Egy még kisebb béka!
A Pápua Új-Guinea esőerdeinek sűrűjében nemrég
megtalált, eddig ismeretlen békafaj szinte hihetetlenül rövid idő után
átvette az elsőséget a világ legapróbb gerinceseinek nem hivatalos
versenyének rendre frissülő rangsorában.
Fotó: Christopher C. Austin
Azok után, hogy 2011 decemberében megismerhette a világ a Paedophryne
dekot és a Paedophryne verrucosa nevekre keresztelt 8,5–9,3
milliméteres békaparányokat, máris itt a legújabb rekorder.
A PLoS
One weboldal beszámolója szerint a Paedophryne amauensis névvel illetett
aprócska békafaj ma a Föld legkisebb ismert gerinces állatfaja, mely
méretei révén (nem több mint átlagosan 7,7 mm) alulmúlja még a mifelénk
ismert házilégy paramétereit is. Testméreteiből adódó hátrányait jól
érzékelteti hogy, amikor „hangoskodik”, az egyes hangokat 2–14
milliszekundumnyi ideig hallatja. Ennek viszonylag nagy hangereje van,
ám Christopher C. Austin, a Baton Rouge-i Louisiana Állami Egyetem és a
Természettudományi Múzeum biológusának megfigyelései szerint mindez
nagyon kifullasztja őt – a brekegések között 1-3 perces erőgyűjtő
szünetekre van szüksége. Mindegyik újonnan felfedezett faj érzékeny a
vízvesztésre, ezért nem meglepő, hogy kizárólagosan a trópusokon, azon
belül is a hegyvidéki régiókban, s kizárólag a nedves aljzaton éli
alig-alig észrevehető mindennapjait.
Az új fajról írt tanulmány
egyik társszerzője, Christopher C. Austin szerint, e békák valószínűleg
apró gerinctelenekkel táplálkoznak. Azt is mondja, hogy eme új
felfedezés azon oknál fogva rejthet sok izgalmas pillanatot, illetőleg
vezethet új felismerésekhez, mert a mai napig nagyon keveset tudni a
szélsőséges méretekkel bíró fajok - legyenek azok kicsik vagy óriások -,
életciklusairól, biológiájukról.
Az új, sötétbarna alapszínű, szabálytalan,
sötétebb barnás mintázatú, aránylag hatalmas szemekkel, már-már
valószínűtlenül parányi lábujjacskákon tipegő faj elnevezésében annak a
falunak a neve is szerepel, ahol a kutatók először látták meg az apró
állatot: Amau falu a sziget déli részén található.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!