Dózsa György az 1514-es, parasztfelkelésbe torkollott keresztes hadjárat katonai vezetője. 

Sokáig vita folyt származásáról, mivel tévesen több korabeli forrás Székely Györgynek tünteti fel. Azonban minden kétséget kizáróan bizonyítja származását, az az okirat, amelyet Barlabási Lénárt erdélyi alvajda és székely alispán írt 1507 július 17.-én, és amelyben latinul Dózsa Györgyöt: Georgius Dosa Siculus de Makfalva in Sede Maros existente-ként jelöli meg. Eszerint Dózsa György a makfalvi Dósa-család az Örlöcz-nem Szováta ágán levő lófő család tagja. 

Dózsa György Dálnokon született, születéséről pontos dátum nem maradt fent, de a korabeli források alapján negyven év körüli volt halálának idején, ebből visszaszámolva körülbelül 1470-es évek körül született.

Gyerekkorát Dálnokon töltötte testvéreivel, apja halála után Makfalvára került. Mindig a katonai pálya vonzotta, apja nyomdokaiba akart lépni, így később katonának állt. Több végvárban is szolgálhatott, mivel bár adatok nem maradtak fenn róla, Szapolyai János erdélyi vajda 1513-as törökök elleni hadjáratában mint lovaskapitány vesz részt. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt. Itt vívott győztes párviadalt 1514 február 28-án a szendrei lovas spáhik vezérével , az epeirosi Alival aki már sok vitéz halálát okozta addig.

Ezért a tettéért a király II. Ulászló kétszeres zsold és aranylánc mellett lovagrendbe emelte és egy falut ajándékozott neki. Valamint engedélyezte neki, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen. Eközben Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514 április 9-én kihirdeti a pápai bullát azaz a törökök elleni kereszteshadjáratot. 

 Máig sem tisztázott körülmények között választotta Bakócz Tamás a kereszteshadsereg vezérévé. Május közepére az országban mintegy 40 ezer fős paraszti had gyűlt össze, vezetése alá,azonban szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztesháború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen a felkelés kirobbanásához vezetnek.

Dózsa György igazolva a hírnevét sok diadalt arat, és bár az egész országban kitör a felkelés ő csak a keresztes hadsereget irányítja a helyi zavargásokhoz nem volt köze. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvednek, ő seregével elfoglalja a Maros menti várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514. július 15.) nem szenved vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda seregével beavatkozik és nagy csatában legyőzi a felkelőket.

Dózsa György és testvére Dózsa Gergely fogságba esik. Később tetteiért testvérével együtt kivégzik. A korabeli írások ezt írják Dózsa György kivégzéséről: először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak…, fogaikkal széttépték és felfalták.

Ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették. 

 Dózsa György személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált (lásd Ady Endre és Petőfi Sándor verseit).

A kommunizmus alatt történelmi szerepét túlhangsúlyozták a történettudományon és kultúrán kívül is – rengeteg utca, közterület, sportegyesület, társadalmi szervezet kapta nevét. Dózsa a hivatalos marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes magyar példát – azonban fontos megjegyezni, hogy maga Dózsa is nemes volt. 

 A román kommunista vezetés is kedvelte alakját – főleg erdélyi származása miatt –, több román városban található »Gheorghe Doja« utca. A temesvári Mária téren az 1940-es években szobrot állítottak halála helyén és a történt eseményekre emlékeztetve, de bizonyított tény, hogy a mostani katedrális mögött, a Béga partján végezték ki. 

 A nemesi szemléletű, gyakorta elfogult történelemírás később alaptalanul hangoztatta, hogy Dózsa György példát szolgáltatott más a Magyar korona területén történt nagy megmozdulásoknak, így Cserni Jován felkelésének, mely alig tizenkét évvel a Dózsa-féle háború után zajlott le, valamint a Gubecz Máté vezette horvátországi parasztfelkelésnek.

Valójában egyikre sem volt közvetlen hatással.

/forrás:internet/