Az otthoni hulladékégetés hazánk egyik legsúlyosabb környezetvédelmi problémája, hisz a kéményen távozó légszennyező anyagok messzebbre eljutnak, mint hinnénk, ezért nem csak a környékbelieket érinti.

Nagyszüleink idejében a hulladékok még házilag kezelhetőek, újra felhasználhatóak voltak. A konzervdobozból szögtartó lett, a tejeszacskóból lábtörlő készült, az ételmaradékot megették a háziállatok, a sima papír (nem a fényes és színes) pedig jó volt gyújtósnak. A fogyasztói társadalom megjelenésével azonban tömegével jelentek meg a műanyag-, fém-, papír-, üveg csomagolóanyagok, melyek mellé nem járt „használati útmutató”, így mára már hulladékok egész garmadája lepi el a háztartásokat.

Ahogy régen minden hulladék elégethető volt, most azzal kell szembesülnünk, hogy mesterséges, szervetlen anyagokkal (pl. műanyag palack, préselt „pozdorja” asztallap) vettük körbe magunkat, és ha ezek elégetjük egy komplett vegyi koktélt juttatunk a levegőbe. Az utóbbi években sokan visszatértek a gáztüzelésről a szilárd tüzelésre és az otthoni, házi tüzelőberendezésben (kályha, vegyestüzelésű kazán) a fa, feketeszén és egyéb legális tüzelőanyagok mellett a háztartási szemetet és hulladékot is elégetik, ez viszont időzített bombaként ketyeg településeinken. Korom, nehézfémek, szén-monoxid, nitrogén-oxidok és kén-dioxid elegye jut ki így a tiszta levegőbe.

A téli szmog és a magas szállópor-koncentráció (PM10) kialakuláshoz a fentiek is hozzájárulnak, a zsúfolt autós közlekedéssel és a nem megfelelő szűrőberendezéssel ellátott gyárakkal együtt.

A hulladékégetés során levegőbe jutó káros anyagok szív- és érrendszeri (infarktus, trombózis), valamint légzőszervi megbetegedést (tüdődaganat, asztma) okozhatnak, de károsítják az immunrendszert, a hormonháztartás egyensúlyát, a talajba bejutva pedig, a növényeken és állatokon keresztül a táplálékláncba kerülve is kifejtik káros hatásaikat. Talán a legnagyobb probléma az, hogy nem ismerjük pontosan az egyes szennyezőanyagok összhatását és hosszú távú következményeit, de azt sem tudjuk, hogy hány olyan veszélyes vegyület keletkezhet az égetés során, amiről még fogalmunk sincs.

A rendkívül szerteágazó probléma megoldásához, a helyzet javításához szinte a kormányzat valamennyi ága, az önkormányzatok, a vállalkozások és a civil szervezetek összehangolt és hosszú távú tevékenységére van szükség. Erre példa a „NE ÉGESD EL!” kampány. Az ötletgazdák – Sánta Krisztián (Hajdúsági Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.) és Molnár Antal (Zöld Kör) – évtizedek óta foglalkoznak környezet-, és természetvédelmi tevékenységgel. A kampány során számos szakmai előadást tartottak, beszélgetéseket szerveztek, nyílt napon adtak lehetőséget egy térségi hulladéklerakó és válogatómű megtekintésére.

.

Illusztráció: Hajdúsági Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.

Sánta Krisztián, hulladékgazdálkodási szakértő előadásában rámutatott, hogy a fűtési szezonban lecsökken a lerakóra érkező hulladék mennyisége.

2014-ben összesen 2068 önkormányzat részesül szociális tűzifa-, illetve kőszéntámogatásban, 2 milliárd 744,6 millió forintból. Remélhetőleg ez is mérsékli majd a hulladékégetés mértékét.

Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport munkatársa kijelentette, hogy a civil szervezetükhöz befutó panaszok növekedése egyértelműen azt jelzi, hogy egyre többen égetnek illegális fűtőanyagokat otthon. Ez megfigyelhető a hidegebb napokon, ahol egyértelműen látszik a kisebb települések rossz levegőminősége, ami sok esetben a helytelen tüzelésből származik, ez nem csak a legszegényebb településein figyelhető meg, hanem Budapest módosabb kerületeiben is.

Elgondolkodtató, hogy ahol épp a vidéki levegő jó minősége lenne a település vonzereje, ott  hulladékégetéssel tesszük tönkre a városhoz viszonyított versenyelőnyt.

Forrás: Hankó Gergely
www.okopack.hu; www.hulladek.eu