A hónap első felében nemcsak a Perseidák hullócsillagai potyognak éjszakánként, hanem számos másik, gyengébb aktivitású, ám összességét tekintve nem jelentéktelen meteorraj is.

Az augusztusi hullócsillagok 2016-ban látványos kitörést produkáltak, felfénylésük egy összesített képen jelenik meg 
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

A meteorrajok jelentős része pár hetes aktivitást mutat, némelyek rövidebb, míg mások hosszabb időn át vannak jelen. Az aktivitási időszak „félideje” táján létezik egy kiemelt, rövidebb idő, amikor a rajból a legtöbb meteor hull: ezt a meteorraj maximumának hívjuk- ez rajtól függően lehet 2-3 napos, de akár csupán néhány órás is. Az aktivitás azért alakul így, mert a meteorrajok poranyagát adó égitestek (legtöbbször üstökösök, néha kisbolygók) Naprendszeren belüli pályájuk mentén kis felhőben úsznak a pályán, e felhővel évente találkozik a Föld a keringése során. E porfelhők azonban nagy kiterjedésűek s ráadásul az idő múlásával folyamatosan tágulnak is, a legsűrűbbek mindig a középső régiójukban. Amikor e középső régión halad át a Föld, akkor hullik a legtöbb meteor is a rajból, a megelőző illetve utána következő időszakra kisebb mennyiség jut csak.

A Perseidák esetében idén augusztus 11/12-én (péntekről szombatra virradó) éjszaka várható a legtöbb meteor, sajnos a holdfény igencsak zavarni fogja a megfigyeléseket. Négy nappal telihold után járunk, 82 százalékos megvilágítású lesz égi kísérőnk, és a sötétség beálltakor (két órával napnyugta után) már fel is kel, így egész éjjel világítani fog majd. Mit tehetünk ilyenkor? Egyrészt, mivel a meteorok az égbolt teljes területén bárhol felbukkanhatnak, foglaljuk el észlelőhelyünket úgy, hogy a Hold a hátunk mögött legyen, esetleg valami tereptárgy eltakarja, így legalább közvetlenül nem fog vakítani. Azon sajnos nincs lehetőségünk változtatni, hogy az égi háttér a holdtalan éjjeleken szokásos sötétség helyett világoskékesen tündököl majd, csak beletörődni tudunk, hogy emiatt a halványabb meteorokat egyáltalán nem látjuk. Szerencsére igen fényes és látványos meteorok is hullanak e rajból, így a holdfény ellenére is biztosan megpillanthatunk jó néhányat. Az átlagosan ilyenkor várt óránkénti kb. 50 meteor helyett azonban jó, ha 10-15 fényesebb látszik majd. Ha esetleg az időjárás sem lesz kedvező, a 12/13-i (szombatról vasárnapra virradó) éjszakán is szép számban várhatóak még hullócsillagok, és néha előfordul az is, hogy a maximum utáni éjjelen látványosabbakat figyelhetünk meg. Mivel több aktív meteorraj is van augusztusban, bármelyik estét tölthetjük hullócsillagokra várva, egy csepp türelemmel a sikertelenség kizárt!

Hold és Szaturnusz augusztus 2-án és 3-án 
Égi kísérőnk és a gyűrűs bolygó két éjjelen át is nagyjából azonos, kb. 6,5 foknyi távolságban lesznek egymástól a déli-délnyugati égen. 2-án a 79 százalékos megvilágításban látszó Hold bal oldalán, nála picit alacsonyabban figyelhetjük meg a Szaturnusz sárgás fénypontját, míg 3-án helyet cserélnek, a Hold kerül balra, s közben a fázisa 86 százalékosra növekszik. Távcsöves megfigyelők számára ezen éjszakákon is külön élményt nyújt majd a Szaturnusz, nem csupán a gyűrűivel, hanem a nagyobb holdjaival együtt érdemes figyelni, a holdak elhelyezkedésének változása e bolygó esetében is érdekes látványt nyújt.

