Duna–Dráva Nemzeti Park
Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre.
Elhelyezkedése
A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva
mentén helyezkedik el. A Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre,
több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával.
Kiterjedése mintegy 50.000 ha. A nemzeti parkért is felelős Duna–Dráva
Nemzeti Park Igazgatóság
működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére,
Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével valamint kisebb részben
Fejér és Bács-Kiskun megyére is. A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik, így a védelem alatt álló területeken nagyon sokféle élőhely tanulmányozható.
A nemzeti park területi egységei
Gemenc
Gemenc védettségét 1977-ben
nyerte el. Ez a terület az ország legnagyobb, zömében erdővel borított
ártere, melynek hossza 30 km, szélessége 7 km. Az ártéren a víz az úr,
ennek megfelelő a növényzet is: a mélyebb területeken füzek, a
magasabbakon nyárfák telepedtek meg, valamint itt él a cserjeszinten a galagonya és a hamvas szeder.
Ezek a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek, így remek búvóhelyet
kínálnak a nagyvadaknak. A ritkán víz alá kerülő részeken található a
ritka fekete galagonya, a tavaszi csillagvirág. Gemenc mélyén szürke gémek, rétisasok, kerecsensólymok és békászó sasok találnak élőhelyet.
A gemenci erdőkben található a Gemenci Állami Erdei Vasút, melyen időszakosan gőzvontatású nosztalgia vonat is közlekedik.
Gemencet világhírűvé az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvas-állománya tette. Rengeteg az őz és a vaddisznó is.
Gemenc területén szárazodási folyamatot indítottak be az 1810-ben megindult folyószabályozási munkálatok. Bár természetes jelenség volna a holtágak feltöltődése és a szárazodás, a szabályozott meder nem enged lehetőséget új ágak képződésének. Ezért várhatóan 2007-től világbanki támogatással revitalizációs programot valósítanak meg a területen.[1]
Béda-Karapancsa
A rendkívül értékes növény- és állatállománnyal rendelkező terület
két fő részből áll. A bédai rész a Duna jobb partján húzódik, Mohácstól a déli országhatárig. Földrajzilag a Drávaközhöz
tartozik. A karapancsai rész a bal parton követi a folyamot és magába
foglalja a Karapancsai-halastavat. Ligeterdeiben a kockás liliom, a
jerikói lonc és a fürtös gyűrűvirág is előfordul. A mocsárrétek védett
növénye a réti iszalag. A Duna alsó szakasza a rétisasok és a fekete gólyák által legsűrűbben lakott területe az országnak. A Szúnyog-sziget erdeiben holló, kerecsensólyom és rétisas fészkel. A Duna árterein, holtágain hatalmas csapatokban tanyáznak a nagy kócsagok, kis kócsagok, kanalasgémek. Az emlősök közül kiemelkedően értékes a vidra, az áthatolhatatlan erdőkben vadmacska él. A Mohácsi-szigeten található Riha-tó „ramsari” terület, különleges értéke a kis kócsag- és bakcsó-fészkelőtelep, a néhány párban előforduló üstökösréce.
Dráva-menti síkság
A Dráva-menti síkság
tulajdonképpen a helyenként 10–15 km széles magyar árteret jelenti. Az
árteret holtágak és galériaerdők kísérik. A morotvákban sulyom,
rucaöröm, tündérálom és kolokán állományai élnek. A hazai Dráva- szakasz
halban leggazdagabb vizeink egyike. Él itt kecsege, Petényi-márna, lápi póc és réti csík. A kétéltűek közül külön figyelmet érdemel a rendkívül ritka tarajos gőte. A hüllők közül előfordul a kockás sikló, a rézsikló és a mocsári teknős. A partokon költ a kis lile és a billegetőcankó. A jégmadár és a gyurgyalag fészkelőhelye a folyó partfalaiban található. A galériaerdőkben ezrével élnek az énekesmadarak: fülemüle, énekes nádiposzáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike. A térségben tekinthető meg a „kormorános erdő”, mely a kárókatonák tömeges fészkelőtelepe. A nádasok környékén gyakori a hermelin és a menyét. Védett ragadozó a borz, a nyuszt és a vadmacska.
Külön színfoltja a területnek a Mattyi Madár Emlékpark, amelynek kopjafái a hazánkban kipusztult madárfajokra emlékeztetnek.
Barcsi Borókás
A Barcsi Borókás Belső-Somogy
déli részén gyepekkel, tavakkal, mocsárrétekkel tarkított táj. A
borókás kialakulásában az erdőirtás, legeltetés játszotta a főszerepet.
Névadó növénye a közönséges boróka. A homoki gyepeken a rovarok képviselői a homokfutrinka, a borókacincér és az ájtatos manó. A búbos banka és a darázsölyv is itt él. Helyenként találkozhatunk rézsiklóval. A pangó vizű élőhelyeken kialakult láperdőkben él a királyharaszt, amely a Kárpát-medencében kizárólag itt található. Ezek az erdők biztosítanak élőhelyet a vízityúknak és a tőkés récének. A láptavak jellemző állatai a szitakötők, a csuka, az aranykárász, fészkel itt kis vöcsök, vörös gém, fekete gólya is.
Lankóczi-erdő
A Lankóczi-erdő Gyékényes község határában terül el, területén ártéri társulások találhatóak. Védett ritkaságai közé tartozik a kockás liliom, a ligeti csillagvirág, a farkasboroszlán, valamint orchideák. A ligeterdőkben haris fordul elő.
Zákány-Őrtilos térsége
A területen több olyan növény található, amely az országban másutt
nem vagy csak ritkán található. A szurdokvölgyek hűvösebb mikroklímája
kedvező életfeltételeket teremt többek között a következő fajok számára:
hármaslevelű szellőrózsa, pofók árvacsalán, hegyi zergevirág.
| Kerecsensólyom |
|
 |
| Rétisas |
|
 |
| Szürke gém |
|
 |
| Békászó sas |
|
 |
| Európai őz |
|
 |
| Kanalasgém |
|
 |
| Vidraformák |
|
 |
| Bakcsó |
|
 |
| Üstökösréce |
|
 |
| Jégmadár |
|
 |
| Gyurgyalag |
|
 |
| Fülemüle |
|
 |
| Hermelin |
|
 |
| Menyét |
|
 |
| Borz |
|
 |
| Nyuszt |
|
 |
| Vadmacska |
|
 |
| Mocsári kockásliliom |
|
 |
Kommentáld!