Geminida hullócsillagok, az év utolsó teliholdja, együttállások, és valószínű hideg idő várja az égbold megfigyelőit és fotósait.

A Regulus 23:02-kor lép ki a Hold mögül a bő fél órás fedést követően 
Forrás: Stellarium

Jönnek a Geminidák december 13/14-én 
Az év legmegbízhatóbb meteorrajával érkezik a december eleje-közepe táján megjelenő geminida hullócsillagokat adó, csupán 1983-ban felfedezett Phaethon kisbolygó pora. A legtöbb meteorraj üstökösökből ered, azonban a Geminidák kivételt képeznek, a légkörünkben elégő szemcséket ez esetben a kb. 5 kilométer átmérőjű aszteroida szállítja. Az elméletek szerint a kisbolygó felszíne a napközelsége idején olyannyira felforrósodik, hogy a rajta lévő agyagszerű ásványok elporladva leválnak róla - ezek a porszemek azután decemberben rendre keresztezik a Föld pályáját és látványos csillaghullást eredményeznek.

A raj december 4-től 17-ig aktív, vagyis e két hét során jelenhetnek meg a belőle származó meteorok, amelyeknek a látszólagos kiindulási pontja az Ikrek (Gemini) csillagkép, innen kapta a nevét a raj.

Miért szeretjük a Geminidákat? A rajt 1862-ben figyelték meg először, így eléggé fiatalnak mondható más, jól ismert meteorrajok évezredes múltjához képest. A megfigyelések alapján minden esztendőben megbízhatóan érkezik, igen jelentős számú meteort ad, a maximum idején óránként akár 70-80 hullócsillagot is megpillanthatunk az éjszaka közepén, amikor a radiáns magasan áll az égbolton.

Az idei maximum december 13/14-én éjjel várható, a meteorok egész éjjel megfigyelhetőek, így akár már sötétedéstől érdemes lesz a szabadban tölteni az időnket. A kora esti és a hajnal előtti órákban alacsonyabban lesz a raj radiánsa, így ekkor a hosszú utat bejáró meteorok dominálják majd a látványt, az éjszaka közepén viszont szám szerint több jut majd égboltunkra. E hullócsillagok viszonylag lassúak és igen gyakran fényesek, látványosan színesek, így akár fátyolfelhős, párás égen is megéri figyelni. Az idei maximumkor szerencsére a holdfény hajnali 3-ig egyáltalán nem zavar majd, s ezt követően is gyenge lesz, mivel vékony sarló kel majd fel. Szerencsére ez a meteorraj nem csupán pár órás, rövidke maximumot ad, hanem kb. 24 órán át nagy számban potyogó hullócsillagaival élményt nyújt a bolygó összes lakójának az éjszakai órák során, legalábbis az északi féltekén. A maximum előtti napokban már láthatunk számos rajtagot, de a maximum után gyorsan csökken a számuk.

Az egyetlen problémát a hazai decemberi időjárás okozhatja, ebben az időszakban igen gyakori a ködös, rétegfelhős idő a Kárpát-medencében, azonban a magasabb hegyeink ilyenkor is lehetőséget biztosíthatnak a megfigyelésre. Érdemes a maximum előtt figyelni az időjárás előrejelzést és ahhoz igazítani az észlelési helyünket.

