Virágkorát éli a természetfilmezés, ami tisztes haszonnal kecsegteti a befektetőket. A legnagyobb gyártók – például a BBC és a Disneynature – közé Török Zoltánnak is sikerült betörnie. David Attenborough Bolygónk, a föld2 című természetfilm-sorozata most már több nézőt vonz a 16-34 év közöttiek körében, mint a briteknél különösen kedvelt X-Faktor.

A nőstény aligátor feltúrta az iszapot a floridai mocsárban, szisszent egyet, amire odarajzottak a kölykei, és jóízűen falatozni kezdtek – ezek a filmkockák valósággal meghökkentették az etológusokat. Azt eddig is tudták, hogy a tojásból kikelt hüllők két évig az anyjuk körül maradnak, de úgy tartották, hogy azonnal vadászni kezdenek, így az együttélésnek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Beérték azzal, hogy a nőstény egy ideig még védi az utódait. Az etetésre is kiterjedő anyai gondoskodás új volt az állati viselkedés kutatói számára. Három évet szánt Török Zoltán arra, hogy elcsípje a tudomány számára is meglepő pillanatokat. Ennyi időn át forgathatott az Everglades Nemzeti Parkban, hogy elkészítse filmjét, amely a természetfilmek legnagyobb, angliai seregszemléjén, a Wildscreenen kategóriájában bekerült a legjobbak közé. Csupán a Disneynature alkotása, a Majmok királysága győzte le, amelyet egyszerre három stáb készített ezer napon át.

Irdatlan pénzek kellenek ahhoz, hogy az aligátorbébik etetését megörökítő filmkockákból egész estés mozi jöjjön össze, viszont manapság a természetfilmek is igazi kasszasikert tudnak hozni. A National Geographicnek készült Everglades a közepes költségvetésű produkciók közé tartozik. Nem ritka ugyanis az 5–10 millió dolláros filmbüdzsé sem. A Disneynature óceánokról forgatott opusa pedig 80 millió dollárt vitt el (24 milliárd forint), de még ez is megtérült az eladásokból, míg a 47 millió dollárból készült Bolygó című film 108 milliót (több mint 30 milliárd forintot) hozott a konyhára. A Majmok királyságának költségvetését nem hozták nyilvánosságra, de másfél év alatt több mint 17 millió dollárt (több mint 5 milliárd forintot) fialt.

A BBC, amelynek természetfilmes műhelyében David Attenborough filmjei is készülnek, éppen a hetekben kezdte vetíteni a Bolygónk, a Föld második szériáját, amely még a brit természettudós műveihez képest is elképesztő nézettséget ért el. Az állatok és növények életéről szóló képsorok azon az estén 1,8 millió 16–34 év közötti fiatalt ragadtak magukkal, míg az X Factornak az ITV-n párhuzamosan futó epizódját csak 1,4 millióan nézték ebből a korosztályból a szigetországban. Amikor 2011-ben bemutatták Török Zoltán filmjét, a világszerte több tucat díjat bezsebelő Vad Magyarországot, abban az évben az volt a legnézettebb magyar film a hazai mozikban. Most pedig Finnországban tarol egy magyar alkotás, a finn tavak természetvilágát és mitológiáját feldolgozó mozi, amelyet már 150 ezren láttak az alig ötmilliós országban.

Míg korábban szinte kizárólag a BBC és a National Geographic műfaja volt a természetfilmezés, ma már egyre többen látnak perspektívát ebben a piacban. A két legnagyobb feltörekvő szereplő a Disneynature és a Netflix. Előbbi arra érzett rá jól, hogy hagyományos közönségét nemcsak animációkkal vagy fantasykkel lehet lenyűgözni, hanem a természetből ellesett pillanatokkal is. Utóbbi pedig óraműpontossággal tudja megmondani, hogy mikor mit néznek a világban az online csatornákon, úgyhogy tutira ment, amikor úgy döntött: nemcsak vásárol tartalmat, hanem maga is beszáll a gyártásba.

