Állatövi fény a Bakony alján - a horizonttól a Fiastyúk felé nyúló fénykúpot kora este keressük a nyugati égbolton
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika
Hold-Merkúr-Szaturnusz együttállás a hajnali égen 15-én
Alig másfél órával napkelte előtt kezdenek felbukkanni a keleti horizonton az égi trió tagjai, elsőnek a 3 százalékos holdsarló s vele együtt a Szaturnusz, majd kb., 20 perccel később a Merkúr is. A hármas együttállás megfigyelése igen szűk időszakban és csak tiszta horizont esetén lesz lehetséges, hiszen már erősen világosodni fog az ég alja az eseménykor. A nehezen megfigyelhető jelenség talán pont a kihívások kedvelői számára lesz izgalmas. Ha kevésbé ideális égi körülmények miatt nem sikerül meglátnunk a hármast, ne szegje kedvünket! Az égitestek majdnem szabályos háromszögben állnak, egymástól kb. 3 fok távolságban, a hajszálvékony sarlótól jobbra a Szaturnusz, alattuk pedig a Merkúr. A két bolygó közül még mindig a Merkúr a fényesebb, ám a kissé alacsonyabb állása miatt nem lesz túl feltűnő a különbség.
A megfigyelésre ideálisabb időpontok: a keleti országrészben 06:30 - 06:40 közt, Budapesten 06:35 - 06:45 közt, nyugati határainknál pedig 06:45 - 06:55 közt. Ha kristálytiszta lesz az ég, akkor persze kissé tovább is láthatóak maradnak az égitestek, azonban párásság, vagy vékony felhők esetén igazán nehéz dolguk lesz az égi háromszöget megfigyelni vágyóknak. Könnyen előfordulhat, hogy fotón sikerül megörökíteni, azonban szabad szemmel már nem vesszük észre őket.
A már erősen világosodó délkeleti horizont felett az égi háromszög nehezen megpillantható célpontot jelent majd
Forrás: Stellarium
Esti holdsarló 18-án és 19-én
Az alkonyi-kora esti égen bolygók híján még mindig csak a holdsarló az egyetlen megfigyelésre váró égitestünk. Ha az időjárás engedi, használjuk ki a lehetőséget!
18-án a sarló igencsak vékony, mindössze 2 százalékos megvilágítású lesz. A gyakorlatban ezt szabad szemmel megfigyelni szinte lehetetlen, így érdemes ezen a napon magunkkal vinni a binokulárunkat is, amikor indulunk holdvadászatra. Az egyre későbbi napnyugta (január közepén a napfordulóhoz képest már közel fél órával) miatt a sarlót is egyre később keressük, 18-án a keleti országrészben 16:50-től (holdnyugta 17:39), Budapesten 17:05-től (holdnyugta 17:52), nyugaton 17:15-től (holdnyugta 18:02). Az ilyen vékony sarló fotózása inkább a kihívás kategóriába tartozik, de ha már megtaláltuk az égen, akkor nem jelent problémát dokumentálni a sikerünket.
19-én kissé már könnyebb lesz a Holdat felfedezni, ezen az alkonyon ugyanis már 5,9 százalékos megvilágítású lesz, így egyszerűen észrevesszük szabad szemmel is, napnyugta után egy órával már megtalálhatjuk a délnyugati égen, 15 fokos magasságban, s innentől fogva még közel másfél órán keresztül a horizont felett lesz a sarló. A 19-i holdnyugta időpontjai: keleten 18:41, Budapesten 18:53, nyugaton 19:03. A sarlót ezen az estén már látványos fotókompozíció részeként tudjuk megörökíteni városi környezetben is. Távcsővel rendelkezők számára a holdsarlók megfigyelése külön érdekesség lehet: időnként a sarló „csúcsain” azoktól látszólag elkülönülten egy-egy kráterperemet már elér a napfény, így a sarló nem csupán elvékonyodik fokozatosan, hanem egy-egy fényes pontban végződik. Szabad szemmel is jól látható azonban a földfény (vagy más néven hamuszürke fény), amelyet a bolygónkról visszaverődő napfény okoz, így Holdunk megvilágítatlan felén is láthatóvá válnak a felszíni alakzatok.
