Színtiszta selyem simogatása, suhogása, ölelése, bársonyos puhasága, meleg érintése. Aranyló, végtelen búzamezők, ahol megérett az élet.
Ilyen a nyár.
Izzadó diákok a vizsgán, izzadó emberek a földeken.
Ez is a nyár.
A június sokat ígér az elején, végtelennek tűnő szabadságot, vidámságot, pihenést, ami mind lehanyatlik augusztus végén. Megfakul a táj és fáradt lesz.
-Bárcsak ne esne az eső a szabadságom alatt-mondja egy városi ember.
-Bárcsak eső áztatná a fákat, a kikelt veteményt.-sóhajtozik a földműves.
Ez is mind a nyár.
A rekkenő melegben a bölcs tücsök a vizitorma levele alatt hűsöl, csak este zendít rá. Bezzeg a békák. Nagyképűen kuruttyolnak a közeli tóban.
-Nekünk jó dolgunk van. Ki-be ugrálunk a hűs vízbe, semmire sincs gondunk.-kiabálják.
Ám ők sem olyan nagy legények, mikor július végén kiszárad a pocsolyájuk, s rögös földdé válik játszóházuk. Vándorlásra fogják a dolgot, újabb vízi élőhelyet keresve.
Nagy úr a víz.
A forró nyár legnagyobb jótevője, éltető ereje. Heves záporokkal, néha jégesővel, hegyről lezúduló, utcákat elöntő vízfolyammal, villámlásokkal tarkítja jöttét, s amilyen hirtelen tűnik fel, olyan hirtelen tűnik el. Volt, nincs, csak látogatóba jött. Ám a föld ennek is örül, s bőséggel ontja nyári gyümölcseit, így hálálva meg a gondoskodást.
De vajon hová vezet ez az állandó sietség, egyre ritkább vendégség? Mi lesz, ha majd egyszer csak nem látogat meg bennünket a nagy úr? Hová mehetünk? Nekünk csak ez az egy földünk van. A nyár már rég óta az egyre fenyegetőbb szárazsággal viaskodik, s ez a küzdelme elég kilátástalannak tűnik.
Talán még nem késő, hogy az ember pozitívan beavatkozzon, és segítséget nyújtson a nyárnak.
Kommentáld!