A nyár közepi esték és hajnalok kékesfehéren ragyogó jelensége az éjszakai világító felhő, a finoman szálas szerkezete nagyításban nézve könnyen megkülönböztethetővé teszi az időjárási felhőktől.
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika
Szaturnusz-Hold közeli együttállás június 1-jén
A hónap első napján a Szaturnusz és a 94 százalékos Hold igen közeli együttállását figyelhetjük meg, bár már előző este is láthatóak lesznek (kicsivel 23:00 előtt), a legnagyobb közelségüket csak 1-jén hajnali 3:30 körül érik el. A Szaturnusz pontosan a Hold alatt látszik majd, kb. 30 ívpercnyire, vagyis egy telihold átmérőnyi távolságra. Ez remek lehetőséget biztosíthat arra, hogy kisebb távcsővel (vagy nagyobb teleobjektívvel) egy fotón tudjuk megörökíteni a Hold peremét és a gyűrűs bolygót. A kihívásokat kedvelők napkelte után, vagyis már nappali égen is megpróbálkozhatnak a páros fotózásával, megfigyelésével, napkeltekor a délnyugati ég alján, 12-13 fok magasságban áll majd a páros, ekkor kb. a korábbi távolság kétszeresére (két teliholdnyira) egymástól, a Szaturnuszt a Hold alatt keressük továbbra is, de egy picit már jobbra csúszik a korábbi helyéhez képest. Erre persze csak nagyon tiszta ég esetén van esélyünk. Ha még sötétben, tájképbe foglalva szeretnénk a párost lefotózni, ahhoz is kedvező az együttállásuk, mivel a legnagyobb horizont feletti magasságuk is csupán 22 fok lesz.
Sajnos most ennyire nem láthatjuk közel a Szaturnuszt a Holdhoz, ám érzékelteti a kép a két égitest látható méretének különbségét.
Fotó: APOD/ NASA, Jens Hackmann
Mars-Hold együttállás június 3-án hajnalban
Habár nem lesznek olyan közel egymáshoz az égitestek, mint a két nappal korábbi Szaturnusz-Hold páros, de a kb. 5 fokos távolságuk azért még szép látványt nyújthat. A Mars egyre fényesebb, ha néhány hónapja figyelemmel követjük, már szembetűnő, hogy sokkal erősebben ragyog, mint a Szaturnusz, amelynek a tél végén még hasonló volt a fényereje.
A csak éjfél után felkelő páros tagjai ez esetben is alacsonyan járnak, és a nagyobb távolságuk miatt inkább a nagyobb látószöggel készülő, tájba, városképbe illesztett fotózást javaslom.
Az est ékköve a Vénusz, az éjszaka közepén már látjuk a Tejutat
Az Esthajnalcsillag szépségét a hónap közepéig még igen hosszasan élvezhetjük, csak 23:00 óra felé bukik le az északnyugati látóhatáron. Habár az esték is egyre tovább világosak, a belső szomszédunk ragyogását már kicsivel napnyugta után észrevehetjük. Kevés szívmelengetőbb látvány van a lassan fakuló nyári alkonypírban tündöklő Vénusznál! Ha időnk engedi, a 8-át követően, a holdfénymentes időszakban sötétedés után is maradjunk a szabadban, a Tejút íve már éjfél felé is szépen látszik (persze, ha fényszennyezéstől távoli helyszínt találunk a megfigyelésre), a legszebb látványát hajnali 2 felé nyújtja. Mivel igen korán világosodni is kezd, 3-kor már nem sokat láthatunk az égi országút fénylő szalagjából. Gyakorlatilag az igazán sötét időszak ekkor az este 23:30 és hajnali 2:00 közé eső, alig 2,5 óra, bátrabbak az egész éjszakát a szabadban tölthetik ilyenkor.
A Tejút június első felének holdmentes éjszakáin is hasonló szépségben íveli át az eget. Ha tehetjük, szánjunk rá időt, hogy egy sötét égboltú helyszínről gyönyörködünk benne!
