörtént a szavazás. Ha véletlenül elrontotta, és rossz fára szavazott, akkor annyi a dolga, hogy újra szavaz, így az előző szavazata érvénytelenné válik.

Kisvárosunk, Balkány hatalmas fája egy óriás mamutfenyő, ami a Csiffytanyán, a település 24 „élő” tanyái egyikén vigyázza az itt élők dolgos mindennapjait. Ismereteink szerint hazánk legöregebb mamutfenyői közé tartozik, ami nem közparkban vagy botanikus kertben, hanem közterületen található. A fa a város nevezetes büszkesége és helyszíne.Természeti különlegessége okán pedig kedvelt kirándulóhelye, hiszen a tájidegen hatalmas óriás egymaga uralja a síkságból kiemelkedő nyírségi homokdombot. Monumentális megjelenése rendíthetetlen nyugalmat és bölcsességet áraszt mindazokra, akik hozzá ellátogatnak, és lombja alatt megpihennek.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, valahol a Kárpátok völgyében, ahol a Concó-patak belefolyik a vén Dunába élt egyszer egy gróf. Igen daliás ember volt, a Zichy dinasztia sarja, aki egy csodálatos kastélyban élt egy Ács nevű településen.

A fa a Szilvási városrész kiépülése előtt is koros, termetes példány volt, ahogyan az a galériában látható 1950-es, 60-as években készült fekete-fehér képeken is jól látható. Életét, az épülő szocialista bányászvárosban talán annak köszönhette, hogy a városrendezési tervek szerint "helye", a mellette felépítendő középiskola határkerítésén belülre esett. És bár tőle 8-10 méterre négyemeletes ház nőtt fel, a rézsútos domboldalba kapaszkodva továbbra is kitartóan hirdette világának - a Természet változatlan változásának - örök törvényeit. Én emlékezetem óta ilyen nagynak és korosnak ismerem. Óvodásként, iskolásként mindennapos ismeretség volt köztünk; a belvárosba tartva vagy hazafelé mindig találkoztunk. Őszönte anyámmal makkmarcikat gyűjtöttünk alóla, apám pedig egyszer azt mondta, biztosan van vagy 150 éves. Később, már felnőttként, ismeretségünk lelki kapcsolattá vált. Pár éve felötlött bennem a vágy, megmutatni őt a világnak, de legalábbis az országnak, az Év fája verseny indulói között. Megmutatni a szépségét, méltóságát, azt, hogy egy tekintélyes fa élete példázat minden ember számára! Amennyiben most 2015-ben elnyerjük az Év fája címet, a pályázathoz kapcsolódó támogatást én közvetlen környezetének rendbehozatalára kívánom fordíttatni. A személyes vágyam pedig az, hogy valami módon sikerülhet kijárni az engedélyeket is, és az elválasztó határkerítés egy szép napon talán végleg eltűnhet az emberek, és a Komlói öreg tölgy közül.

Bizony régen kezdődött ez a történet, a mi Fánk története.

Akkoriban az emberek lovas kocsin, vagy gyalog jártak és két dolgos kezükkel épített házakban laktak. Abban az időben békességben, szeretetben élték mindennapjaikat idősek és fiatalok, a gyermekáldás gyakori vendég volt a családok portáján. Nem volt ez másként mi kis városunkban, Békésen sem. Így az idő múlásával felvetődött egy kisdedóvó építésének gondolata a békési atyafiak fejében. A gondolatot hamarosan tett követte. Mesteremberek jöttek és mentek, nappalok és éjszakák váltották egymást, mígnem egy verőfényes tavaszi napon elkészült a hőn áhított óvoda.

A mintegy 85 éves vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) Győr város területén ismereteink szerint az első fa, amelyet "körbeépített" a tervező. Lőrincz József Ybl-díjas építész azzal, hogy a Győri Ifjúsági Ház tervezésekor a 6989 hrsz. ingatlanon található vadgesztenyefát életben hagyta, s köré tervezte az épület belső udvarát, az az 1970-es évek elején utat mutatott a helyi természeti értékek megóvására. A fenti megállapítást megerősítette közelmúltban elhunyt harcostársunk, a győri közélet ismert egyénisége, Dr. Winkler Gábor építész professzor, aki a vadgesztenyefa Év Fája jelölése mellett a Győri Ifjúsági Ház műemléki védettségét is kezdeményezte.

Somogysárd központjában fekszik a falu volt földesurának a kastélya egy arborétum jellegű park közepén. Ebben a parkban áll ez az öreg fa, amit az emberek csak páfrányfenyőnek ismernek. Ezt a fafajt a föld legrégibb élő fafajaként tartják számon.

Somogysárd területét Mária Terézia adományozta Somssich Antalnak, aki tehetséges gazdának bizonyult, hiszen megsokszorozta birtokát, fiainak külön uradalmakat hozott létre. Ő építtette az 1750-es években a templomot, a kastélyt és a hozzájuk tartozó kiszolgáló épületeket is. A kastély és a parkt a 19. század második felében nyerte el mai formáját.

