A Magas-Tátrában is egyre népszerűbb téli sportolási forma a síalpinizmus. „A 10-15 évvel ezelőttihez képest jelentősen megnőtt az érdeklődés a behavazott természetben történő síelés iránt. Korábban csak néhány síelővel találkoztunk a tátrai völgyekben, szinte mindannyian ismertük egymást. Manapság egyre többen vágynak arra, hogy az érintetlen, szűz hóban síeljenek, egyre többet szeretnének látni, és egyúttal egyre népszerűbbé válnak az adrenalin-növelő sportok, köztük a síalpinizmus” – mondja Roman Hric hegyi vezető és szenvedélyes síalpinista.
Egyúttal figyelmeztet, hogy meg kell különböztetni az ún. sítúrázókat, akik a síléceiken az előkészített sípályákat használva jutnak fel a hegyre, és a síalpinistákat, akik a völgyekben és a hágókban a behavazott turistautakon közlekednek. „Azok között, akik az előkészített sípályákon kívülre merészkednek, az egyik legnépszerűbb a Zöld-tóhoz (Zelené pleso) vezető út, amely nagyon szép útvonal, ráadásul itt nem olyan nehéz a tájékozódás, mint egy lesiklópályán. Ezen kívül a Poprádi-tóhoz és a Sziléziai-házhoz vezető útvonal is nagyon népszerű” – mondja Hric.
A Kis- és Nagy-Tarpataki-völgy viszont már a nehezebb sítúraútvonalak közé tartozik. Ezekben a völgyekben már szükség van a hó ismeretére, ismerni kell a lavinák természetét, biztos kézzel tudni kell használni saját felszerelésünket, és megbízható síelési képességekkel kell rendelkezni. A túravezetők télen a magashegyi menedékházakig vezethetik az ügyfeleket, a turisták a magashegyi hágókba és csúcsokra viszont csak hegyivezetővel juthatnak fel. „Ha tehát valaki úgy dönt, hogy a Kis-Tarpataki-völgyből (Malá Studená dolina) a Vörös-torony-hágón (Priečne sedlo) át szeretne eljutni a Nagy-Tarpataki-völgybe (Veľká Studená dolina), vagy onnan a Rovátkán (Prielom) és a Lengyel-nyergen (Poľský hrebeň) át a Felkai-völgybe (Velická dolina), akkor ahhoz hegyi vezetőt kell fogadnia. Ebben a régióban más hágók, így pl. a Téry-horhos (Baranie sedlo), a Kis-Nyereg-hágó (Sedleiko), a Nagytarpataki-Zerge-horhos (Závrat) is nagyon népszerűek, de kedvelt síalpinista útvonal a Koncsiszta (Končistá), a Tengerszem-csúcs (Rysy), a Közép-hegység (Svišťový štít) és a Zöld-tavi-csúcs (Baranie rohy).
A síalpinisták alapfelszerelései közé tartoznak a speciális sílécek, amely egyaránt alkalmas a felmenetre és a lecsúszásra, az ugyancsak speciális kötés, amelyen adott beállítása esetén a sarok nem kapcsolódik a síléchez. Ezek némileg könnyebbek, eltérő szerkezetűek és geometriájúak, mint a sípályákon használt lécek, ennek köszönhetően érintetlen terepen történő síelésre is alkalmasak. „Ezeken a síléceken még ma is szükség van ún. fókára, amely a múltban bőrből készült, manapság azonban már moherből (mohair) nagy műanyagból készülnek” – tette hozzá Hric, kiemelve, hogy a síelőknek a lavinamentő felszerelésről sem szabad megfeledkezni. „Saját biztonságunk érdekében mindig legyen nálunk lavina jeladó, lapát és szonda. Abban az esetben, ha lavinába kerülünk, és a csoport minden tagja rendelkezik lavina jeladóval, 15 percen belül megtalálhatjuk a hó alá temetett társunkat. Ha nincs ilyen felszerelésünk, nagyon valószínű, hogy a keresés sokkal hosszabb ideig fog tartani, és amikor a társaink vagy a hegyimentők megtalálnak minket, már csak a szomorú statisztikákban fogunk szerepelni” – fejezte be mondandóját Hric, aki valamennyi ügyfelétől megköveteli ennek a felszerelésnek a meglétét.
Kommentáld!