Az alkonyi holdsarló mellett égi kísérőnk nap által nem megvilágított része a Földről visszavert fénynek köszönhetően világos lesz, a teliholdhoz hasonlóan felismerjük a felszíni alakzatokat, ám halványabb formában
Forrás: APOD/ NASA, fotó: Giorgia Hofer
Állatövi fény a kora esti égen
A hónap közepén, amikor a Hold még nem zavarja fényével a kora esti égbolt sötétjét, este 18:00 után vidéki, fényszennyezéstől mentes égbolton tekintsünk nyugatra. Közvetlenül a horizonton az alkonypír még halványan látszik, de feljebb a tintakék égen egyre több csillag gyúl ki, feltűnik a Tejút szalagja is. A Tejút és a látóhatár találkozásától balra, kb. 45 fokos szögben egyre inkább láthatóvá válik az állatövi fény derengő kúpja. Ha sosem láttuk még, és most szeretnénk először megfigyelni, akkor a Tejút horizonttal találkozó pontját gondolatban hosszabbítsuk meg a déli égen igen magasan járó Fiastyúk felé, ezen a vonalon fogjuk megpillantani az állatövi fényt. A bolygóközi por szórta távoli napfény ferde, kúp alakú foltja a horizont közelében a legerősebb, fokozatosan halványodik és keskenyedik felfelé haladva. Az igazán sötét égbolton (javasolt helyszín a csillagoség-parkjaink területe, de feltétlenül olyan pont, ahonnan nyugat felé nincs nagyobb település) a fénykúp egészen elnyúlhat 60-70 fok magasságig is, de ha már a felét látjuk, akkor is nagyon elégedettek lehetünk. Az állatövi fényt januárban 15-e és 20-a közt érdemes keresni, utána az egyre később nyugvó Hold fénye már zavaró lesz az esti égen.
Mivel elméletileg a január a leghidegebb hónapunk, ha a hidegben megfigyelésre szánjuk magunkat, kellően meleg öltözetről, termosznyi meleg italról se felejtsünk el. Sajnos a legszebb és legtisztább téli égboltot mindig a hidegfrontokat követő, általában metszően éles északias szél társaságában élvezhetjük, nem árt olyan helyet keresni, ahol valami szélvédettebb melegedési lehetőség is akad.
A hónap második teliholdja 31-én, csendes-óceáni holdfogyatkozással
Januárban két teliholdnak is örülhetnek a rajongók, mivel az első, 1-jén (ill. 2-án hajnalban) látott teliholdat a hosszú hónap legvégére, 31-re újabb követi, égi kísérőnk 29,5 napos ciklusának köszönhetően. Januárban dupla telihold, februárban egy sem.
A teliholdkelte időpontja keleti határainknál 18:35, Budapesten 16:47, nyugaton 16:57 lesz.
A holdtölte ezúttal egy teljes holdfogyatkozást is hoz, azonban Közép-Európából ezt sajnos nem lehet megfigyelni. Hazánkhoz legközelebb talán az északi sarkvidékről látható (ha az ottani időjárás lehetővé teszi), de aki biztosra akar menni, az a Távol-Keleten, Ausztráliában, Hawaiin vagy a Csendes-óceánon figyelheti meg derült időben.
A felkelő telihold vöröses színét hazánkból sajnos nem a fogyatkozás, hanem pusztán a légkör szűrő hatása fogja előidézni január 31-én
Fotó: Kapiller Zoltán
Meteorszegény időszak
Januártól április közepéig nincsenek számottevő meteorrajaink, ebben az időszakban is vannak persze hullócsillagok, amelyek lehetnek rajhoz nem kötődő, úgynevezett sporadikus meteorok. Ezeknek a váratlan megpillantása pusztán szép élménye, kísérője lehet egy más célból végzett megfigyelésnek. A sok évtizedes tapasztalatok alapján azonban ez az időszak a ritkán megpillantható fényes, lassú tűzgömbök ideje, amelyeknek nincs ismert forrása, nem köthető egyetlen szülő égitesthez, azonban a tél második felének esti óráiban már bármikor felbukkanhatnak. Főként a februártól áprilisig terjedő időszakban jellemzőek, és néha bizony igen nagyméretű égi kavicsok ütköznek ilyenkor Földünk légkörével - ilyen volt a 2013-ban Cseljabinszk felett felrobbant hatalmas meteor is, amelynek egy része földet is ért. Az ennyire nagy méret persze rendkívül ritka, azonban bármelyik estén találkozhatunk látványos tűzgömbökkel. Ezek aktivitását a véletlen emberi megfigyelések mellett a ma már világszerte egyre nagyobb területet behálózó automata meteorfigyelő kamerák rögzítik.
.png)
Kommentáld!