Míg a télre humorral, iróniával
is tudok gondolni, az ősz az elmélyülést, felkészülést jelenti a téli
nehézségekre.
Természetesen, mindenki másképp
készülődik.
Számomra az őszi erdő a
legvarázslatosabb. A fák, a téli szürkeség eljövetele előtt még bemutatják
színpompás ruháikat.
A szömörce vörösben, a nyírfa sárgában, a tölgyfa barnában
vonul fel a divatbemutatón.
Persze a többiek sem maradnak
le. A nyárfa ezüstösen csillogva rázza magát, a vérbükk pedig talpig bordóban
jelenik meg. Az elénk táruló szín kavalkád bámulatba ejt és csalogat a
természetbe. Részesei akarunk lenni annak, amint a fák eleresztik leveleiket,
az erdőbe beszűrődő napsugarak éltető erejének, a szeptemberi valószerűtlenül
kék ég látványának, a hűs, áztató- esős napoknak, és a friss, csípős, novemberi
reggeleknek. Van ebben valami bölcsesség, komolyság. Ahogy a természet
méltóságteljesen adja át magát a téli álomnak.
Ám az ősz a betakarítás időszaka
is. Az ember is készülődik a nehezebb időszakra: begyűjt, raktároz, felhalmoz a
téli hónapokra. Megélénkül a határ, a szüretelők nevetésétől hangosak a
szőlőskertek, és a bor is a hordókban érlelődik. A dió, gesztenye, mandula, és
az alma, körte, naspolya, birsalma boldogan kínálják termésüket.
Az ősz tehát a bőség évszaka
is, nem csak az elmúlásé, készülődésé. Megtelnek a raktárak, s a gazdák örömmel
summázzák az évet. Most már rajtuk a sor, beosztani mindazt, amit a természet
abban az évben kegyesen ajándékozott.
Ha jól beosztják, nem fognak
szűkölködni télen, s minden kitart tavaszig.
Kommentáld!