Kompozit felvétel a Geminidák két óra alatt fotózott látványosabb hullócsillagairól, s mivel gyakran igen fényesek, a felhők és a pára ellenére is könnyen megfigyelhetőek e meteorok 
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Telihold december 3-án 
Az év utolsó teliholdjában 3-án gyönyörködhetünk, ráadásul a Holdhoz csatlakozik az Aldebaran is ezen az estén. A holdkelte időpontja a keleti határ mentén 16:02, Budapesten 16:15, a nyugati végeken 16:26; ez húsz perccel napnyugta után lesz. Az Aldebarannal az év során már többször találkozott a Hold, ezúttal egy szabad szemmel is jól megfigyelhető randevúban lesz részünk: holdkeltekor még csak 2 fokra állnak egymástól, ekkor azonban a világos égbolton még nem látjuk a csillagot, a sötét beálltával, holdkelte után kb. másfél órával már könnyen észrevesszük majd, ekkor 3 fok választja el őket egymástól. Az éjszaka során a távolságuk tovább nő, hajnalra már 10 fok lesz. Érdemes tehát a kora esti órákban megfigyelni, fényképezni a párost! Párás időben a kelő Hold fényét még a szokásosnál is vörösebbé teszi a légkör, tovább tart, míg halványsárgássá világosodik a holdkorong, így látványos képeket készíthetünk a holdkeltéről.

Párás időben a telihold vörösebbnek látszik a megszokottnál, látványos képek születhetnek róla 
Fotó: Pintér András

Mars-Spica együttállás december 3-án 
A vörös Mars, és a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a kék színű Spica kettőse a hajnali égboltot ékesíti 3-án, egymástól 3,5 fok távolságban látszanak. Az együttállást a két égitest színének kontrasztja teszi igazán széppé, ez különösen akkor érvényesül, ha egy kevés fátyolfelhőn át figyeljük meg őket - ekkor ugyanis a vékony, áttetsző felhőknek köszönhetően a fény szóródása miatt kis udvarok jelennek meg körülöttük. A fényudvarok mindig kiemelik a fényesebb égitestek színét, akár csillagot, akár bolygót van szerencsénk így megfigyelni, a szabad szemmel láthatót úgy képzeljük el, mint a puha papírlapra cseppenő vízfestéket: a csillag vagy bolygó körül halványabb, elmosott, de jól láthatóan színes folt jelenik meg. Hosszabb expozícióval készülő felvételeken különösen feltűnő e hatás, ezért csak biztatni tudom a fotósokat, hogy ne riadjanak vissza vékony fátyolfelhőzet esetében az éjjeli égbolt fényképezésétől, egészen sejtelmes látványt nyújtanak így a csillagok, s egy-egy ilyen fényképen a csillagképek is könnyebben felismerhetőek.

Ezt a fényszóró hatást akár egy repülő sodródó kondenzcsíkja is létrehozza, ám ha ez sincs „kéznél”, akkor fotózáskor használhatunk lágyító szűrőt ugyanezen hatást érjük el vele fényképeinken.

A kék Spica és a kissé narancsos vörös Mars látványos színkontraszttal, harmadikként a halvány sárga Szaturnusz társaságában. A szándékosan életlenre állított képen jól látható az égitestek színe.
Fotó: Phil Hart/NASA

A Hold elfedi a Regulust december 8-án 
8-án este a holdkelte idején az Oroszlán legfényesebb csillaga, a Regulus már igen közel lesz égi kísérőnkhöz, és kb. fél órával később, 22:25-kor el is fedi a 65 százalékos megvilágítású fogyó Hold a csillagot. Ha az égbolt tiszta, akkor megfigyelhetjük a fedés kezdetét is - erre főként a keleti országrészben lehet esély, ahol a Hold ekkor már 9 fok magasan lesz, a nyugati régióban még csupán 5 fokon áll a horizont felett, így a téli párásságot is beszámítva ott kisebb az esély a sikeres megfigyelésre.

A fedés nem tart túl sokáig, 23:02-kor a Hold árnyékos oldalánál előbújik a csillag, majd az éjszaka hátra lévő részében fokozatosan távolodnak egymástól, átadva a helyet egy szép, közeli együttállásnak, amit egészen hajnalig élvezhetünk.

A fedés kezdetét és végét érdemes binokulárral vagy távcsővel követni, igazán ekkor válik látványossá az esemény, ugyan lesz esélyünk a kilépést szabad szemmel is észrevenni, mivel az árnyékos oldalon történik, de sokkal izgalmasabb az eseményt megfelelő nagyításban élvezni.

