2018. augusztus utolsó hétvégéjén Európa-szerte a szárnyaló emlősöké volt a főszerep.

Európában közepes méretű fajnak számít a képen látható vízi denevér

Egészen a Mecsekig vezetett az utunk, hogy az Abaligeti-barlangnál denevérkutatók segítségével lessük meg az éjszaka leple alatt vadászó bőregereket.

Csupán az elemlámpa fénye fedte fel a barlang bejárata előtt kifeszített hálót, amellyel a mit sem sejtő állatokat vártuk. Ritkán van lehetőség egy speciális, denevérek befogására kifejlesztett eszközt közelről szemrevételezni. Óvatosan megtapogathattuk a finom hálót, amely sokkal vékonyabb, mint a madaraknál alkalmazott, ugyanis az ultrahanggal tájékozódó állatok egy madárhálót könnyed eleganciával kikerülnek a legsötétebb éjszakában is.

Egy barlang egész évben vonzó a denevérek számára, de a nyár vége, az ősz kezdete kiemelten fontos időszak az életükben, ugyanis ekkor veszi kezdetét a nászidőszak. A párzás idején felkeresik a nászhelyeiket, amelyek később telelőhelyként is szolgálhatnak. Az Abaligeti-barlang egy kiemelten fontos terület. „Akár több száz kilométerről is idegyűlnek a bőregerek a Mecsekbe, számuk több ezer is lehet” – árulta el a terepi előadáson Dombi Imre denevérkutató, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre.

Mind a nőstény, mind a hím denevérek, néhány kivételtől eltekintve több párt is választanak maguknak. Szaporodásuk rendhagyó, az őszi párzást követően a hímivarsejtek elraktározódnak a nőstény méhében és a petesejt megtermékenyítése csak a téli hibernált állapotból való visszatérés után zajlik le.

A Magyarországon előforduló 28 denevérfajból 25 rendszeresen megfigyelhető ezen a helyen. Ez a szám is jelzi, hogy maga a Mecsek és az Abaligeti-barlang nagyon fontos denevérvédelmi szempontból. Megfordultak már itt olyan ritkaságok, mint a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii), vagy a tavi denevér (Myotis dasycneme), amelyek európai szinten is kuriózumnak számítanak.

A vadászatot a nagy patkósdenevérek (Rhinolophus ferrumequinum) kezdték; egy kisebb kolóniájuk él a barlangban. Mi sem bizonyíthatta volna jobban jelenlétüket, mint az első néhány hálóba akadt egyed, amely mind nagy patkósdenevér volt. Az európai, illetve hazai viszonylatban nagynak minősülő patkósdenevéreket a legnehezebb megfogni. Rendkívül kifinomult szonár rendszerükkel még a legvékonyabb hajszálat is könnyedén érzékelik és elkerülik.

A denevérek az általuk lakott barlangból több száz méteren keresztül ki tudnak repülni úgy, hogy nem használnak ultrahangot, csak emlékezetből közlekednek, hiszen évek óta róják a köröket a sziklaüregek folyosóin, emiatt leginkább itt lehet jó eséllyel befogni őket. Az éjszaka folyamán főleg hím példányokat fogtunk, ez a jelenség nem véletlen, ugyanis a nászidőszak elején a hímek előbb érkeznek, hogy felkészülten várják a barlangban a nőstényeket. Ez a patkósdenevérekre és a tavi denevérekre egyaránt jellemző.

Meghatározásuknak egyik legjobb módja, ha az ember kézbe tudja venni őket és közelről megnézheti a fülüket, szárnyukat, megmérheti az alkarméretét, ami sok esetben határozóbélyeg lehet. Minden megfogott egyednek kiderítettük a nemét, a tömegét, majd testközelből figyelhettük, érinthettük meg a parányi állatokat. Az egyes denevérfajoknál más-más tulajdonság segítségével lehet következtetni a korra, ez lehet az ujjízületek elcsontosodásának mértéke, a szín, vagy egy ajakfolt, ami például a fiatal vízi denevérek (Myotis daubentonii) állát ékesíti. A 8-9 gramm tömegű fajok, mint például a vízi denevérek a szabad természetben 10-15 évig élnek. Fogságban azonban a vízi denevérnél a leghosszabb feljegyzett életkor 30 év volt, a rekorder pedig egy 7 grammos brandt denevér (Myotis brandtii) 43,5 évvel. Különös jellegzetességekre is felhívták a figyelmet, ilyen a közönséges denevér (Myotis myotis) kissé hagyma szaga. A kellemetlen vegyület a futrinkák elfogyasztásával kerül a szervezetükbe, de a közönséges denevéreket ez egyáltalán nem zavarja, egyik kedvenc táplálékuk.

