Ez eléggé furcsán hangzik, mivel olyannyira része lett a hétköznapjainknak, hogy semmi érdekeset nem látunk ebben a csúnya (de finom) konyhai alapanyagban.

A világ negyedik legtöbbet fogyasztott élelmiszerének már 7000 éve helye van az asztalon. Ez persze csak akkor igaz, ha az az asztal Dél-Amerikában van; az európai étkezési kultúrába csupán néhány száz éve került be. Nyugat-Európába az 1570-es években jutott el, ám sok időnek kellett eltelnie, míg meglelte helyét a konyhai alapanyagok között.

Először ugyanis mérgező levelét és termését próbálták elfogyasztani, míg XVI. Lajos gyógyszerésze nem népszerűsítette a növényt, felvilágosítva királyát a gumó jótékony hatásairól.

A krumpli magyarországi karrierje az 1700-as évek végén vette kezdetét, amikor II. József adókedvezménnyel támogatta a burgonyatermesztést. Innentől vált egyre népszerűbb táplálékká, ami a nyelvünkben tapasztalható túlburjánzásban is tetten érhető.

Aligha van másik zöldségféle, amelyre ennyi kifejezést használnánk. A krumpli szavunk a német krumpir szóból ered, ami földi körtét jelent. Ezen túl azonban – dátumtól és helységtől függően – több elnevezése is létezik vagy létezett: kolompér, krumpér, kukulyó, bolyóka, grulya, tojórépa, pityere, svábtök, pityirkó, földimagyaró, hogy a burgonyáról ne is beszéljünk.

Ma már vitathatatlanul az egyik legfontosabb élelmiszerünknek tekinthetjük, azt azonban kevesen tudják, miért javasolják a dietetikusok, milyen egészségmegőrző erő rejlik ebben a csúnyácska kis gumóban.

6 érdekes tény a krumpliról

Hogy a burgonya ilyen nehezen találta meg a helyét az étkezési kultúrában, annak vallási oka is volt. Mivel a növény föld alatti része fogyasztható, különböző hiedelmek fűződtek hozzá. Oroszországban az ördög ételének tekintették, fogyasztását pedig egyenesen bűnnek tartották.

Nagy tápanyagtartalma miatt azonban központilag is támogatták termesztését, ám ehhez a különböző hiedelmek miatt komoly meggyőzőerőre volt szükség. A parasztok Oroszországban csak jutalom fejében vállalkoztak az ültetésre, Itáliában pedig papokat vontak be a földművesek meggyőzésébe.

A burgonya szinte minden diétában helyet kaphat. Nyers leve gyulladáscsökkentő hatású, káliumtartalmánál fogva pedig az egészséges szívműködést is segíti. Nem csupán elfogyasztva, de külsőleg is használható: a nyers burgonya csökkenti a szem körüli duzzanatot, nyugtatja a leégett bőrt, illetve leve a pattanások ellen is hatékony.

C-vitamin-tartalma miatt a skorbut sikeres ellenszere volt. Vitamintartalma ma is értékessé teszi: a nyers nyári burgonya után C-vitaminban a hőkezelt változatok közül a héjában sült krumpli a leggazdagabb. A burgonya C-vitamin-tartalma tárolás közben csökken ugyan, mégis hasznos kiegészítő a téli hónapok alatt is.

Nem csupán C-vitamin-tartalma miatt érdemes fogyasztani. Tartalmaz még A-, B-vitamint, káliumot, kalciumot, vast, foszfort, folsavat, mangánt és cinket is. A legértékesebb anyagok a héjhoz közel vannak, ezt hámozáskor jó észben tartani.

2008 a burgonya éve volt, és kiváló lehetőséget kínált a krumpli népszerűsítésére. Az erőteljesebb „krumplikampányra” Magyarországon is szükség volna, hiszen az egy főre jutó fogyasztásban nem tartozunk az élvonalba. Míg nálunk egy főre évente 50 kg burgonyafogyasztás jut, Portugáliában például 150 kiló. Belorussziában ez az adat: 300 kg/fő/év.

Az emberi találékonyság nem ismer határt, ha az alkoholról van szó. Elődeink hamar rájöttek, hogy a burgonyából is készíthető szeszes ital – először 1769-ben, Erdélyben. Az Erdélyi Földművelő Egyesület ülésén kóstolták meg először a burgonyapálinkát, innen indult hódító útjára; ma Oroszországban, Lengyelországban és Ukrajnában is a kedvelt italok közé tartozik.

Szerző:Gönye László