Edmond Halley néha „Edmund”, (Haggerston, 1656. november 8. – Greenwich, 1742. január 14.) angol csillagász, geofizikus, matematikus, meteorológus és fizikus. Kiemelkedő polihisztor természettudós, John Flamsteed után ő volt a második királyi csillagász (Astronomer Royal).
Thomas Murray festménye 1687 körül
Élete
A London közelében fekvő (ma már Londonhoz tartozó) Haggerston községben született 1656. október 29-én (az Angliában akkor még használatban lévő Julián naptár szerint, a mai Gergely-naptárban ez november 8-ának
felel meg).
Apja jól menő szappanfőző, üzletember és földbirtokos volt.
A londoni St. Paul iskolában tanult, már gyermekkorában érdeklődött a
matematika iránt.
1673-tól az Oxfordi Egyetemen (Queen’s College) tanult, azonban tanulmányait nem fejezte be. 1676-ban Szent Ilona szigetére hajózott, hogy megrajzolja a déli égbolt csillagtérképét. Hazatérése után 1678-ban az Angol Királyi Társaság tagjává választották. 1682-ben megnősült és a ma már ugyancsak Londonhoz tartozó Islingtonban telepedett le.
1682-ben
Észak-Londonban saját obszervatóriumot nyitott. Tanulmányozta a
földrajzi és a mágneses pólus közti különbségeket, könyvet írt a passzát- és monszunszelekről. Newton módszere segítségével kiszámította az 1607 és 1682 között észlelt 24 üstökös pályáját.
1695-ben tökéletesítette a Mercator-féle térképvetületi rendszert. 1698-tól két éven át a Paramour nevű hajón utazva mérte a mágneses deklinációt és addig nem tapasztalt pontossággal térképeket állított össze az óceánokról. 1704-ben az Oxfordi Egyetem kinevezte a geometria professzorának. 1705-ben kiadta az üstökösökről szóló munkáját, melyben 1758-ra előrejelezte az egyik üstökös visszatértét. 1720-ban királyi csillagász lett. Greenwichben alapos megfigyeléseket végzett a Hold
18 éves ciklusban történő mozgásával kapcsolatban. Az életbiztosítás
matematikai megalapozását jelentette az általa összeállított első
halandósági táblázat. Greenwichben halt meg 1742-ben.
Tudományos öröksége
Halley két tudományos előrejelzést hagyott az utókorra. Egyrészt megjósolta, hogy a legutóbb 1682-ben megfigyelt fényes üstökösnek
1758-ban vissza kell térnie a Föld közelébe.
Az égitestet elsőként 1758
karácsonyán pillantották meg, a Nap közelében 1759. március 13-án
haladt el. Halley számításai tehát helyesnek bizonyultak. Ez egyúttal Newton gravitációelméletének és a mechanika Principiában
kifejtett törvényeinek nagyszerű igazolását jelentette. Az égitestet
Halley-ről nevezték el (azóta viszont az üstökösök felfedezőjük nevét
viselik), így a Halley-üstökös
lett az első ismert periodikus üstökös, az 1P/Halley. (Legutóbb
1986-ban járt napközelben, legközelebbi visszatérése 2061-ben esedékes.)
Másik tudományos előrejelzése a Vénusz átvonulására vonatkozott. A Halley által kiszámított jelenséget 1761-ben és 1769-ben világszerte több mint hatvan helyről észlelték (Hell Miksa és Sajnovics János például a dániai, ma Norvégiához tartozó Vardő
szigetéről. Az összehangolt észleléseknek köszönhetően a Halley által
fél évszázaddal korábban kidolgozott módszer segítségével ki lehetett
számítani a Nap
távolságát. Eredményül 153 millió kilométernek megfelelő értéket
kaptak, ami lenyűgözően pontos érték (a tényleges 149,6 millió
kilométerhez képest) Halley tehát legjelentősebb csillagászati
felfedezését 27 évvel halála után érte el.
Róla nevezték el
Kommentáld!