Fotó: Zeller Péter
Hajnali holdsarló június 11-én és 12-én, talán már a Fiastyúkot is megláthatjuk
A Hold alacsony járása miatt ismét nem lesz megfigyelhető a legsoványabb állapotában a sarló, viszont jól láthatjuk még 11-én napkelte előtt másfél, majd 12-én, napkelte előtt alig egy órával felkelni a vékonyodó Holdat. 11-én a 10,5 százalékos Hold felbukkanásának ideje keleti határunknál 03:14, Budapesten 03:25, nyugaton 03:36, majd 12-én a 4,4 százalékos sarlót keleten 03:48, Budapesten 04:00, nyugaton pedig 04:11-kor pillanthatjuk meg az északkeleti horizonton.
Mivel a hajnalpír igen erős lesz már mindkét napon, csak tiszta horizont esetén láthatjuk a Holdat, s főként 12-én nagy segítségünkre lehet a binokulárunk is. Ha már terepen vagyunk, adjunk egy esélyt a lassanként ismét láthatóvá váló Fiastyúknak is, 11-én pár perccel a Hold előtt kel, de tőle mintegy 20 fokra észak felé (bal oldalon), ha tiszta az ég alja, binokulárral már akár meg is pillanthatjuk, a szabad szemes megfigyelésére inkább a hónap második felében lesz esélyünk.
11-én hajnalban az északkeleti ég alján felbukkan a holdsarló, s ha megláttuk, tőle balra, kb. 20 fokra találhatjuk a Fiastyúkot, ehhez azonban szükség lesz a binokulárunkra is.
Forrás: Stellarium
Jön a nyár közepe, jönnek a világító felhők!
Az éjszakai világító felhők a legszebb égi tünemények közé sorolhatóak, az alkonyat után, vagy a hajnal előtt az északi égrészen, a horizont közelében néha-néha megfigyelhető jelenség hazánkban ugyan nem gyakori, de minden évben jó néhány alkalom adódik a megpillantásukra. A világító felhőket akkor láthatjuk, ha a Nap 6-16 fokkal a horizont alatt van, ez napnyugta után kb. 50 perccel kezdődik és mintegy 2,5 órával később ér véget este, hajnalban pedig a napkelte előtt 2,5 órával kezdődik, és 50 perccel előtte ér véget. Ebben az időszakban bármikor felbukkanhatnak, így ha valaki rászánja magát, ne adja fel, ha az intervallum kezdetén még semmit se lát belőlük. Persze többször nincs semmi sem az északi ég alján, türelem és kitartás kell a megfigyeléshez, azonban ha sikerül, életre szóló élményt nyújthatnak!
Néha csak halványan derengő kékesfehér szálacskákat láthatunk, olykor azonban ragyogóan fényes és szembetűnő a világító felhők megjelenése. Mivel maga a jelenség kimondottan a nyár közepi hetekhez köthető és a nálunk északabbra lévő országokban gyakoribb, ha hazánkból is sikerül megfigyelni, az mindig különleges örömet jelent. A kialakulásukhoz szükséges, hogy a kb. 85 kilométeres légköri magasságban, ahol létrejönnek, igen nagy hideg legyen, s némi vízpára is rendelkezésre álljon, ugyanis e felhők is puszta vízjégből állnak. Kékes, sejtelmes ragyogásukat annak köszönhetik, hogy a nagy légköri magasságban még vagy már megvilágítja a napfény e felhőket, s az alacsonyabban lévő ózonréteg a rajta átszűrődő fénynek kékes árnyalatot kölcsönöz. Megtévesztheti az embert, ha holdfényes az alkony vagy a hajnal, ugyanis a Hold által megvilágított normál felhők kissé hasonlóak lehetnek, ám kevésbé kékesek és kevésbé is tűnnek ki a még nem túl világos égi háttérből. Ha bizonytalanok vagyunk, nézzük meg a gyanús tüneményt binokulárral, vagy teleobjektívvel fotózzuk le: a normál, időjárási felhők elmosottak nagy nagyításban, míg a világító felhők finom szerkezete és részletei jobban láthatóvá válnak így.
A tapasztalatok alapján kissé esélyesebb a hajnal előtti égen látni őket. A világító felhők szezonja hazánkban június első heteiben kezdődik és július legvégéig tart.
.png)
Kommentáld!