Az asztrobiológusok az utóbbi években rájöttek, hogy a bolygónak nem
kell éppen Föld méretűnek lennie ahhoz, hogy élet jöhessen létre rajta.
„Ha engem kérdez, a Föld tömegének egy–ötszöröse az ideális” – mondja
egy harvardi csillagász, Dimitar Sasselov.
Eszerint a lakható bolygók
száma, akárcsak a csillagoké, amelyek körül keringhetnek, jócskán
meghaladhatja Frank Drake csillagász-asztrofizikus és csapatának 1961-es
becslését.
És ez még távolról sem minden! Bebizonyosodott ugyanis, hogy az
extremofil, azaz szélsőségkedvelő szervezetek sokkal tágabb
hőmérséklettartományban is nagyszerűen megélnek, és sokkal változatosabb
kémiai viszonyokat viselnek el, mint azt korábban feltételezte a
tudomány.
Történt ugyanis, hogy az 1970-es években az óceánkutatók (köztük a
National Geographic Társaság által támogatott Robert Ballard)
baktériumok gazdag ökoszisztémáját tápláló mélytengeri hévforrásokat
fedeztek fel. Mint kiderült, a hidrotermális kürtők környezetében, a
kén-hidrogénben és más kemikáliában gazdag vízben kitűnően elvannak
bizonyos, magasabb rendű szervezeteknek táplálékául szolgáló mikrobák.
A
kutatók olyan élőlényeket is találtak, amelyek hévforrások
környezetében, az 
Antarktika
jege alatt több száz méterre húzódó fagyott tavakban, erősen savanyú
vagy éppen lúgos, rendkívül sós vagy radioaktív környezetben, sőt akár a
földfelszín alatt ezer méteres mélységben, a kőzetanyag apró
repedéseiben, likacsaiban is képesek jól tenyészni.
„Itt, a Földön,
mindezek ökológiai szempontból szélsőséges, merőben különleges helyek,
ám nagyon is elképzelhető, hogy egy másik bolygón pont ezek a viszonyok a
legáltalánosabb környezeti feltételek” – állapítja meg Lisa Kaltenegger
a Harvard Egyetem és a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet
munkatársa.
A témáról még többet olvashat a National Geographic magazin legújabb, júliusi lapszámában. http://www.ng.hu/Magazin
wwf.hu » Hírek » Egyéb természetvédelem
Kommentáld!