A Perseidák is tovább potyognak, de mellettük más meteorokat is láthatunk. Használjuk ki a még holdmentes éjjeleket a hónap közepén!
Fotó: Kaszás Gergő
Hold-Jupiter együttállás 17-én este
A már közel félhold (45% megvilágítású) 17-én az esti égen a Jupiter felett kb. 4,5 fokkal látható, a Jupiter alatt közvetlenül, alig fél fokra pedig a Mérleg csillagkép legfényesebb tagját, a Zubenelgenubit figyelhetjük meg. Ez a fura nevű csillag a modern csillagképek kialakulása előtt még a szomszédos Skorpió tagja volt, és a neve jelentése „déli karom”, a legtöbb ma használt csillagnévhez hasonlóan arab eredetű, köszönhetően az arab csillagászat hagyományainak, amelyeket az európai csillagászat is átvett. A csillag kettős, ha teleobjektívvel fotózzuk majd a mellette lévő Jupiter társaságában, a második, kissé halványabb, szabad szemmel nem elkülöníthető párja is megjelenik majd a fotónkon.
Az együttállás idején a Jupiter nagy (Galilei-féle) holdjaiból 3 látszik majd, a bolygó bal oldalán a Callisto, míg a jobb oldalon az Europa és a Ganymedes, igen közel egymáshoz (ezek kisebb teleobjektívvel egynek fognak látszani, csak nagy nagyításban különülnek el majd). A negyedik nagy hold, az Io a Jupiter takarásában lesz, és nem bukkan elő a bolygó lenyugvásáig - ez kb. 22:45-kor várható.
Augusztus 17-én este a Hold és a Jupiter együttállását figyelhetjük meg, a Jupiter alatt a Zubenelgenubi kettőscsillagával. Forrás: Stellarium
Lassan eltűnik az alkonyi Vénusz
Belső bolygótestvérünk a Vénusz, közismert nevén az Esthajnalcsillag a hónap közepén még 1,5 órával, a hónap végén már csak egy órával a Nap után a láthatár mögé bukik. Ez azt jelenti, hogy a bolygót csak az alkonypírban láthatjuk, s bár igen fényes, egyre kevésbé fog feltűnni a még világos égi háttéren. Ha szeretnénk még gyönyörködni benne, akkor keressük a nyugati ég alján a hónap közepén! Megfelelő láthatóságban a Vénuszt majd hajnalban észlelhetjük, november elejétől, addig nélkülöznünk kell ragyogó társaságát.
Merkúr a hajnali égen
A korán kelő és kihívásokat kedvelő bolygóvadászok számára jelenthet programot a hajnali Merkúr megpillantása a hónap végén, 25-ét követően egy órával napkelte előtt kereshetjük az északkeleti horizonton felbukkanó bolygót. Mivel a Merkúr nem túl fényes, ezért csak tiszta ég esetén érdemes próbálkozni a keresésével, és csak a látóhatárra jó rálátással (tereptárgyak, dombok sokat rontanak ilyenkor az esélyeken). A Merkúr ekkor kb. 4-5 fokkal lesz a már vöröslő horizont felett, s maga a bolygó is vöröses színben látszik majd (a Marstól eltérően ez nem a saját színe, hanem a légkörünk szóró hatásának eredménye). A hónap legvégén már gyorsan romlik a láthatósága, ahogy ismét egyre közelebb látszik a Naphoz, így nem túl sok hajnalunk lesz az észlelésre.
Hold-Szaturnusz együttállás 21-én este
A 81százalékos megvilágítású Holdtól jobbra 5 fok távolságban láthatjuk a gyűrűs bolygót ezen az estén, 21 felé pontosan a déli égbolton, a látóhatár felett alig 20 fokkal állnak majd. Ez lehetőséget ad a kettős tájképbe, városképbe komponált fotózására, és ha vékony felhőzet úszik az égre, az se riasszon vissza senkit: ilyenkor a Hold körül kialakulhat olyan színes fényudvar, amelyben a Szaturnusz izgalmasabb látványt ad, mint derült égen.
A páros éjjel egy után kicsivel le is nyugszik, így inkább a kora esti időszak alkalmas a megfigyelésükre.
Augusztus 21-én este a déli égbolton, 20 fokos magasságban kereshetjük a már erős fényű hízó Holdat és tőle balra a Szaturnuszt.
Forrás: Stellarium
Telihold 26-án
A nyár utolsó teliholdja napnyugta után negyed órával kel fel, s égi útját alacsonyan járja be az éjjel során, csupán 30 fokos magasságba kúszik fel. A holdkelte időpontja keleti országhatárunknál 19:40, Budapesten 19:52, nyugaton pedig 20:02-kor lesz. Mivel csak napnyugta után kel fel égi kísérőnk, ilyenkor a keleti látóhatár felett látszó szürkés-kékes színű földárnyék és a felette közvetlenül végighúzódó rózsás színű sáv különleges égi hátteret adhat a Holdnak.
A kelő telihold feltűnően világít a földárnyékban, a fotón a hawaii Mauna Kea árnyéka is rávetül az égboltra, hasonlót bármilyen magányos hegycsúcsról láthatunk.
Fotó: APOD/ NASA/ Greg Chavdarian
Még mindig sok hullócsillagot láthatunk
Augusztusban nemcsak a Perseidák meteorjai szántják egünket éjszakánkén, hanem számos más, kisebb aktivitású raj is gondoskodik az églesők szórakoztatásáról. A hónap közepén, amikor a holdfény még nem zavaró, továbbra is bőven láthatunk hullócsillagokat a késő esti órákban, 20-át követően már csak éjfél után lesz holdmentes égboltunk, így ha az időjárás kedvező, használjuk ki a lehetőséget. Ugyan az éjszakák kissé már hűvösebbek lehetnek, mint nyár közepén, ám egy könnyű pulóverre élvezhetjük a látványt.
17-én és 18-án a Kappa Cygnidák meteorrajának maximumát várjuk, darabszámban ugyan nem jelentős, hisz csak óránként 1-2 meteort produkál a raj, ám a fényességük miatt mégis érdemes lehet ezen az éjjelen figyelni az eget. Időről időre a szokványos néhány darabnál jelentősebb aktivitás is előfordulhat, erre azonban nincs előrejelzés, de akár szerencsénk is lehet egy fényes tűzgömbökben bővelkedő éjszakával. A Kappa Cygnidák lassú meteorjai a Nyári Háromszögben látszó Hattyú (Cygnus) csillagkép „szárnya” irányából indulnak, s mivel a csillagkép egész éjszaka magasan jár az égen, így az e rajba tartozó meteorok nagy részét valóban láthatjuk is majd. A raj szülőégitestje is érdekes: a megfigyelések és számítások alapján valószínűleg egy néhány ezer éve feldarabolódott üstökös apró maradványai hullnak szinte egész augusztusban e látványos meteorok képében. Az egykori üstökös egy nagyobb, már inaktív (immáron kisbolygóként viselkedő, tehát port vagy gázt nem kibocsátó) kb. 1,5 kilométer átmérőjű darabkája ma is kering az eredeti pályáján. A kutatók kiszámították azt is, hogy a meteorraj a Vénuszon a mienknél sokkal több jelenik meg.
Mivel a Perseidák is még bőven hullanak (bár egyre csökkenő mennyiségben), unatkozni biztosan nem fog, aki kellően sötét égboltú helyen tölti az augusztusi estéket.
.png)
Kommentáld!