A Múzeumkert kivitelezése az állami ünnepségek miatt ugyan felgyorsult, de még közel sincs készen. Sőt pár évig még nem is mondhatjuk rá, hogy készen van. Meg kell szoknunk, hogy a tájépítészeti alkotások csak 4 dimenzióban értelmezhetők. Idő kell nekik és jó fenntartás. Mégis van miről beszélnünk. Bardóczi Sándor kritikája.
Napjaink közberuházásainak rendszeres botrányköve szokott lenni, hogy egy beállt növényzetű területre a beruházó szeme (legyen az akár magánberuházás, állami vagy önkormányzati) „ősfás telek”-ként, vagy még úgy sem: „üres, hasznosítatlan terület”-ként tekint. Ez a kiirthatatlannak tűnő, de a városi klíma alakulása miatt egyre tarthatatlanabb szemlélet nem szokott kímélni Budapesten sem parkot, sem intézménykertet, sem fasort, sőt még a történeti jelentőségű (vagy egyenesen történeti kertként nyilvántartott) területet sem. Különösen nagy kincsnek számít egy belvárosi zöldfelület, aminek minden talpalatnyi zöldjéért közelharcot vív (joggal) a városlakó a beruházókkal, tervezőkkel, kivitelezőkkel.
A Palotanegyedben
Az egykori városfal tövében létrejött Nemzeti Múzeum és kertje többszörös szimbólum. Szimbóluma az ország egyik legsikeresebb és legprogresszívebb korszakának (a reformkornak), szimbóluma a József-napi vásárra időzített, aztán a „sajnálatos” bécsi események miatt kutyafuttában előrehozott (igény az volt rá) ’48-as forradalomnak. Szimbóluma a Bach-korszak csendes, kulturális ellenállásának; a még tűrt pesti fricskának, amely során a forradalom egyik fő helyszíneként számon tartott, ezáltal szent helyként tisztelt Múzeumkert közakadozásból végül elindulhatott a megvalósulás útján.
A kert a létével és funkcióival szimbolizálta azt a bizonyos szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, amiért oly sokan adták az életüket 1848-49-ben. Szimbóluma volt a kor pesti polgárait akkor átható klasszicista eszménynek, amely itt a kultúra, épület és klasszicista tájképi kert harmonikus egységében csúcsosodhatott ki, és kései, szinte véletlen szimbóluma, helyszíne lett a kevés világhírnévre szert tett irodalmi-szellemi termékünk egyikének, a Pál utca fiúk regényének is.
Folytatás az építészfórumon >>>
Kommentáld!