Halley üstökös, 1986-ban fényképezett. Kép a NASA- n keresztül.
1656. november 8- án született angol csillagász és Edmond Halley matematikus London közelében. Ő volt az első, aki kiszámította egy üstökös pályáját, amely manapság vitathatatlanul a leghíresebb, akit Halley üstökösnek neveztek a tiszteletére. Barátok voltak Isaac Newtonnal is, és hozzájárultak Newton gravitációs elméletének kidolgozásához, amely elősegítette a tudomány modern korszakának megteremtését, részben azáltal, hogy minden kétséget elhárított, hogy egy nap körül keringő bolygón élünk.
Amikor Halley üstökös utoljára 1986-ban jelent meg a Föld égboltjában, az űrben egy nemzetközi űrhajó flottája találkozott vele. Ez a híres üstökös 2061-ben ismét visszatér a 76 éves napos körüli útjára. Részben azért híres, mert hajlamos fényes üstökösnek lenni a Föld égboltjában; az 1986-os visszatéréskor sok ember látta. Az üstökös pályájának hossza miatt - 76 év - a Földön sokan újra meg fogják látni.
A EarthSky 2020 holdnaptár elérhető! Nagyszerű ajándékokat készítenek. Rendelje meg most. Gyorsan megy!
De Edmond Halley idején az emberek nem tudták, hogy a üstökösök olyanok, mint a bolygók, amelyeket a nap pályája körül kötöttek. Nem tudták, hogy néhány üstökös, például Halley üstökös, újra és újra visszatér. Úgy gondoltak, hogy a üstökösök csak egyszer haladnak át a Naprendszerünkön. 1704-ben Halley geometria professzorává vált az Oxfordi Egyetemen. A következő évben összefoglalóját jelentette a üstökösök csillagászatáról . A könyv 24 üstökös parabolikus keringését tartalmazza 1337 és 1698 között.
Halley említi e könyvben az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben megjelent három üstökösről is. Isaac Newton gravitációs elméleteit és a bolygómozgásokat használta ezen üstökösök pályájának kiszámításához, figyelemreméltó hasonlóságokat találva keringőikben. Aztán Halley ugrott és megtette, ami akkoriban lenyűgöző jóslat volt. Azt mondta, hogy ennek a három üstökösnek valójában egyetlen üstökösnek kell lennie, amely 76 évenként rendszeresen visszatér.
Aztán azt jósolta, hogy az üstökös visszatér, mondván:
Ezért merem merni megjósolni, hogy 1758-ban ismét visszatér.
Halley nem élte, hogy a jóslatát ellenőrizze. Halála után 16 évvel - az ütemterv szerint, 1758-ban - az üstökös visszatért. A tudományos világ - és a nyilvánosság - meghökkent.
Ez volt az első üstökös, akit valaha is megjósoltak, hogy visszatérjen. Most nevezik Halley üstökösnek, Edmond Halley tiszteletére.
A Halley üstökös utolsó visszatérésekor - 1986-ban - a Giotto európai űrhajó az egyik első űrhajó, amely valaha találkozott és fényképezett egy üstökösmaggal vagy -maggal. Az üstökös elhajolt a nap után, és elhaladt Halley üstökös magján. Kép a Halley többszínű kameracsapatán keresztül / Giotto Project / ESA / NASA .
A 17. század izgalmas idő volt tudósként dolgozni Angliában. A tudományos forradalom született a londoni királyi társaságnál, amikor Halley még csak gyerek volt. A Királyi Társaság tagjai - orvosok és természetes filozófusok, akik a tudományos módszer legkorábbi alkalmazói voltak - hetente találkoztak. Az első királyi csillagász John Flamsteed volt , akire emlékezetesen említik a Greenwichi Királyi Obszervatórium létrehozását, amely ma is létezik.
Miután 1673-ban hallgatóként belépett az Oxfordi Queen's Collegeba, Halleyt bemutatták Flamsteednek. Halleynek alkalma volt néhány alkalommal meglátogatni őt a csillagvizsgálójában, amelynek során Flamsteed ösztönözte őt csillagászat folytatására.