A legmenőbb producerek általában a BBC Natural History Unitnál edződtek, a többiek onnan szipkázzák el a húzóneveket. A brit Alastair Fothergill 2006-ban még a Bolygónk, a Föld című sorozat első, Attenborough-féle évadának a motorja volt, később viszont már ő jegyezte a Disneynature neve alatt futó mozit a bolygónkról. Igaz, ez utóbbi koprodukcióban készült, és a BBC is benne volt. Már csak azért is, mert a szükséges dollármilliókat egyetlen gyártó sem tudja egyedül összekalapozni. Ezért többnyire kalákában készülnek a természetfilmek: amerikai, svéd, német, francia pénzeket egyaránt felszívnak. Brian Leith ugyancsak brit földről indult producer, ám a bemutató előtt álló alkotása már a Disney-é. A Kínában születtek című film a pandáktól a majmokon át a hópárducokig több fajon keresztül mutatja be az ázsiai ország vadvilágát.

Ebbe a fősodorba jutott be Török Zoltán is, aki az aligátorok után a lemmingek életét figyelte meg, és próbálta feledtetni a tundrák apró rágcsálójáról az öngyilkos mítoszt, amit éppen az egyik nagy előd, a Disney stúdiófelvételei hitettek el a világgal. A valóság ugyanis egészen más, mint amit az ötvenes években készült Fehér vadonban lehetett látni. A többméteres hótakaró alól tavasszal előbújó kis gombócok éppen hogy az életüket mentik, amikor a hömpölygő víz elől a tavak felé futnak a hegyoldalakon, és ha egy-egy jégtáblára ráugorva a vízbe pottyannak, az korántsem azért történik, mert véget szeretnének vetni az életüknek – magyarázza a kétéves forgatás után Török a HVG-nek. A lemmingekről szóló film utómunkálatai éppen a hetekben értek véget, a Nemzeti Filmalap támogatásával pedig már új alkotásának forgatókönyve is elkészült, amely ismét Magyarországra, ezúttal a Hortobágyra kalauzol. Az aligátorok és a lemmingek életének filmre vitelét is több országból finanszírozták, csak így jött össze a büdzsé.

Pedig vannak, akik irigykedve nézik a magyarországi filmfinanszírozást, mondván: még Svédországban sincs olyan mecenatúra, mint itt. Való igaz, a Médiatanács 2011 óta 68 természetfilmet  támogatott, együttesen több mint félmilliárd forinttal, ami a hírközlési hatóság összes filmdotációjának 7 százalékát teszi ki. Csakhogy a nemzetközi piacon ez a hatéves büdzsé legfeljebb egyetlen alkotásra lenne elegendő. A külföldi porondra kilépett, ma már Svédországban élő Török Zoltánon kívül Magyarországon két természetfilmes alkotóműhely igyekszik lépést tartani a világgal. Mosonyi Szabolcs filmje, a Vad Kunság hazai támogatással, meglepően kis költségvetésből készült, és a magyar filmszemle idei legjobb ismeretterjesztő alkotásaként az olasz, francia, német televíziók is örömmel megvásárolják.

Az állami támogatás kényelmes – ezt elismeri a Filmdzsungel Stúdió tulajdonos-producere, Tóth Zsolt Marcell is, de szinte minden esetben kockázatos, hogy összejön-e a film költségvetésének önrésze és az előfinanszírozás is. Addig rengeteget kell „kalapozni”. Azt is hozzáteszi ugyanakkor, hogy a dollármilliókból készülő filmek még ennél is nagyobb stresszel járnak alkotóik számára, mert hiába a remek forgatókönyv, ha éppen akkor és ott egyetlen aligátor, lemming vagy parlagi sas sem jár, ahol a leshelyüket felépítették. Ha viszont kész a mozi, a nagy produkciók után kapkodnak a tévécsatornák, igaz, a kisebbekkel házalni kell.

Nem megvetendő az online értékesítés sem az Amazonon vagy a Vimeón. A filmdzsungeleseknek tavaly 302 vetítésük volt, átlagosan 30 perces filmekkel az MTVA és a Spektrum csatornáin, ami Franciaországban már egy iszonyú menő vállalkozás szintjét ütné meg. Itt ahhoz elég, hogy a felszínen maradjanak.

A hiénák persze ezen a piacon is megjelennek, és ezúttal nem állatok képében. A filmesek kiszúrják, ha egy-egy nagy költségvetésű alkotás valamelyik kockáján netán állatkert környezete sejlik fel, vagy ha egyes kollégák az ember közelében élő, szelíd állattal játszatják el a vadon világának jeleneteit. A legfontosabb mégis az a hatás – magyarázza Török Zoltán –, hogy az állatok viselkedésének és a természetnek a megfigyelésén keresztül megtanulja védeni a környezetét az új, mozgóképen és interneten felnövekvő generáció- írta Szabó Yvette a HVG 2016 évvégi dupla számában.