Hóp, az elveszett viking település neve több sagában is megjelenik. A történetek szerint Hóp bővelkedett a vadszőlőben és a lazacban, a helyiek pedig állatbőrökből készítettek maguknak csónakokat.

Fotó: Pixabay

A szakértők az évek során számos helyet javasoltak Észak-Amerikában, ahol érdemes lenne a település maradványai után kutatni. Ha Hóp a közeljövőben megkerülne, úgy L'Anse aux Meadows után a második viking település lenne, melyet Észak-Amerikában találtak.

Az utóbbi időkben a L'Anse aux Meadowsnál és a keleti parti őslakos lelőhelyeknél folytatott ásatások egyre jobban leszűkítették azokat a területeket, ahol Hóp feküdhetett. A kutatók mára úgy vélik, hogy a települést a délkelet-kanadai tartományban, Új-Brunswickban érdemes keresni.

Birgitta Wallace, a Parks Canada régésze és az észak-amerikai vikingek specialistája a Live Science-nek azt mondta, hogy Hóp valahol a Miramichi-Chaleur-öböl térségében feküdhet. A szakértő hozzátette, Hóp valószínűleg nemcsak egy település, hanem egy egész viking régió megnevezése volt. A vikingek történetei az évszázadok során szájhagyomány útján terjedtek, idővel pedig a sagák eltorzulhattak, míg végül Hóp a köztudatban egyetlen településsé zsugorodott.

Wallace szerint egyedül Új-Brunswick felel meg a sagákban leírtaknak. A régióban gyakori a vadszőlő és a lazac, a partnál homokzátonyok találhatóak, a helyi őslakosok pedig bőrből készített kenukat használtak.

Új-Brunswicktól északabbra ráadásul nem őshonos a vadszőlő, a homokpadok pedig messze nem olyan gyakoriak a többi feltételezett területnél (például Massachusettsnél és Long Islandnél). Sőt, a korábbi régészeti adatok azt is felfedték, hogy a lazac kifejezetten ritka lehetett további két, korábban feltételezett régióban, Maine-ben és New Englandben.

Új-Brunswick mellett szól az is, hogy a L'Anse aux Meadowsnál folyó feltárások során több olyan viking tárgyat is azonosítottak, melyek Új-Brunswick területén őshonos fákból készültek.

Bár Wallace-nak sikerült a lehető legjobban meghatároznia Hóp potenciális lelőhelyét, a település megtalálása kifejezetten nehéz, vagy éppen lehetetlen lesz. Hópot valószínűleg átmeneti szállásként használták a vikingek, így a területén nem alakítottak ki tartós épületeket. A szezon végén a Grönlandra visszatérő utazók valószínűleg halottaik maradványait is magukkal vitték, így csontok sem nagyon maradhattak a térségben. Hasonló módon a szerszámaikat is elszállíthatták az ősz közeledtével.