Duna–Ipoly Nemzeti Park
Koordináták: é. sz. 47° 46′ k. h. 18° 57′
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak
egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi
körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Működési
területe kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére. Igazgatósága Budapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.[1]
Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el.
Földrajzi tájegységei
A nemzeti park két nagy hegyvidéke a Börzsöny és a Dunazug-hegység északkeleti része:
A hegyvidékeket a Dunakanyar választja el egymástól.
A nemzeti park magyar részéhez tartozik még a Középső- és az Alsó Ipoly-völgy egy-egy szakasza is:
- Középső Ipoly-völgy:
- Alsó Ipoly-völgy:
A nemzeti park jellegzetességei
Felszíne [szerkesztés]
A Duna–Ipoly Nemzeti Park térségének egyedi sajátossága a három nagy
tájképi egység: a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása.
A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredménye; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál. A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl. Jellemzőek rá a meredek, kopár mészkő- és dolomitlejtők. A hegység mintegy 200 karsztos barlangot rejt magában.
A Visegrádi-hegység andezitvulkáni eredetű; geológiailag nem különül el a Börzsönytől, ezért a geológusok az Északi-középhegység részének tekintik. A keményebb lávakőzetek jobban ellenállnak az időjárásnak, mint a vulkáni tufa, amiben az erózió mély szurdokvölgyeket:
alakított ki.
Növényzete
A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrány, havasalji rózsa és a gímpáfrány ritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis érdekessége a medvehagyma, a budai nyúlfarkfű és a magyarföldi husáng. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Szentendrei-sziget aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak.
Állatvilága
Állatvilága igen gazdag és változatos.
A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke (Dioszeghyana schmidtii). A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a
A Dunakanyarban ritka csigafajok élnek, mint a bödöncsiga és a rajzos csiga.
Ritkább halfajok:
A lassabban folyó vizekben sok a ritkább hal:
Ritkább kétéltűek (a vizek mentén):
A hüllők közül:
Kiemelkedő jelentőségű madárfajok:
A Börzsöny erdeiben él a védett:
A mocsarakban és nádasokban költ:
A barlangok denevéreknek adnak otthont:
A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő:
Kommentáld!