Az óriás makkfa

Ami persze tölgy, őshonos kocsányos tölgy. De őshonos a somogyi népnyelv is, amely évszázadokon keresztül makkfának nevezte a tölgyet. Mert ha a dió diófán, az alma az almafán terem, akkor a makk…Ez a nevezetes óriás makkfa nálunk, Somogy megyében, Böhönyén található a falu központjában fekvő díszes park közepén, méltóságteljes lényével uralja a teret. Nem magányosan áll: kortársai közül még hét hárs, négy mezei juhar és egy platánlevelű juhar dacol az idővel. Az erdei fák élete szakadatlan versengés a napfényért, ebben a versenyben a mi tölgyünk maga mögé utasította vetélytársait. Eltörpülnek mellette a házak, az úton elsuhanó autók, hangyányi emberek, de még a tőszomszédságában álló református templom 25 méter magas tornya is.

Kukutyin a zabhegyezés fővárosa, melytől néhány kilométerre található Matuzsálem! A több mint 300 éves kocsányos tölgy - önmagában is tekintélyt parancsol 88 méteres magassága és 6 méteres kerülete miatt -, a régió legidősebb fája. Egy korabeli legenda szerint az akkor még szerbek által lakott Deszk társadalmi csomópontja volt az erdészek által ültetett és számtalan kivágási hullámot túlélő fa. Minden út Kukutyinba vezet, ám az csak a Matuzsálem árnyékából látszik tisztán – tartja a több mint 200 évvel ezelőtti mondás. A hiedelmek szerint a fa villás ágazódása arra utal, hogy ideje korán ikerfaként tűnt fel a tölgy a vidéken. Mára egy turisztikailag is jelentős csomópontként tartják számon a túrázók, így nem pusztán egy útelágazás, mely a Maros nyugodt partja felé tereli a látogatót, hanem egy, a hármas határ torkolatánál lévő nemzeti piknik pont is, mely az ide látogató vagy átutazók számára is jól jelzi a Dél-Alföld tradícióit és a puszta létét.

A 15. kerületi helyi újság, az Életképek két évvel ezelőtt Újpalota kertészeként méltatta Román Istvánt. István 85-éves, egyedül él és sajnos egészségi állapota nem túl jó. Közismert, hogy főkertészként, az ő irányításával telepítették be facsemetékkel, sokszínű virággal, cserjékkel az újpalotai városrészben épített panel épületek közterületeit. A történetünkben főszereplő fehér fűzfa kegyeleti jelkép is. A Késmárk utca 3. alatt lakó, sokak által igen tisztelt, és a magányában szeretettel segített Pista bácsi életének legtragikusabb eseményéhez kapcsolódik. Feleségével, Irma nénivel 20 éves életkoráig szeretettel és szülői felelősséggel ápolt fiukat elvesztették. A fiú rákoskeresztúri temető gesztenyesora alatti sírján beágyazódott magból gesztenyefa csemete sarjadzott.

Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis) - Tunyogmatolcson a folyó szabályozása az 1890-es évek végén történt meg. Ezekben az esztendőkben ültették a platánfát, párhuzamosan építve mellette a zsilipet és gátőrházat is. Az I. Világháború végén a székely csapatok már a fa árnyékában pihentek meg. 1918-19-ben a székely hadosztály 12. szatmár-megyei „portyázó” különítménye Mátészalkán és Kocsordon vívta meg a nagyütközetet, 1919. április 22-én. (Forrás: Erdélyi Ezredek a Világháborúban.) A hősies harcok során a székely hadosztály katonái sikeresen visszaverték a román különítmények támadását.

Nyergesújfalu városának "híres" fája a város határában, azon az úton található, amely a nyergesi pincevölgyek felé vezet. A háború idején tájékozódási pont volt, megtalálható a tereptérképeken is. Régen nagyapáink számára bírt különleges fontossággal. Akkortájt még majd' mindenkinek volt szőlője és ezt a szőlőt egész évben művelni kellett, tehát szinte mindennap ki kellett járni a hegyre, hisz valami fajta munka mindig akadt vele.

A templom felszentelésének tiszteletére, –- feltételezhetően 1785-ben –- a plébánia kertjében három hársfát ültettek. Az ezekhez fűződő legenda elválaszthatatlanul hozzátartozik a község múltjához. Kápolna belterületén, a 3. sz. főút és a Rákóczi utca kereszteződésénél, a Tarna-pataktól néhány méterre találhatóak a védett fák, a Millenniumi Emlékparkban. A közel 230 éves fákhoz számos szájhagyomány és legenda fűződik.

Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége a Szent Orbán Kápolna melletti MOLYHOS TÖLGY
Bátaszék Tolna megye délkeleti részén a Dunát kísérő ártér és a Mecsekhez kapcsolódó szőlővel beültetett dombvidék vonulata között helyezkedik, a Szeged-Bátaszék és a Szekszárd-Mohács főközlekedési utak kereszteződésében. A Mecsek keleti dombságához tartozik az a szőlőhegy, amely élőhelyet ad a 300 - 400 évesre becsült molyhos tölgynek.
A molyhos öreg tölgy története

A kóspallagi Tűzoltófa – vagy másik nevén: Tűzőrzőfa – meghatározza a kis börzsönyi falu látványát, ahogyan a község északi oldalán a Mocsár-dombról lenéz a településre. Kóspallag viszonylag fiatal településnek számít, nemrég ünnepelte a 200. születésnapját (noha egy bronzkori település nyomai is fellelhetők), és a Tűzoltófa sok szállal kötődik a falu életéhez.
A magányosan álló tölgyfa a településnek szinte minden pontjáról látható, és ez a látvány nagyban hozzájárul a falu szépségéhez, olyannyira, hogy aki messziről meglátja a fát, rögtön kedve támad, hogy felsétáljon hozzá.