| „ |
„mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a
jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva,
magával rántotta.”
|
” |
|
– Antonio Bonfini
|
Dugovics Titusz (Sárkút, ? – Nándorfehérvár, 1456. július 21.)
a magyar történelem legendás alakja, katona és hősi várvédő. Történeti
kutatások alapján a név, csak az 1800-as évek elején lett a várvédő
hőshöz kötve.
A legendák szerint Hunyadi János harcosa volt, és részt vett a várnai csatában is. 1456-ban a nándorfehérvári csatában
lelte halálát, s ennek a csatának köszönheti hírnevét is. Mivel
másképpen nem tudta megakadályozni a török zászló kitűzését a várfokra, a
török zászlótartó katonát magával rántva hősi halált halt.
Antonio Bonfini így írja a nándorfehérvári győzelem eme részletét „A magyar történelem tizedei” című művében:
„Egynéhány török a piacra viszi a zászlót, némelyik a tornyok
tetejéről igyekszik letépni a király jelvényét, mely eladdig
érintetlenül fennmaradt a falakon. Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó
törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy
királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot
öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a
városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket
elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti
zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar
másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb
csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.”
(Kulcsár Péter fordítása)
Emlékezete
Dugovics Titusz figurájának a hőstettét több költemény és festmény is megörökítette. A legismertebb kép Wagner Sándor festőművész 1853-ban alkotott műve, mely a Magyar Nemzeti Galériában látható.
Családja
Dugovics Bertalan, Dugovics Titusz állítólagos fia 1459-ben Pozsony vármegyében birtokot kapott Mátyás királytól apja hőstettéért.
Egy magyar nemes a levelében — amit 1588-ban keltezett Bükön
— arról értesíti az egyik, Drugeth zászlaja alatt katonáskodó
Dugovicsot, hogy egyik atyjafia, aki a zágrábi várban raboskodott, „...Sárkuthy
Dugovucz T. unokája, ez elmult napokban ith volth, az mi azth il ethy
jó nemes ember az condescensioth az nagy withiz Belgrády Thitushoz
tette." Bercsényi Miklós egy 1705-ben keltezett levélben Dugovich György nemzetes urat említi, "kinek Tit Eleje Belgrádi toronál Magyar mód el holt [...] s most Németnek embere.”
Kommentáld!