Abban az időben Flamsteed célja az volt, hogy teleszkópjával pontos északi csillagkatalógust állítson össze. Halley azt hitte, hogy ugyanezt fogja tenni, de a déli félteké csillagával.
Dél felé vezető útja 1676 novemberében kezdődött, még azelőtt, hogy megszerezte volna egyetemi diplomaját. Hajón hajózott a Kelet-Indiai Társaságtól a Szent Helena szigetére, amely továbbra is a világ egyik legtávolabbi szigete és a brit déli legdélebbi területe. Apja és II. Károly király finanszírozták az utat.
Annak ellenére, hogy a rossz időjárás megnehezítette Halley munkáját, amikor 1678 januárjában hazavitorlázni kezdett, 341 csillag hosszúságát és szélességét nyilvántartotta, és sok más megfigyelést, köztük a Merkúr tranzitját . A tranzitról írta:
Ez a látvány… messze a legnemesebb csillagászat.
A Halley déli csillagok katalógusát 1678 végére tették közzé, és műfajának első munkájaként óriási sikerrel járt. Még senki sem próbálta a déli csillagok helyét távcsővel meghatározni. A katalógus volt Halley dicsőséges csillagászbeszélése. Ugyanebben az évben megkapta az Oxfordi Egyetemen diplomáját, és a királyi társaság tagjává választották.
Halley először 1684-ben látogatott el Isaac Newtonba Cambridge-ben. Egy csoport Royal Society tagjai, köztük a fizikus és biológus Robert Hooke , az építész Christopher Wren és Isaac Newton, megpróbálták feltörni a bolygómozgás kódját. Halley volt a legfiatalabb, aki csatlakozott a trióhoz missziójuk során, a matematika segítségével, hogy leírja, hogyan - és miért - mozognak a bolygók a Nap körül. Mindannyian versengtek egymással, hogy először találják meg a megoldást, ami nagyon motiváló volt. Problémájuk egy olyan mechanikus modell megtalálása volt, amely a bolygó körül a Nap körül kering, anélkül, hogy elkerülné a pályát vagy esne a csillagba.
Hooke és Halley úgy döntött, hogy ennek a problémának a megoldása olyan erő lesz , amely egy bolygót keringő pályán tart egy csillag körül, és a csillagtól való távolság fordított négyzetének csökkennie kell, amit ma fordított négyzet alakú törvényként ismertünk .
Hooke és Halley a helyes úton haladtak, de nem tudtak létrehozni egy olyan elméleti pályát, amely megfelelne a megfigyeléseknek, annak ellenére, hogy Wren pénzt adna neki.
Halley meglátogatta Newtonot, és elmagyarázta neki a koncepciót, és azt is elmagyarázta, hogy nem tudja bebizonyítani. Newton, Halley ösztönzése mellett, a mai nap egyik leghíresebb tudományos munkájává, a természetes filozófia matematikai alapelveivé fejlesztette Halley munkáját, amelyet gyakran csak Newton Principia- nak hívnak .
A Principia harmadik kiadásának (1726) példánya a angliai manchesteri John Reynolds könyvtárban. Kép a Wikimedia Commonson keresztül.
Halley meteorológiai munkájáról is ismert. 1686-ban a világtérkép elkészítésével tette hozzá, hogy nagy mennyiségű adatot bocsát rendelkezésre.
A térkép megmutatta a legfontosabb szeleket az óceánok felett. Ez az első meteorológiai térkép, amelyet közzétesznek.
Edmond Halley 1686-os világtérképe, amely ábrázolja a szél és a monszun irányát, és az első meteorológiai térképnek tekinthető. Kép a princeton.edu oldalon .
Halley tovább utazott és számos más projekten dolgozott, például megkísérelte összekapcsolni a halálozást és az életkorot egy népességben. Ezeket az adatokat később a biztosításmatematikumok használtak életbiztosításhoz.
1720-ban Halley utódja lett a Flamsteednek, és Greenwichben második királyi csillagász lett.
Alsó sor: Edmond Halley csillagász - akinek a nevét Halley üstökösének nevezik - 1656 november 8-án született.
Kommentáld!