Az illusztráción együtt láthatjuk a Szaturnusz és a Hold helyzetét 2-án és 3-án este, mindkét alkalommal hasonló távolságban lesznek egymástól 
Forrás: Stellarium

Telihold részleges fogyatkozással augusztus 7-én 
Ezen az estén a telihold 10 perccel napnyugta előtt kel: keleti határainknál 19:48-kor, Budapesten 19:58-kor, nyugaton pedig 20:08-kor. Habár ekkor egy részleges holdfogyatkozás is lesz, nehezen lehet észlelni majd, egyrészt azért, mert a horizonton épp felbukkanó Hold esetében a légköri szűrőhatások elfedhetik az árnyék sötétségét, másrészt pedig azért, mert csupán kb. 25 százalékos lesz a fogyatkozás, vagyis eleve a telihold negyedét éri az árnyék. A fogyatkozás legnagyobb fázisa 20:20-kor lesz, igen kevéssel azután, hogy felbukkant a Hold a horizonton, ezt követően csökken az árnyék által elsötétített terület; majd a vége 21:18-kor lesz, de ekkor is még csupán 10 fok magasan jár a Hold. Ha az időjárás rendkívül tiszta éggel lep meg minket (pl. a nap folyamán átvonult erős hidegfront után kitisztul a levegő és a horizont se lesz felhős), akkor jobban láthatjuk a fogyatkozás utolsó szakaszát, az árnyék levonulását.

Az árnyék a Hold alsó peremét érinti, ezt figyeljük tehát. Fotózni is érdemes persze, bár épp a holdkelte időpontjával való egybeesés miatt nem lesz könnyű az eleve gyorsan változó fényeket és magát, a fogyatkozás okozta árnyékot is megörökíteni, de pont a Hold horizont közeli színváltozása miatt lesz izgalmas a látvány! Megfelelő légköri viszonyok esetén érdemes fotósorozaton megörökíteni, így még látványosabbá tehetjük az esemény képi krónikáját.

Hasonló fényviszonyokban láthatjuk majd a részleges holdfogyatkozást 
Fotó: Mack H. Frost/ NASA/APOD

Hold és Neptunusz augusztus 9-én - távcsöves megfigyelőknek 
Mivel a Neptunusz szabad szemmel nem látható, halvány bolygó, ezért az együttállás megfigyeléséhez mindenképpen szükség van kistávcsőre, binokulárra, valamint száraz, tiszta égboltra. A holdfázis ekkor még 95 százalékos, így igen fényes lesz, és ez nem könnyíti meg a Neptunusz megpillantását. A bolygó a Holdtól balra, kb. 2 fok távolságban áll majd, mintegy egy fokkal magasabban a Holdnál. Az éjszaka előrehaladtával egymáshoz viszonyított helyzetük persze változik, így éjjel egy órakor már függőlegesen helyezkednek el (felül a Neptunusz, alul a Hold), a hajnali órákra pedig az esti tükörképeként jelennek meg. A nagy közelség miatt,  párás vagy poros ég esetén a holdfény jelentősen szóródik, így könnyen elmoshatja a bolygó halványkék pontocskáját.

A Hold és a Neptunusz látványa augusztus 9/10-én éjjel, az éjszaka közepén, legkönnyebben ilyenkor találhatjuk meg kisebb távcső segítségével a bolygót 
Forrás: Stellarium

Búcsúzunk az esti Jupitertől 
A következő néhány hónap során a bolygók láthatósága meglehetősen kedvezőtlen lesz - ennek első lépése hamarosan beköszönt: a Jupiter a hónap elején még este 22:45-ig látszik a nyugati égen, míg a hónap közepén már 22:00-kor lebukik a látóhatár alá. Az éjszakai égen ezzel egyetlen, szabad szemmel megfigyelhető bolygóként csupán a Szaturnusz marad, a hajnali égen ugyan még egy ideig látszik a Vénusz, ám ez a bolygó is egyre később kel, bár fényességével még napkelte táján is feltűnik a pirkadó égen.