Míg a télre
humorral, iróniával is tudok gondolni, az ősz az elmélyülést, felkészülést
jelenti a téli nehézségekre.
Természetesen,
mindenki másképp készülődik. Számomra az őszi erdő a legvarázslatosabb. A fák,
a téli szürkeség eljövetele előtt még bemutatják színpompás ruháikat. A
szömörce vörösben, a nyírfa sárgában, a tölgyfa barnában vonul fel a
divatbemutatón.
Persze a
többiek sem maradnak le, a nyárfa ezüstösen csillogva rázza magát, a vérbükk
pedig talpig bordóban jelenik meg. Az elénk táruló szín kavalkád bámulatba ejt
és csalogat a természetbe. Részesei akarunk lenni annak, amint a fák eleresztik
leveleiket, az erdőbe beszűrődő napsugarak éltető erejének, a szeptemberi
valószerűtlenül kék ég látványának, a hűs, áztató- esős napoknak, és a friss,
csípős, novemberi reggeleknek. Van ebben valami bölcsesség, komolyság. Ahogy a
természet méltóságteljesen adja át magát a téli álomnak.
Ám az ősz a
betakarítás időszaka is, tehát az ember is készülődik a nehezebb időszakra.
Begyűjt, raktároz, felhalmoz a téli hónapokra. Megélénkül a határ, a szüretelők
nevetésétől hangosak a szőlőskertek, és a bor is a hordókban érlelődik. A dió,
gesztenye, mandula, és az alma, körte, naspolya, birsalma boldogan kínálják
termésüket.
Az ősz tehát
a bőség évszaka is, nem csak az elmúlásé, készülődésé. Megtelnek a raktárak, s
a gazdák örömmel summázzák az évet. Most már rajtuk a sor, beosztani mindazt,
amit a természet abban az évben kegyesen ajándékozott. Ha jól beosztják, nem fognak szűkölködni télen, s minden
kitart tavaszig.
Kommentáld!