A reklamáló nagy patkósdenevér közvetlenül a befogás után

Egy kézi denevérdetektor segítségével hallgatóztunk az éjszakában. Ez az állatok által kiadott ultrahangot érzékeli és hallhatóvá teszi az emberi fül számára. Így hallhattuk például a kesztyűs kézben reklamáló nagy patkósdenevért. Az általuk kiadott ultrahangok mindenről visszaverődnek, tulajdonképpen a fülükkel néznek körbe. Minél sűrűbb a detektor által érzékelt pittyegő hang, a bőregér annál sűrűbben adja ki a tájékozódó hangot, vagyis annál pontosabb képet kap a környezetéről. Ennek ellenére szárnyaló emlőseink nem vakok, szemükkel is látnak. Ez különösen akkor hasznos, amikor a sokszor látogatott helyeken – mint amilyen a barlang bejárata – ultrahang nélkül repülnek. Patkósdenevérek esetében hang alapján is lehet határozni, ugyanis míg a nagy patkósdenevér 83-84 kHz-en, addig a kis patkós 112 kHz-en kiabál az éjszakába, így a különböző frekvenciájú hangokkal nem zavarják egymást a vadászatban.

A merészebbek megsimogathatták a fokozottan védett állatokat

Az éjszaka során vízi denevéreket is sikerült befogni. Ők 5-10 centiméterrel cikáznak a víz felett és innen szedik össze a rovarokat. A hím fiatal korát elárulta az állaton látható ajakfolt. Sáros alkarja pedig arra engedte következtetni a természetvédelmi őrt, hogy az amúgy faodúban élő denevér, párkeresés céljából már járt a barlangban.

Lenyűgöző alulról átvilágítva figyelni egy denevér rugalmas szárnyvitorláját, amely egy nagyon vékony bőrhártya. „Az emlősszövetek között a denevérszárny az egyik leggyorsabban regenerálódó szövet. Egy erdőben repkedve időnként megsérülhet ez a hártya, viszont napokon belül képes teljesen meggyógyulni. Nagyon ritkán fogunk olyan denevéreket, amelyeknek teljesen ki van szakadva a szárnyvitorlája, de még úgy is képesek repülni” – ismertette Dombi Imre denevérkutató. Természetesen pár perces vizsgálat után az összes megfogott egyedet visszaengedtük az éjjeli vadászatra. Még a tetszhalottnak tűnő vízi denevér is fürgén elröppent az őt elengedő gyermek kezéből.

Az Európában előforduló denevérfajok rovarokkal táplálkoznak. Az éjszaka repülő rovarok számottevő hányada mezőgazdasági, erdészeti kártevő. A denevérek pont ezeket fogyasztják nagy mennyiségben, így rendkívül hasznos élőlények. „A legkisebb európai denevérfaj a szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus), tömege 4-5 gramm. Egy ilyen apró egyed egy éjszaka alatt akár ezer, egy nyár alatt pedig összességében egymillió szúnyogot is képes elpusztítani. A legnagyobb szoprán törpedenevér kolónia, amit Európában ismerünk 2500 egyedből áll, ráadásul a gemenci erdőben egy hídszerkezetben található” – derült fény a megdöbbentő adatokra. Magyarországon az összes denevérfaj védett, ebből nyolc fokozott oltalom alatt áll. Állományuk alakulása erősen fajtól függ. Összességében elmondható, hogy vannak csökkenő tendenciát mutató szaporulatok, ilyen például a nagy patkósdenevéreké. Ennek egyik fő oka szálláshelyeik zavarása. Az Abaligeti-barlangban lakó kolónia is megcsappant az utóbbi 30-40 évben. A leleményesebb fajok új szállásokhoz alkalmazkodtak, mint az épületek, az építmények, ez viszont összetűzéseket szül emberek és állatok között. Túlélésüket továbbá veszélyezteti a vadászterületeik elvesztése, a mezőgazdaságban alkalmazott rovarirtó szerek fokozott használata, az intenzív erdőgazdálkodás.

Denevér tanösvény a fokozottan védett Abaligeti-barlang környékén

Az éjszaka szárnyas koboldjai nem tartoznak a közkedvelt állatok közé. A legtöbb félelem abból adódik, hogy egyszerűen nem ismerjük azt, amitől félünk. Ameddig nem vettük kézbe, nem simogattuk, nem figyeltük őket repülés közben, vagy néztünk a szemükbe, addig félünk tőlük és sokkal nehezebben védjük meg őket. 
Óvjuk a denevéreket, tartsunk inkább attól, hogy mennyit veszítünk, ha eltűnnek az éjszakai égbolton cikázó emlőseink!

Írta és fényképezte: Csáki-Kőnig Rita