Hold-Mars-Jupiter együttállás december 14-én 
Korán ébredőknek ad megfigyelési lehetőséget a 14-én hajnalban látható együttállás, amelyet legszebbnek 5 óra körül láthatunk, ekkor még teljesen sötét az égbolt. A Hold felett kb. 6 fokkal áll a Mars, alatta szintén kb. 6 fokkal pedig a Jupiter, a hármas lapított háromszöget alkot. Tiszta időben akár még reggel 6 óra után is megfigyelhetjük az együttállást, a Mars azonban fél 7 körül már belevész az egyre világosabb égi háttérbe.

A téli napkelték és napnyugták megfigyelése 
A hosszan tartó sötét időszakban a korán lenyugvó vagy a későn felkelő Napot is érdemes lehet megcsodálni. Erre a téli időjárás sajátosságai adnak lehetőséget: az ekkor gyakran párás levegő tompítja csillagunk ragyogását, az alkonyatkor a horizont felett már akár 1-2 fokkal is vörössé válhat a Nap, így különösen szép fotókat készíthetünk róla. Arról azonban ekkor se feledkezzünk meg, hogy a Napba nézni igen veszélyes, különösen a teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép nézőkéjén keresztül, hisz az objektív koncentrálja a sugarakat, ami igen könnyen maradandó szemkárosodáshoz vezethet. Ilyen felvételek készítésekor mindig a fényképezőgépünk élőkép funkcióját használjuk, s csak a gép kijelzőjén nézzük a Napot, ennek segítségével állítsuk be az élességet, a kompozíciót is. Míg szabad szemmel egy-egy röpke pillanatra ránézve nem vakít a Nap, a fényképezőgépen (és persze távcsövön) keresztül már igen, így legyünk elővigyázatosak.

A másik, szintén ezen időjárásnak köszönhető jelenség akkor figyelhető meg, ha az ország ködpaplanba burkolózik, ám a magasabb hegyeink teteje kiemelkedik belőle, s innen már tiszta az égbolt. A Kárpát-medence, mivel hegyek övezte mélyedésben van, különösen alkalmas e téli időjárási jelenségre, a hideg, párás levegő megül a medencében és nem ritkán heteken át tartó ködréteg alakul ki. A ködréteg magassága változik, este mindig emelkedni kezd, ahogy hűl az idő, és ha nincs felettünk széllel érkező front, akkor reggelre emelkedik a legmagasabbra. A nap folyamán kissé alacsonyabb lesz a ködhatár, így a napnyugtát nagyobb eséllyel figyelhetjük meg valamely hegytetőnkről. Budapesten erre például a János-hegy alkalmas, a város legmagasabb pontja gyakran kilóg a ködtengerből. Vidéken a Börzsöny vagy a Mátra csúcsai, a Bakony vagy a Bükk magasabban fekvő területei hasonló helyzetben ugyanilyen szép látvánnyal ajándékozhatnak meg minket. Időjárási műholdképeken érdemes ellenőrizni, hogy a kiszemelt célpont a köd felett látható-e!

Ilyen helyzetekben nagy hőmérsékletkülönbség alakul ki a mély, ködben úszó területek és a belőle kilógó hegytetők közt, ennek hatására pedig délibábot láthatunk. Napkelte-napnyugta esetében ekkor a napkorong jelentősen eltorzul, különálló vízszintes szeletekre bomlik (mint egy halom egymásra rakott palacsinta), s ekkor jelenhet meg a legendás és ritkán megfigyelhető zöld sugár jelensége is. A délibáb sok esetben a távolabbi hegyek látványát is eltorzítja, nem csupán a Nap vagy a Hold alakját. Egy-egy téli kirándulást különösen emlékezetessé tehet e jelenség megfigyelése!

Budapest magasabb pontjairól is különösen megkapó a ködtenger feletti napnyugta látványa 
Fotó: Rippel Erik